Kérem Várjon!
Cikkek
Csörnyeföldi krónikák III.
A befejező epizód
kenszei
2012 January 24.

A szép vaskos palackos sor után még tettünk egy kis sétát a pincében, itt már csak 2011-es tételekkel ismerkedtünk. Nagy részük természetesen alakul még, ezért messzemenő következtetéseket nem vonnék le a kóstolásukból, de azért mindig izgalmas ilyen tételeket is kóstolni. Folytatjuk kenszei kolléga beszámolóját a távoli Csörnyeföldön tett borkulturális kalandozásairól, amelyben társaink is voltak kicsiny szerkesztőségünkből.

Elsőnek le is táboroztunk a csókaszőlőnél, a három kóstolt csóka közül messze ez volt a legmélyebb színű, és ebbe szorult a legtöbb húsos gyümölcs is, nagy ígéret, vaskos beltartalommal. A pinot noir is hibátlan anyag lenne, vaskos gyümölcsökkel, csak az illatába fészkelte be magát egy kellemetlen illatjegy, reméljük valahogyan sikerül orvosolni a problémát, kár lenne érte (a hordós pinot-nál nem is volt gond, szóval reménykedünk). 

Kóstoltunk két vörcsöki furmintot két különböző hordóból, vaskos nagy anyag volt mindkettő, szépen kezdett előbújni a furmint virágossága, főleg az elsőben, a második tételnél nálam eléggé takarta a fajtát a hordó. A két furmint között fél úton érkezett egy szintén vörcsöki hárslevelű, az új tételek közül talán ez volt a legszebb állapotban. Már most dőlt belőle a hárs(méz), nagyon gazdag volt ízében is, és kiemelkedő volt a szerkezetének egyensúlya.

Másik nagy kedvencem volt a szerémi zöld, palackból vagy hordóból kóstolva, mindig lenyűgöz ez a fajta. Már most kivételesen elegáns és egyedi az illatvilága, visszafogottan virágos, izgalmas, ismeretlen. Könnyen bele lehet feledkezni, ízeibe is. Traminiből készült egy kevés aszú 2011-ben, kivételes bor, a botrytis és a tramini fajtajegyeinek összes izgalmával illatában és ízében is, egészen kitűnő savakkal. Még mozgásban lévő tétel, nincsen vele konkrét terv, a természet fogja megszabni, hogy mikor áll le az erjedés. Különleges, nagy ígéret. Palackozásra várt a 2010-es szürkebarát, a legtöbb kóstolt szürkéhez hasonlóan nagy testtel, magas alkohollal, de nagyon szép arányokkal. Talán az évjáratnak is köszönhetően szépen megtartotta ivósságát, nagyon szép savak vezetik. Illata egészen buja, gyümölcsös.

A végére maradt két igazi kuriózum, két othello, egy hónapnyi különbséggel szüretelve. Nekem nincsen különösebb előítéletem a direkttermőkkel szemben, de ha lett volna, akkor ez a két bor biztosan eloszlatja. Húsos gyümölcsök, mindenféle színben, a későbbi szüret már-már tobzódott a gyümölcsökben, és bizony eléggé vaskos anyag volt, jó volt inni, igazi öröm (lugas) borok.

Ezzel ért véget a formális kóstoló, a buszunk visszazötyögött velünk a szállásra, és egy kiadós vacsora után még éjszakába nyúlóan folytattuk a felbontott palackok vizslatását.