Hogyan kerültél a bor közelébe?

Egy bulvár magazinnak dolgoztam, amikor megkerestek egy állásajánlattal, gyártásvezetőt kerestek a Decanterhez. El is mentem egy interjúra, ahol ott ült tíz ember között Ági, a feleségem is, akivel ott találkoztunk először. Emlékszem mérhetetlenül ellenséges volt velem, mint később kiderült azért, mert az elődöm, akinek a helyére engem felvettek, kedves barátnője volt. Szerencsére gyorsan megoldódott a helyzet és kiderült, hogy nagyon jól tudunk együtt dolgozni.

Rögtön borivóvá váltál egy ilyen munkahelyen?

Ha nem is rögtön, de valóban gyorsan lecsaptam a boros képzési lehetőségekre, ezek akkoriban adottak voltak a cégnél. Rám is fért, képzelheted, hogy milyen boros italokat fogyasztottam előtte! Viszont nagyon komolyan azt gondolom, hogy aki nem végzi el ezeket a WSET képzéseket, az sokkal olcsóbban megússza az életet. Én pl. soha nem tudtam volna meg ezek nélkül, hogy mi is az a Champagne… (nevet)

Emlékszel még, hogy mik voltak az első gondolataid a magyar bor kapcsán akkoriban?

Egyrészt gyorsan beleszerettem néhány borászba, a mentalitásukba, a karizmájukba, másfelől azt már akkor észre lehetett venni, hogy az ország egy furcsa buborékba zárva éli mindennapjait. Ez a buborék megakadályozza, hogy a magyar bor jelen legyen a világpiacon, de azt is, hogy a külföldi borok elérhetőek legyenek itthon. Belterjesnek tűnt a közeg, minden szerethetősége ellenére.

Hogyan szerezhet az ember olyan rálátást a kérdésre, ami alapján ilyen kijelentést tesz?

Nem az iskolapadban! Az ott megszerzett tudás az egésznek nagyjából a húsz százaléka. Nekem nagyon sokat segített, hogy Romsics Lacival körbejárhattam a világ szinte összes nagy nemzetközi borkiállítását. Emlékszem ahogy állok mellette miközben kóstolunk, és azt magyarázza, hogy az adott borvidéken mi az uralkodó stílus, honnan lehet felismerni, miben tipikus az adott bor, vagy éppen miben tér el a fősodortól. Ez adta az igazán átfogó képet.

Később a Decanter utódját, a VinCE magazint otthagyva költöztetek Katalóniába, ahol most is éltek. Mi előzte meg ezt a lépést?

Focimeccset néztünk egy kocsmában, ahol Ági felháborodott, hogy mennyire zavarja, hogy ilyenkor mindig neki kell vezetnie. Miért nem nyitunk inkább mi magunk egy helyet? Ezt pár sör után el is döntöttük, úgyhogy nyitottunk egy spanyol indíttatású, mediterrán hangulatú kávézót Gödön, csupa minőségi borral. Persze belebuktunk, Gödön az anyukák nem jártak el reggelizni, az apukák pedig nem jártak este sörözni vagy borozni hozzánk, pedig rájuk számítottunk elsősorban. Spanyolországban ez egészen máshogy működik, részben ezért is költöztünk ide.

Rögtön utána meg is alapítottátok a hungarianwines.eu portált. Nem volt elég a bormédiából?

Amikor ebbe belekezdtünk látszott, hogy hiány van a piacon az angol nyelvű, magyar borokról szóló szegmensben. Az első felismerés a ProWein-en született meg, amikor a magyar borokat népszerűsítő Master of Wine-okat kísérgettünk és mindenki a Borkiválóságok könyvet szorongatta a hóna alatt. El voltak kámpicsorodva és kivétel nélkül mind azt tudakolták, nincs-e meg ez a kiadvány digitális verzióban, mert egy ekkora könyvet nem fognak tudni hazavinni a kézipoggyászukban. A VinCE Budapesten pedig a külföldről meghívott szakértők érdeklődtek folyamatosan a kóstolható borok technikai adatairól, amiről szintén nem volt semmi hozzáférhető anyagunk. Miután nem volt országos bormarketing oldal, mint mondjuk az osztrákoknál, ahonnan a világ tájékozódhat a magyar borokról, hát belevágtunk.

Ez már-már romantikusan egyszerűnek tűnik.

Egy esettanulmánnyal kezdtük, a szomszédos országokkal összevetve kiderült, hogy csak az ukrajnai boroknál jobb a magyar borok nemzetközi elérhetősége. Ezzel a dokumentummal bekopogtattunk a Magyar Turisztikai Ügynökséghez, elmondtuk nekik, hogy mi ezt szívesen megcsinálnák és a támogatásukat kértük. Azt a választ kaptuk, hogy hamarosan indul a bor.hu, úgyhogy erre nincsen szükségük. Ez négy éve volt. (Idén tavasszal ténylegesen elindult az oldal, jelenleg is töltik fel rá az adatokat. - a szerk.) Emlékszem, azt mondtam nekik, hogy mindezt megértem, de az egy magyar nyelvű oldal lesz, de gyorsan közbeszóltak, hogy lesz angol nyelvű verziója is. A kaput az tette be, amikor rákérdeztem, mi vesz majd rá egy idelátogató amerikai házaspárt arra, hogy bepötyögje a bor.hu-t a keresőjébe és azt a választ kaptuk, hogy majd ők megtanítják az amerikaiaknak, hogy mi a bor. Ideje volt távozni.

Ha már nem kaptatok támogatást az elején, hogyan jött össze mégis a Hungarianwines?

Csináltunk Ágival ketten egy road show-t, elmentünk az összes magyarországi borvidékre és megkerestük a véleményformáló borászokat. Elmondtuk nekik is az ötletet, amit persze mindenhol üdvözöltek.

Azért ebből még nem lehet vállalkozást indítani…

Nem, de abból már igen, hogy a partner borászatok havi díjazástért cserébe jelennek meg a felületen, meghatározott mennyiségű angol nyelvű hírrel és információval a boraikról, illetve magyar és külföldi kiállítási lehetőségekkel.

Könnyű volt összeszedni a támogatókat?

Nézd, a magyar borászat archetípusa egy olyan családi vállalkozás, ahol az apuka a borász, anyuka a pénzügyes és az egyik gyerek a marketinges, jellemzően szakirányú végzettség nélkül. Ők nem akarnak megbízni egy külsős céget, vagy szakembert ezzel a feladattal, főleg, ha a boraik elfogynak belföldön. Nincsen rá szükségük. De a nagyobb borászatok között van jónéhány, akik értékelik amit mi tudunk nyújtani. Évente egyszer leülünk velük, elmondjuk nekik, hogy mit értünk el, milyen piaci trendeket látunk és szerintünk merre érdemes tovább haladni.

Mellé összehoztátok az első hazai borszakíró versenyt WebWineWriting néven, ami kívülről nézve (a szerző maga is hol zsűritagként, hol abszolút győztesként részese volt az eddigi eseményeknek - a szerk.) egy újabb hatalmas meló, amit ingyen csináltatok meg.

Ez igaz és néha legalább egy vállveregetés jól esne, de azért a célunkat elértük vele, vagyis egy kicsit felpezsdítettük a hazai boros közéletet. Összességében ez egy jó kezdeményezés, de az is igaz, hogy évről-évre több erőt kell gyűjtenünk, hogy újra belevágjunk. A ismert hazai borszakírók többsége ugyanis nem nevezett még egyszer sem a versenyre. Azt gondolom, ha egy Master of Wine-nak nem derogál jelentkezni, akkor nekik sem kellene. Valószínűleg félnek a megmérettetéstől, miközben a social media felületeken azért szemmel láthatóan van véleményük a versenyről is.

Hogyan érintett titeket a Covid?

Miután alapvetően a pincészetek marketing büdzséjéből élünk, el tudod képzelni, nem? Még márciusban úgy döntöttünk Ágival, hogy a partnereinknek elengedünk egy havi díjat, ezzel is segítve őket a nehéz időkben. Néhányan megköszönték, olyan pincészet is volt, aki nem fogadta el a felkínált lehetőséget. Nem tagadom, jól esett. Eközben magyar ügyfeleknek szervezünk katalán bortúrákat, leginkább a helyi pezsgőkre kihegyezve, ezt a lehetőséget a vírus teljesen tönkretette, a borturizmus beleállt a földbe, akárcsak a turizmus más szegmensei.

A katalán pezsgő, vagyis a Cava a vájtfülűnek előtt ismert ugyan, de azért egy átlagos borivónak Spanyolországról inkább a testes vörösborok jutnak az eszébe, nem?

Persze, ez a kép terjedt el a világban, de itt nálunk az emberek szinte soha nem isznak vörösbort. Katalónia a száraz fehérborok és az érlelt pezsgők világa, ahol az emberek reggel lemennek a piacra, bevásárolnak és már közben megisszák az első pohár pezsgőt egy bárban, hogy aztán a gyakran három órás ebéd alatt is elfogyjon egy üveggel. Nem sietnek sehová, megadják a módját az étkezéseknek, aminek része a bor vagy a pezsgő is. Mélységes a megdöbbenésük a zéró tolerancia hallatán is, teljesen életidegen dolognak gondolják.

Térjünk vissza egy kicsit a már emlegetett bor.hu-ra, ami végül csak elindult az idén. Nem féltek tőle, hogy ezzel állami konkurenciát kaptok?

Azt gondolom, miután a napokban megjelent az angol verzió is az oldalon, hogy látva a tartalmat az inkább az egyszeri turistának szól, aki az országba szeretne látogatni. Könnyen megtalálja a pincészeteket és, hogy mikor, hova tud menni. A mi profilunk pedig inkább a külföldi sajtónak és a boros szakmának szól. Nekünk köszönhetően több ügyfelünk már talált is külföldi képviselőt magának. Tehát míg mi a világgal kötjük össze a magyar borászatokat, addig a bor.hu az ideérkező vendégekre koncentrál.

A hazai boros média mintha egyre szűkülne, te mit érzékelsz ebből?

A kétezres évek elején nagyon komoly felfutása volt a borról írásnak, mindenki borszakíró akart lenni, de a hőskor írói vagy abbahagyták, vagy egyszerűen csak partvonalon kívülre szorultak, a blogok többsége nem tudta átütni az olvasottságban a kellő határt, a nyomtatott sajtó pedig világszerte végstádiumban van. A fogyasztó a Vivino-t akarja, ezzel kellene a tesztrovatoknak versenyeznie. Az elérések az online médiában ma már sokkal magasabbak, így ott lenne lehetőség a bővülésre, de amíg egyes szerzők teljesen ingyen, vagy egy-két palack borért, netán egy borvidéki meghívásért hajlandóak dolgozni, addig a folyamat megfordíthatatlan. A minőségi munka pénzbe kerül, nem borba. Jó lenne, ha ezt a piaci szereplők, a szerzők mellett a borászok, borvidékek is észrevennék! Egyszer egy tízezer forintos összeg kapcsán kérdezett rá egy borászat, hogy a felét fizetheti-e borban. Persze, de huszonháromezer forint lesz a borokra a postaköltség Katalóniába! Van ennek bármi értelme?!

Fotó: Acsai Miklós

A videós tartalmakat nem említetted. Ez szándékos?

Érdekes a kérdés, mert amikor csináltuk az első Gettogether rendezvényt, akkor alig találtunk normális áron minőségi videóst. A borászatok pedig mintha csak a drónos videókban tudnának gondolkozni, meg a területük bemutatásában, pedig az a film, amiben nincsen sztori, az bukásra van ítélve. Külföldön a rövid, ütős videók nagyon futnak, ha jó mögötte a történet. Ez itthon még gyerekcipőben jár, pedig az új fogyasztói generációt valószínűleg már ezen a módon lehet majd elérni.

Mit terveztek a következő fél évben?

Nekilátunk egy új verseny megtervezésének, amin a magyar pincészetek honlapjai indulhatnak majd. A meghívott külföldi szakértők véleményezni fogják a weboldalak kinézete mellett a funkcionalitást és az élményt is.

Jól hangzik! Mit kap majd a győztes?

Jó kérdés! (nevet) Még nem tudjuk, de írd azt, hogy még maradjon titok.