Ha pedig már Újvidéken (szerbül Novi Sad) vagyunk, onnan könnyedén be lehet járni a szerbiai Srem (vagyis Szerémség) borvidéket. A Dunán átkelve kanyarodjunk nyugatnak, haladjunk el a Péterváradi erőd alatt, majd keresztül az egykor büszke és önálló (ma Újvidék része) Kamancon, ahol az első magyar nyelvű bibliafordítást kezdték el Tamás és Bálint papok 1430 tájékán.

Pétervárad a Duna túlpatrján (fotó: Ercsey Dániel)

A huszita biblia

A bibliafordítást Prágában tanult huszita papok kezdték el, akik Erdélyben és a Délvidéken is sikeresen terjesztették az új hitet, lévén itt nem találkozott a nép a szervezett huszitizmussal és az általuk kivetett adókkal. Vallási értelemben vett fellegváruk a szerémségi Kamanc városa volt, melynek plébánosa, a Prágában tanult Balázs pap egyike lett a fordítóknak. Sorsukat Marchiai Jakab ferences szerzetes pecsételte meg (aki Kapisztrán János tanítványa volt, és mesteréhez hasonlóan a Katolikus Egyház később szentté avatta), aki inkvizítorként az eretnekség megfékezésére mindent bevetett a verbális fenyegetésektől a máglyahalálon át egészen az elhunytak kihantolásáig és elégetéséig. A kamanci husziták Moldvába menekültek és ott fejezték be magyar nyelvű bibliafordításukat. Apró érdekesség csupán, hogy a legrégebbi ismert magyarországi ülőbútor nem más, mint Marchiai Jakab gótikus karosszéke, ami ma is megtekinthető a Szeged Alsóvárosi Ferences Plébánia látogatóközpontjában.

Marchiai Szent Jakab, Francisco de Zurbaran festménye a XVII. századból (forrás: Wikipédia)

A kamanci (szerbül Sremska Kamenica) ortodox templomot elhagyva a Duna partjára kanyarodik a 119-es számú út, majd Dombón  (szerbül Rakovac) haladunk keresztül. Ez utóbbi település határában tárták fel az 1702-ben lerombolt dombói bencés kolostort, romja ma nem műemlék, szabadon látogatható. Belcsényt (szerbül Beocin) a főút elkerüli, könnyű felismerni a hatalmas cementgyárról, ami mellett elhaladunk. Cserögön (szerbül Cerevic) már újra a Duna közelében járunk, az épületek az egykor itt élt németek (dunai svábok) gazdasági erejéről tanúskodnak. Ezután érünk Bánmonostorra (szerbül Banostor), ami egyrészt a 13.5 hektáros Šijački birtok székhelye, másfelől viszont szomorkás egyvelege a folyó mellett magasba szökő dombokon álló egykori német és szerb házaknak, a Dunára tekintő ortodox templommal és a szellemjárta német katolikus templom romjaival.

Banostor ortodox temploma (fotó: Ercsey Dániel)

A soknemzetiségű Szerémség visszaszorulóban van, bár éppen Ivana Šijački egyik bora (az Aldumaš) küzd ellene a legsikeresebben. (Érdemes elolvasni a fotón Kőrizs Imre költő hozzászólását is!)

Aldumaš 2018

A pince csúcsbora fehérben, hordós erjesztésű és érlelésű, 100% olaszrizling. A név sem véletlen, nekünk magyaroknak talán magyarázni sem kell. Ivana is büszke rá, hogy a helyi szerb nyelvjárás megőrizte az egykor itt élt magyarok szavajárását, amikor áldomást ittak valamire. Az aktuális évjáratban az illatban a hordó elég intenzív, vaníliával, édesgyökérrel és pici punccsal. A test közepesnél nagyobb, a textúra krémes, az ízképben őszibarack, alma és újra vanília. Érett, telt és hosszú, a korty végén élesztős jegyekkel. 87/100 pont

Az apró családi birtok központja a dédnagypapa háza, közvetlenül a folyóparton. A borászat terasza a Duna fölé emelkedik, alacsonyabb vízállásnál alatta az iszapos parton, áradáskor kis túlzással a pince bejáratánál lehetne kikötni kajakkal. A helyszín kiválasztása nem véletlen, a dédnagypapa még vízimolnárként kereste kenyerét, a fia, vagyis Ivana nagypapája váltott szőlőtermesztésre és borászkodásra, amit persze alaposan keresztül húzott az itt is tomboló kommunizmus kollektivizáló attitűdje.

Dunaparti merlot, szüret után (fotó: Ercsey Dániel)

Ezzel együtt Ivana édesapja, majd maga Ivana is folytatta a megkezdett munkát, ami a terveik szerint valahol 15 Ha környékén éri majd el a végső kapacitást, úgy, hogy további 20%-át a feldolgozandó szőlőnek a jövőben is a környékbeli termelőktől vásárolják fel.

Rizling Italijanski 2019

A pince alap olaszrizlingje. Friss, citrusos, érintésnyi maradékcukorral és kesernyével egyszerre, olyan mintha félúton lenne a horvát és a magyar iskola között. Kerek a korty, ahogy nyílik fehér húsú gyümölcsök bukkannak fel benne. Korrekt bor. 85/100 pont

A Szerémség a WineSofa infopószterén  (forrás: winesofa.eu)

Társadalmi szerepvállalás

Amikor a felvásárlásra rákérdeztem, Ivana Šijački elmondta, hogy már az édesapja is felvásárolta a kistermelők szőlőit, miután a helyi kombinát csődbe ment, pusztán azért, hogy ne adják fel, hogy maradjon szőlőmunkás a vidéken. A helyzet ma sem változott. A szőlőt, minőségtől függetlenül (!) átveszik és kifizetik, bár igyekeznek mindig elmondani, hogy milyen érettségű szőlőre lenne igazából szükségük. Az ebből a szőlőből készült borok az alsó szegmensben, lédig vagy PET palackokban kerülnek értékesítésre.

A borász és a szakíró, vagyis Ivana Šijački és Ercsey Dániel

Ivana amúgy itt született, a part menti házban a bátyjával együtt. Bánmonostor ma a szerb Szerémség nyugati oldalának apró, ám annál fontosabb borászati központja, a mindössze 700 lakosra 180Ha szőlő és 10 regnáló borászat jut. A szőlők, Neszmély egyes részeihez hasonlóan vagy platókon terülnek el, vagy az északra lefutó dombhátakon a Dunára néznek.

A borászat főbb fajtái között megtalálhatjuk az olaszrizlinget (2020-tól Szerbiában hivatalosan is grasac a fajta neve),  a rajnai rizlinget, a chardonnay-t, a cabernet sauvignon-t, a hamburgi muskotályt, a kékfrankost, de foglalkoznak a merlot, Neoplanta és seduša szőlőkkel is. Utóbbi egy régi szőlőfajta, a több száz éves iratokban fekete szerémi zöldként hivatkoznak rá és csupán néhány tőke élte túl a viharos évszázadokat, mígnem Ivana édesapja megmentette, majd az újvidéki kutatóintézettel közösen felszaporította és újratelepítette. Ma is egyedül ők foglalkoznak a fajtával, 2016 óta pedig minden évben önállóan palackozzák is a belőle készült bort.

Neoplanta és a Duna elválaszthatatlanok (fotó: Ercsey Dániel)

Ezzel szemben a Neoplanta (Újvidék latin neve) egy új keresztezés, a szülei a smederevka és a fűszeres tramini, ez utóbbi fiatalon az illatából is visszaköszön. A cserszegi fűszerest kedvelők szeretni fogják!

Neoplanta 2019

Visszafogott illat körtével és rózsával, le sem tagadhatná a traminit mint szülőt. Könnyed és jól iható, citrommal, mandarinnal, farkasalmával, szegfűszeggel és némi körtével. 84/100 pont

A borászat a Duna partján található (fotó: Ercsey Dániel)

A Šijački borászatban a cashflow borokat az éttermi értékesítés jelenti, akár a fősodortól jelentősen eltérő, több literes kiszerelésben, de Ivana elmondása szerint a jövőben nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a kékfrankosra mint szőlőfajtára, amit jelenleg kizárólag az éttermekben értékesít. Így ha minden a tervek szerint alakul, egy új területről hamarosan idős kékfrankos tőkékről készül a fahordós érlelésű frankovka, addig is kóstoljatok tőlük az alacsonyabb tannintartalom és a gyümölcsösség okán a leginkább portugieserre emlékeztető seduša-t.

Seduša 2018

Bár az aktuális évjárat a 2018-as, azok a szerencsések akiknek még van otthon a 2016-osból, azt mondják, hogy érdemes akár négy évet is várni a palack kibontásával. A friss tételnek az illatában fekete cseresznye, szilva és kevés áfonya. Könnyed és jól iható, kerek savakkal, zamatos gyümölcsökkel és rózsaborssal a kortyban. 88/100 pont

Sült hal a Plavi Dunav csárdából (fotó: Ercsey Dániel)

Mindenkinek ajánlom a látogatást Bánmonostoron, ahonnan könnyedén továbbmehetünk akár délnek, át a hegyeken át Erdővég (szerbül Erdevik) irányába, akár a helyi kis határon át a horvátországi Újlak (horvátul Ilok) pincészetei felé, ráadásul a település központjában, a folyóparton található Plavi Dunav csárda tavasztól őszig friss dunai hallal, sült csukával és süllővel, valamint halászlével várja a vendégeket. Kell ennél több?