A nagy októberi napsütés felváltotta a nagy szeptemberi esőzést. Mi is fehéreket vettünk elő a pincéből, tavasszal, nyár elején szereztem be ezt a triót, az Isztrián riportoztunk, aki olvassa a Magyar Konyhát, találkozhatott az akkori benyomások legjavával, ezek a borok nem veséződtek ki. De most igen. Malvazija, napsütésben csak malvazija. (Erre ma nekiállt esni...)
Kozlović Valle 2013
A bevezető bor persze, hogy nem csak malvazija istarska. Van benne ugyanis tíz százalék sauvignon blanc is. A bevezető bor, az aperitív, a kezdőpohár. Azon túl is teljesít kicsit. Még mindig egész friss, pedig már rég elfogyott a pincénél is, illataiban a virágok, a bodza, a citrusok, de előbukkan a sauvignonokra jellemző füves-zöldes karakter is. A pincészet egyébként gyönyörű, modern és remek terasza van, becsukott szemmel egy korty és ott van előttünk Vale, a dűlő, ahonnan a szőlő származik. Az alkohol szerencsére visszafogott, alig tizenkettő, a savak működnek, van hajtóerő, jönnek a gyümölcsös zamatok, alma, barack, bodza, korrekt test, nincs nagyon túlgondolva, de ennél a bornál nem is szeretnénk. 84 pontot jó szívvel adok rá, ***+.
Matošević Alba Malvazija Istarska 2013
A bor, ami meghatározta az estét. A tavalyi is tetszett, de ez még rátesz egy pohárral. Egyszerre telt és könnyed, tiszta, hosszú, épp annyi ásványossággal a végén, hogy ott maradjon és folytatást követeljen. Az illata akácmézes, gyümölcsös, őszibarack és érett citrusok. Egy kis sós kövesség, az illat, amit a parton érezhetünk. A struktúra szépen kiegyenúlyozott, korrekt savháttér, szép, érett gyümölcsök, mandulás kesernye és ásványos csillámlás. Az első évjárat a 2004-es volt, amit kóstoltam, azóta minden évben. És ritkán mondom rá, hogy most mégsem sikerült annyira, mindig stabilan 85-89 között muzsikál, a 2013-as nekem 89 pont, ****+
Kozlović Malvazija Istarska 2013
Nehéz dolga volt, a sorrendet kellett volna megfordítani, de hát talán a legnépszerűbb horvát malvazija került a végére, a múltkor egy zágrábi étterem minden második asztalnál ezt bontották. Kicsit krémesebb, kicsit chardonnay-feeling jön belőle, illatban megvan az akácos, barackos lendület, kortban vaj és krém vesz vissza a lendületből. Jön a kesernye és a pohárban szépen nyílik, önmagában nagyon korrekt, élvezhető bor, csak talán most, talán mert malvazija mást vártam kicsit. Akkor, abban az étteremben én is ezt kértem ki és élveztem is a jarunski ćevap mellé. 87 pont, ****
-
Egy laikus borissza véleménye a borszakírók feladatáról
-
Weinblütenwanderung Lutzmannsburgban
