Bevallom, az eddigi cikkek a közlésvágyam kielégítésén túl leginkább arra szolgáltak, hogy az olvasók érdeklődését felébresszem részben a napló, a bolechówi Ber Dov (1723-1805) írása iránt, részben pedig ezeknek a tájaknak a felkeresése iránt.

A Hernád-völgyét és így Hegyalját északről Boldogkő vára védte (fotó: Ercsey Dániel)

Ami a naplót illeti, az eddig megjelent 2-3 oldalas fordítások, illetve az a mindössze talán egy oldal, amit én lefordítottam, csupán elenyészően kis részét képezik az egésznek, ami tele van részletekbe menő borvásárlások leírásaival Tarcalon, Tállyán, de említi Tokajt, Tolcsvát, Miskolcot, ír benne a borkezelési szokásokról, árakról és pincékről, bérlőkről és tulajdonosokról.

Az olaszliszkai zsinagóga helyén ma emlékhely áll (fotó: Tokaj Turizmus)

A teljes napló fordítását már megkezdte Sajó Tamás barátom, a Wang folyó versei c. blog szerzője, de mint minden munka, ez is rengeteg időt és pénzt emészt fel. Talán nem lenne hiábavaló, ha a nagy hegyaljai birtokok (nem akarok feltétlenül ötleteket adni, de én személy szerint ide sorolom a Hétszőlő, a Mad Wine, a Szepsy, az Oremus, a Royal Tokaji, a Pajzos, a Grand Tokaj, a Patricius, a Dereszla és a Sauska borászatokat) akár egyedül, akár összefogva finanszíroznák a projektet, hogy minél hamarabb teljes egészében olvashassuk ezt a számunkra oly fontos naplót! (Az ügyben kérem keressék Sajó Tamást e-mailben!)

Legutóbbi ottjártam óta a magyar állam finanszírozásával megkezdődött II. Rákóczi Ferenc szülőházának a felújítása Borsiban (fotó: Ercsey Dániel)

Ami a kirándulásokat illeti, én magam is Tamással voltam szinte mindenhol, amit említettem az eddigi cikkekben. Turisztikailag nem mindig azok a települések érdekesek, ahol a nagy rabbik éltek, hiszen a Soá után gyakran nyoma sem maradt a zsidó közösségeknek, a gestapo gyakran még a temetőket is felszámolta, megsemmisítette.

Az elhurcoltak névsora Bártfán (fotó: Ercsey Dániel)

Vannak viszont helyek és épületek, melyek kapcsolódnak Hegyaljához és megmaradtak! Ilyen az északi útvonal mentén Kassa belvárosa és zsidó emlékei, Bártfa zsinagógái, a zborói vár, de ilyen a lengyel Galíciához tartozó Tarnów csodás óvárosa és Krakkó zsidó emlékei, Przemysl látnivalói (hisz ott született Moise Teitelbaum), Lublin óvárosa (ahol Moise Teitelbaum hasziddá lett), a leskói, bobowai és lancúti zsinagógák, vagy a belzeci haláltábor szörnyű mementója, ahol minden ide érkező transzportról megemlékeznek egy felirattal. Bolechówot is ott olvashatjuk…

Bolechów a "belzeci listán". Itt végezték a naplóíró Ber Dov leszármazottai... (fotó: Ercsey Dániel)

A másik, keleti útvonal mentén Kárpátalja és Máramaros látnivalói mellett nem szabad megfeledkezni Lembergről, Drohobicsról, de akár Bolechówról sem, ahol a haszid temetőben Tamás felfedezte Ber Dov sírját is! Aki pedig már idáig jutott, az folytatva a kultúrtörténeti vonalak mentén történő kalandozást, felfedezheti Podólia egykori stétljeit, a mezericsi maggid, Báál Sém Tov és a többi nagy haszid rebbe nyomát, így eljutva akár Csernovic, akár Odessza zsidóságáig.

Ber Dov (1723-1805) sírja a bolechówi zsidó temetőben (fotó: Ercsey Dániel)

“Zablotow, így hívták ezt a kis helyet. Olyan volt, mint száz másik városka, amelyben 1942-ig a galíciai, orosz-lengyelországi, litvániai, fehér-oroszországi és ukrajnai zsidóság összezsúfolódva élt. Zablotow - már a neve is kellemetlen: az agyagos talajra utal, a kövezetlen utakra. Attól kezdve, hogy a szűnni nem akaró őszi esők felpuhították a földet, az utak azzal a veszéllyel fenyegettek, hogy az ember nyakig merül a sárban. A háromezer lakos kilencven százalékban zsidó volt: kézművesek, a szükségesnél jóval nagyobb számban, kereskedők, akik többen voltak mint a vevők - és olyan árut kínáltak, amelyet tőke híján még ők maguk sem vásároltak meg. Így sem tudtak túladni rajtuk, mivel egyre ritkább lett a pénz, mivel a keddenként a heti piacon áruló ruszin parasztoknak túl kevés eladnivalójuk volt és nagyon rossz árakon kelt el a portékájuk. Ezért a sós hering kivételével szinte semmit sem tudtak vásárolni, legfeljebb egy fésűt, egy évben egyszer egy öltöző ruhát vagy egy pár nagyon olcsó cipőt a menyasszonyuknak.

Győri Elek "Zsidó templom Sárospatakon" c. festménye

A zablotowiak a többi stetl lakóihoz hasonlóan úgynevezett “luftmenschek” vagy “luftegzisztenciák” voltak, vagyis nem tudni, miből, leginkább a “levegőből” éltek. Ők maguk nevezték így magukat gunyorosan: az öniróniáról valószínűleg inkább nehezükre esett volna lemondani, mint a szűkös eleségről vagy a toprongyos öltözékről.” (Manes Sperber: Isten vízhordói)

A Dereszla domb zsidó temetőjének sírkövei a hegyaljai szőlőkre néznek (fotó: Ercsey Dániel)

Hegyalján a Csodarabbik útja projekt elég jól tájékoztat, de aki egy kis összegzésre vágyik, annak álljon itt egy kis összefoglaló felsorolás: Sátoraljaújhely, Kistoronya, Sárospatak, Tolcsva, Erdőbénye, Olaszliszka, Bodrogkeresztúr, Tokaj, Tarcal, Mád, Tállya, Göncruszka (elsősorban a temető), ahol érdemes a zsidók, haszidok és neológok nyomait keresni. Már csak egy dolog maradt hátra, mintegy intelemként. El ne felejtsenek minden egyes út és kaland mellé kibontani egy palack tokaji bort, ezzel is tisztelegve Hegyalja egykori nagysága és megtartó ereje előtt!

A felújított Budaházy-Fekete kúria Erdőbényén. Nem csak az épület szép, a borok is azok! (fotó: Ercsey Dániel)

A “Haszid történetek” cikksorozat további részeit itt lehet elolvasni: 1. rész, 2. rész, 3. rész, 4. rész, 5. rész, 6. rész, 7. rész, 8. rész

Ajánlott irodalom, a teljesség igénye nélkül:

• Piskolti Bernadett: Mádi album, Budapest 2013
• Dr. Szabó József - Török István: Tokaj-Hegyaljai Album, 1867
• Alkonyi László: Tokaj - A szabadság bora, Spread Bt. 2000
• A Wang folyó versei blog számtalan bejegyzése
• Martin Pollack: Galícia, utazás egy eltűnt világban, Palatinus 2009
• Nyíri János: Madárország, Corvina Kiadó 2014
• Lesznai Anna: Kezdetben volt a kert, Múlt és jövő alapítvány 2019
• Kiss Noémi: Rongyos ékszerdoboz, Magvető Kiadó 2018
• Andrzej Stasiuk: Galíciai történetek, József Attila Kör 2001
• Schön Dezső: Istenkeresők a Kárpátok alatt, Új Kelet Könyvosztálya, Kolozsvár 1935 
• Stanisław Vincenz: Találkozás haszidokkal, Múlt és jövő 2001
• Martin Buber: Haszid történetek I-II., Atlantisz 1995
• Joseph Roth: Zsidók vándorúton, Makkabi 1989
• Zelenák István: A tokaji aszú titkai, Agroinform Kiadó, Budapest 2012
• Bruno Schulz: Fahajas Boltok, Jelenkor 2016
• Zahava Szász Stessel: Bor és tövisek Tokaj-Hegyalján, Noran Libro Kiadó 2013
• Polgár Lea: A damaszkuszi mester, Noran Libro Kiadó 2012