A churros egyfajta fánk, de az alakja is úgy van kitalálva, hogy a forró csokiban való tunkolásra a lehető legalkalmasabb legyen: hosszúkás, és rovátkás az oldalán. Utóbbi megfelelő tapadási felületet is jelent a forró csokinak.

Ebből következik, hogy a spanyol forró csoki nem lehet túl folyós - úgy hamar eláztatná a fánkot -, de nem lehet túl sűrű sem, nehogy megálljon benne a fánkhenger. Vagy beletörjön. Mivel a churros eleve édes - sőt, van olyan verzió, ami szerint fahéjas porcukorba is hempergetik, amint elkészült - szóval a forró csoki sem lehet keserű. Ez volt a sok “nemzeti” recept közül az egyetlen, amibe a legtöbben cukrot is tesznek, ráadásul viszonylag sokat.

Jöjjön az egyszemélyes változatom. Több kísérlet után végül a hagyományosnak számító étcsokis változat helyett tejcsokit használtam, mert így mind a tej, mind a hozzáadott cukor mennyiségét tudtam csökkenteni.

200 ml tejben feloldottam 40 gramm, 40%-os tejcsokit. Nem baj, ha a kakaótartalma valamivel magasabb vagy alacsonyabb ennél, az viszont fontos, hogy minőségi legyen. 50 ml hideg tejben feloldottam 9 gramm kukoricakeményítőt. A felolvadt csokis-tejes keverékbe beletettem 1 teáskanálnyi kristálycukrot. Hagytam, hogy felforrjon, majd hozzáadtam a csomómentesre kevert keményítős tejet. Akkor tartják optimálisnak, ha a sűrűsödő folyadék úgy vonja be a belemerített kanalat, mintha palacsintatészta lenne.

Édes, mint az élet lent Délen.

Fényképes beszámolót ígérek, amint egyszer újra lejutok Spanyolhonba. Ígérem, legalább háromféle churrost - chocolate calientét ki fogok próbálni!

Címlapfotó: https://cronicaglobal.elespanol.com/