Próbáltam segíteni, de letaglózott a receptek sokfélesége. Fejbe vágott a tökéletesség súlya is. Viszont már a felkéréskor is sejtettem, hogy olyan, hogy az egy, igazi forró csoki nem létezik. Mindenki másmilyet álmodik tökéletesnek, és az sem biztos, hogy pont az lesz a kedvence, amit elsőre gondol, hanem amit ötödszörre főz magának.

A forró csokik körüli vita leginkább az ital sűrűsége kapcsán bontakozhat ki. Van, aki azt szereti, ha megáll benne a kanál, és a forró csoki valójában egy kissé fellazított olvasztott csokoládé. A skála másik végén a hígabb, ám általában többféle ízzel és fűszerrel megbolondított forró csokik állnak. A skála közepén egy, a főzés utolsó percet kihagyó folyékony puding-állagú ital áll. 

Hogy megkönnyítsem a választást: képzeljük el, milyen eszközt használunk az ideális forrócsoki elfogyasztásához? Kiskanalat keveréshez, nagyobb kanalat lapátoláshoz vagy csak hörpölni akarunk, megvárva, mire a fehér porcelánfalon az ital méltóságteljesen lecsorog a dőlésszög irányába?

Elöljáróban azért tisztázzuk: a forró csokoládé csokoládéból készül. Vannak olyan receptek, amikhez kakaóport is kell adagolni, de a csomagolt porokat most hanyagoljuk. Kulcskérdés az is, hogy milyen és mennyi folyadékot öntenek a csokoládéhoz: tejszínt, tejet, vizet?

Tipizálásul nemzeti jelzőket fogok aggatni a receptekre, és ezekhez hozzákapcsolom a sűrűségre vonatkozó jellemzőket is. Nyilván a tisztán egy nemzetre vonatkozó karakterisztika mindig kétes, de egyszerűsítsünk.

Mexikóban a hagyományokhoz tartják magukat: a forró csoki nem tejjel, hanem vízzel készül, fahéj, és néha csili hozzáadásával. És van egy kifejezetten ennek az italnak a készítésére való eszköz, a molinilla, amivel addig csapkodják a fűszerekkel kevert vizet, míg habos nem lesz.

A braziloké, félig-meddig pudingszerű, és kevernek bele kávét. A portugál - mint minden, ami portugál! - édes. A bécsi rummal és tejszínhabbal, talán az összes közül ez a legdekoratívabb. A spanyol másnapok elmaradhatatlan kísérője a churros, amihez kukoricakeményítő felhasználásával készítik a forró csokit. A francia tejes, néhol tejszínes. A belgában pedig többféle csokoládét olvasztanak össze.

A nemzeti karakterisztikák és a sűrűség mellett a hozzáadott anyagok is. Alkoholként leginkább a rum a jellemző, egy-két receptben láttam a konyakot megjelenni. A fűszerek kapcsán vezet a fahéj és a vanília, néhol van csak csili. A tonkabab ritka, mint a fehércsokis forrócsoki.

A lényeg szerintem az, hogy nézzük meg, mik a hagyományok, majd kísérletezzük ki a saját verziónkat!

A receptek jönnek majd sorban, itt!

Ha kedvet kaptál, a Pécsi Borozó Facebook oldalán hamarosan ki tudod tölteni a tesztünket - melyik forró csokit szereted valójában?