Kérem Várjon!
Cikkek
Egy délután Kaldirban
Egy borverseny emlékei 3.
Jenei Balázs
2022 April 20.

Ha valakit Motovun felé vetne az élet, akkor menjen el Kaldirba, kérjen egy pohár malvaziját vagy terant Benvenutiéknál vagy Bertošáéknál, és élvezze a napsütést és a kilátást Motovunra.

Kaldirba az út 10 perc Motovunból. Dombról le, dombra fel, és ott is vagyunk. A kicsinyke település közepén van egy templom, ahonnan 50 méternyi sétára van az Isztria egyik legismertebb és legjobb pincészete, a Benvenuti. A család 1946-ban telepítette az első szőlőit a település környékén, azonban a modern borkészítés csak 2003 óta teszi ki a család mindennapjait. A két testvér Albert és Nikola Benvenuti már a kezdetekkor elhatározták, hogy a hangsúly azokon a fajtákon lesz, ami a környéken régóta jelen volt. Így a malvazija istarska, a teran és a fehér muskotály egy helyi fajtája, a momjáni muskotály került a fókuszba náluk. Mindegyik fajta esetén az Isztria legjobb termelői közt vannak.

A pincészetnél Nikola várt minket, aki elmondta, hogy ma 22 hektáron dolgoznak Kaldir és Motovun környékén, azonban szeretnének további 10 hektárt még bérelni az államtól malvazijának, terannak és némi merlot-nak. Az isztriai földek és szőlők jelentős része az állam tulajdonában van, és a borászatok hosszú távon bérlik a területeket az államtól. Új területekre pályázni azonban nem könnyű, ez gátja tud lenni a növekedésnek. Pedig a piaci igény hatalmas a Benvenuti és nagyon sok isztriai borra is: a pincészet friss malvazija bora a Fakin pincészethez hasonlóan már októberben elfogyott, a csúcsboruknak számító Santa Elisabetta teran pedig már a megjelenése előtt elfogy, külön várólista van rá, pedig egy palack 35 euro, és körülbelül 4000 palack készült belőle 2017-ben.

A tartályos 2021-es malvazija a napokban került a piacra, ennek köszönhetően még nagyon friss, és kicsit visszafogott is. Almás, füves, citrusos, picit sauvignon blancos, kevés sóssággal és minimális keserűséggel a korty végén. A savak szépek, már most is jó inni, de igazán nyárra lendül majd formába (87 pont). És ez probléma is: a piac annyira megszokta, hogy friss malvaziját kell inni, hogy a termelőknek mindig korábban és korábban kell, vagy kellene letölteniük a friss évjáratot. Pedig az idő igazán izgalmas karaktert tud adni még egy tartályban készült malvazijának is, ahogy két nappal később erről teljességgel megbizonyosodhattunk.

A pincészet szortimentjében az Anno Domini borok képezik a prémium szegmenst, ebből van egy malvazija és egy teran is. Az Anno Domini malvazija 15 napig erjed héjon, majd préselés után nagy, 1700-2200 literes szlavón tölgy hordókba kerül. Fontos, hogyha nem jó az év, akkor ez a bor nem készül el. A 2019-es évjárat bora nagyon tiszta, elegáns, részletgazdag és nagyon hosszú utóízben. A kortyban akác, pici gyógynövény, grapefruit, só és némi gyógynövényesség fedezhető el. Nagyon szép egyensúlyú bor (92 pont).

A teran mivel érzékeny és nehéz fajta, ezért a pincészet belépő vörösbora a Caldierosso nevű házasítás, amiben az 50% teran mellett, a maradék 50%-on tempranillo, nebbiolo és merlot osztozik egyenlő arányban. A 2019-es még fiatal, jó már most is inni, de bőven van még benne tartalék a fejlődésre, pirosbogyós gyümölcsök, borsos fűszeresség, jó savak, és erősebb tannin jellemzi (87 pont).

A 2017-es évjáratból szerencsére két terant is kóstolhattunk, ami mindkét esetben megmutatta, hogy mire képes ez a fajta értő kezekben. Az egyik az Anno Domini sorozat 2017-es bora volt, míg a másik a pincészet csúcs vörösbora, a már korábban említett Santa Elisabetta, ami egy dűlőszelektált teran. Mindkét bor esetében nagyon szép az egyensúly, a különbségek a rétegzettségben vannak. Az Anno Domini esetén főleg a gyümölcsök dominálnak sok pirosbogyóssal, csipkebogyóval, meggyel, cseresznyével, gránátalmával és ibolyával (92 pont). Ezzel szemben a Santa Elisabetta a nagyon sok meggyes, cseresznyés, szilvás, és ibolyás jegy mellett mutat némi gyógynövényességet, és nagyon szép hordófűszerekkel is van megtámogatva. A korty nagyon kerek, a tannin érett, a magas savak pedig nem engedik elnehezedni a bort. Fiatal, de kiemelkedő tétel (94 pont).

Zárásként végül a San Salvatore dűlő momjáni muskotály édesborát kóstoltuk meg 2015-ből. A szőlő az Isztria legmagasabb dűlőjében terem, aminek köszönhetően több időt tölt tőkén a szőlő. Szüret után a szőlőt még 3-6 hónapig szalmán szárítják, majd ekkor kezdik meg a borkészítést. A San Salvatore áradó és nagyon tiszta ízekkel operál. Nagyon sok őszibarack, fehér szirmú virág, mangó, méz és egy kevés gyógynövényesség érezhető. A 220 gramm maradékcukor a 6,6 gramm savnak egy picit talán már sok, de egy nagyon kifejező bor, amiben benne van, amiért egy muskotályt nagyon szeretni lehet (92 pont).

Némi fotózkodás után a csapatunkra egy nagyjából 100 méteres séta várt, és már a Bertoša pincészethez is érkeztünk, ahol Robi és Samanta Bertoša várt minket. A borászat előtti teraszról elképesztő kilátás nyílik Motovunra, így a kóstoló előtt még újabb csapatfotót lőttünk, majd bementünk a kicsi, modern borászatba. Robi Bertoša összesen 6 hektárról készít ötféle bort három fajtából: malvazija, teran és szürkebarát. Utóbbi fajta talán a legnagyobb meglepetést okozta a kóstolón.

De nyitásnak a Pienosac rozé pezsgő került a poharakba, ami teran és szürkebarát házasításából készült tradicionális pezsgő 30 hónapos seprőn tartással. Ennek ellenére elsősorban a gyümölcsös jegyek dominálnak, picit érezhető a tannin és kicsit fémes is (86 pont). A friss 2021-es malvazija esetén is szintén feltűntek némi fémes jegyek a gyógynövényes, sós karakter mellett, ami mellé némi alma és zöldfűszer csatlakozott. Tiszta, jó inni, némi buborék is érezhető benne (86 pont). A 2020-as szürkebarát meglepően izgalmas, jól áll neki a plusz egy év, kerekebb tőle a bor, amiben nagyon szép citrusos, limeos, almás jegyek érezhetőek némi fémes jeggyel. Nem bonyolult, de könnyen lehet belőle kérni még egy pohárral (88 pont).

A pincészetnek kiemelkedően jó címkéi vannak, az általam meglátogatott borászatok közül a címkéik a legjobbak voltak játékosságukkal és különleges grafikájukkal. A frissítő, fiatalabb borok esetén a címkék a szőlővel való munkát mutatják be valamilyen formában, és megjelenik rajtuk a jóságos mesebeli óriás Nagy József (Veli Jože), aki Motovun környékén élt, míg az érleltebb boroknál az időt és annak múlását igyekeztek megmutatni a címkén.

Így a 2019-es érlelt malvazija is már a komolyabb címkés borok közé tartozik. A szőlő 20 órán át hidegáztatásra került, majd a must tartályban kezdett erjedni, ami végül már a hordóban fejeződött be. Ezután a bor 1 évig érlelődött 500 literes hordóban. A bor remek hordóban volt, mert elsősorban a hordófűszerek érezhetőek a kortyban, ami nagyon sós, és picit őszibarackos. Az alkohol egy picit emelkedett, de még van ideje szebbé lenni (89 pont).

A záró bor a 2019-es teran volt erre a napra, amely összesen 18 hónapot töltött hordóban. A korty nagyon gyümölcsös, szinte kipattan a kortyból a cseresznye, a szilva és a feketeszeder. Van némi húsos jegy is a borban, ami egy kis csavart ad neki, de a magas savak, jó egyensúlyt és eleganciát biztosítanak a kortynak a több tannin és nagyobb test ellenére is (90 pont).

A testvérektől végül már naplemente után búcsúztunk, akik széles mosollyal köszöntek el tőlünk, mi pedig Kaldirtól, hogy visszautazzunk Porecbe, ahol némi női praktika árán még a konyha zárása után is jutott vacsora nekünk. Így élményekkel már felvértezve készülhettünk a borverseny első napjára, ahol kiemelt szerepet a teranok kaptak.

Néhány nappal később napsütésben tértünk vissza Kaldirba néhány palack bort venni már csak ketten. Addigra mintha a fák is jobban virágba borultak volna, és még szebb volt a környező dombokon a virágzó fák és az éledő természet játéka. Benvenutiéknál a remek borok mellett egy vendégház is van medencével, így ha valaki egy csendes helyre vonulna el, ahol festői a táj, és a borok is jók, annak érdemes felkeresni Kaldirt.


Előző cikkeink a sorozatból:

Egy borverseny emlékei 1.

Egy borverseny emlékei 2.

Legfrissebb