Az biztos, a sauvignon blanc Csúzán (Suza, Baranya, Horvátország) nem olyan, mint Új-Zélandon. Mondom ezt arra az esetre, ha valaki úgy bontaná ezt a palackot. Ráadásul 2016 az évjárat, sőt még félédes is. Teljes konfúzió. 

Visszafogott, aszalt kajszis, aranymazsolás, sárgadinnyés, mangós illatok. Kortyban kedves, kerek, van sav, de a cukor dominánsabb, ízben is adja, amit illatban előjelzett, az alkohol picit erősebb a zárásban. Olyan bor, ami mellett el lehet gondolkodni, nem terhel le, szerethető, sima, csúszós, a félliteres palack szinte egyemberes, egyestés.

Olyan estékre való, mint a mai. Csendes, otthonülős ünnep. Filmnézős, takarítós, szundizós, játszós, kifelé bámulós. Egy idő után nem kapcsolom be a híreket és nem nyúlok kétpercenként a mobil után. Hagyok időt feldolgozni.

Engem ezek az idők visszaröpítenek 1991-be. Egy másik krízis, egy másik döntéshelyzet. Az ország egyik fele már kvázi háborúban, de mivel nem szeretnéd elhinni, nem hiszed el, hogy odaérhet hozzád is. Még messze van. Majd vége lesz, ide nem jut el. Amikor döntést kell hozni, úgy döntesz, hogy maradsz. Nem menekülsz, nem hagyod el a hazádat és kitartasz, mert ez nem mehet sokáig, ennél van több ráció, emberség, hit.

Egyik sincs. Amikor lángokban áll minden és te félig elfagyott végtagokkal fekszel a homokzsákok mögött, egy sebtében összegányolt lövészárokban, már nem vagy benne biztos, hogy jó döntést hoztál. 

Azóta máshogy állok a kritikus helyzetekhez. Nem lihegem túl, nem pánikolok, nem pakolok koffert minden villámlásra és nincs titkos menedékem sem a Mecsekben. De nem becsülöm le, nem legyintek, nem hiszem, hogy engem minden elkerül, mert minden rossz csak másokkal történhet.

Azt megtanultam katonaként, ha túl akarod élni, hallgass a parancsra és figyelj oda mindenre, ami körülvesz. Veszélyhelyzetben nincs túl sok agyalás, nincs sok egyéni akció. A csapat akkor éli túl, ha mindenki együtt mozog. Mi túléltük. Mindannyian.

Úgyhogy én most itthon ülök, olvasok, filmet nézek, játszom a gyerekekkel, főzök és néha bontok egy palack jó bort. Ha kell, bemegyek dolgozni, de amit lehet otthonról intézek. Nem halmozok fel, de túlélünk pár nap bolt vagy piac nélkül is. Hiányoznak az emberek (persze nem mind, inkább csak kevesen), a szabad mozgás, a megszokott útvonalak, tevékenységek, minden, ami rutin és elvislehetőbbé teszi a napokat, de most ez van, túléljük, lehet még ennél is rosszabb. 

Aki persze a szabadságba született és sosem élt meg igazán ínséges vagy válságos időket, nem érti, nehezebben találja fel magát és persze, mindig szinte reflex a hőbörgés. Mindig lehet. De most tegyük kicsit hátrébb az ént és a mi kerüljön előtérbe. Mi éljük túl. Mi mindannyian. Ezért pár hétre, hónapra feladni egy keveset a megszokott kényelmünkből igazán nem lenne sok.

Mire leírom mindezt, fél palack se maradt. Nem nagy bor ez, nem Prométheusz és nem Aphrodité. De lehet nimfa, termékenyítő erővel megáldott bor, ami emlékeket hoz vissza és mintha a jövőt is mutatná. Ehhez a próféciához persze egyetlen palack bizonyosan kevés.

Az évjáratból és termőhelyből sokkal többet mutat ez a bor, mint a fajtából, de ez rendben is van. Tiszta illatokkal, négyévesen még mindig friss zamatokkal, bizsergető kedvességgel találkozunk, egy kicsivel több sav, kevesebb alkohol talán még jobban kihozta volna az értékeit. Nekem szebb lett vele, tőle a nap vége. 88/100 pont.