A topolai pincészetben (Belgrádtól nyolcvan kilométerre délre található) tavaly novemberben jártam, akkor több izgalmas vörösbort is kóstoltunk, köztük a számomra eddigi legjobb szerb kékfrankost. A Vizija néven futó bor 2008-as évjáratú, de sajnos nem lesznek újabb évjáratok, mert a több mint 50 éves ültetvény más tulajdonában van, Szerbiában nem igazán keresett a fajta, így a pincészet tulajdonosa már nem vásárolja fel többé a termést.

Kár érte, hiszen valóban remek bor. Illata tiszta, elég mély, talán kicsit érezni is a hat évet, ugyanakkor még friss gyümölcsök is jelentkeznek benne. Meggy, érett cseresznye, szilva, szedermálna, enyhe toast és kávé, ráadásul kortyban is hozza ezt.

Az érett gyümölcsök mellett nagyon korrekt savgerince is van. Test, tartalom, játékosság, mélység. Amikor a hátcímkén elolvassunk a név magyarázatát, igazat kell adnunk: a hedonizmus víziója. Minden mértékkel, minden a helyén, élvezetes, innivaló. Nincs túlméretezve, pont annyi, amitől örömmel kortyoljuk, szeretjük.

A kékfrankos jó fajta. Tehetség, lehetőség, minden megvan benne. Jó kóstolni, jó inni, jó látni is, hogy sokan fedezik fel a lehetőséget benne. És sajnos még mindig túl sokszor tapasztaljuk, hogy a borfogyasztó közönség a név hallatán viszolyog tőle. Ha lehet, akkor cabernet vagy merlot legyen inkább, köszönjük, hallom vissza rendszeresen rendezvényeken. Holott ha megkóstolják, többször tetszik, mint nem. De inkább adnak ki ugyanakkor összeget gyenge vagy középszerű cabernet-re, mintsem egy nagyon tisztességes kékfrankosra.

Nem csak nálunk, lásd az Aleksandrović pincészet, hiába talán a legnagyobb név a modernkori szerb borászatban, mégsem tudja piacosítani. Božidar Aleksandrović azt mondta erről a borról, hogy bár versenyeken szépen szerepelt, Bécsből is arannyal tért haza, de eladni Moszkvában tudta egyedül.

Nekünk 89 pontot megér, annyit bizonyosan, árban 1000 dinár körül fizettem érte, ami olyan 3000 forintot tesz ki. Nem rossz vétel, ****+