Említést érdemel egy német kutatóintézet (JKI) anyaga, amelyben az szerepel, hogy  ennek a szőlőnek 148 különböző neve ismert, illetve napjainkban 17 ország 36 fajtagyűjteményében megtalálható. (Néhány évtizede mintatelepen kísérleteztek vele Ausztráliában és Brazíliában, de az eredmények ismeretében termelői érdeklődést végül nem váltott ki.)

Ha a kadarka összterületének nagyságrendjét lényegesen nem is befolyásolja, mégis figyelmet érdemlő fejlemény, hogy az eddigieken túl egy további országban is a termesztésébe fogtak. Törökország északnyugati részén, a bolgár határhoz közeli Kirkraleli járásban a Chamlija borászat az elmúlt év tavaszán szerzett be 1.500 oltványt szerbiai termesztőtől (Bojan Vukmirica). Ennek hátteréről a tulajdonos Mustafa Camlica (aki járt már Magyarországon, Villányban a Franc&Franc konferencia vendége volt néhány éve - a szerk.) azt közölte, hogy így adottak lesznek a feltételek régi terve valóra váltásához, egy olyan bor elkészítéséhez, amelyben négy tősgyökeres balkáni fajta is képviselve van, és mindegyik a Strandja-hegység lankáiról kerül ki. Ez annak lesz a szimbolikus kifejezése, hogy egységbe fonható a dél-kelet európai régió hagyományos  sokszínűsége, ami az erő üzenetét hordozza.

A xinomavro, a mavrud és a papaskarasi már hosszabb-rövidebb idő óta terem, ezekből az 2021-ben fogja az első házasítást elkészíteni. Azért tartja fontosnak ezek kiegészítését a kadarkával, mert az is a tágabb fajtacsalád része, ugyanis egy 2012-es genetikai vizsgálat megállapította, hogy annak egyik felmenője a papaskarasi, amelyet ott hosszú idő óta őshonos trákiai szőlőként tartanak számon. A 2023-ban először összeállítandó vörös cuvée címkéjén a kadarka nevet fogja feltüntetni, viszont azon, amelyet majd a fajtaborára szán, a helyben használatos gamza megnevezést. (Grafikai tervezője egyébként a lánya, Irem, aki hazája elismert képzőművésze és külföldi kiállításokon is szerepelnek művei.)

Az 1930-as években bevándorolt bolgár család harmadik generációját képviselő vállalkozó, korábbi adóügyi szakember, 2006-ban indította a borászatot, amelynek központja Büyükkaristiran helységben van. A 90 hektáros birtok ültetvényei 12 különböző terület 58 dűlőjében fekszenek, tengerszint feletti magasságuk 110 és 400 méter közötti, legtöbbjüké 300 méter körüli. Az ezeken szüretelt szőlőből készült borokat először 2011-ben palackozta, jelenleg a termelés éves mennyisége mintegy 100.000 üveget tesz ki.

A szőlőterületek talaja többségében kvarcszemcsékkel vegyült agyagos mészkő. Az éves középhőmérséklet 11,5-12,1°C, az augusztusi 20,7-22,2°C között alakul. A csapadékmennyiség évente 600-800 mm szokott lenni. A folyamatos telepítések mindig amerikai szőlőalanyokra történtek, többek között olyanokra, mint a 420A, a 110R, az SO4 és a 3309C. Jelenleg az alábbi fajták teremnek: albarinho, assyrtiko, chardonnay, narince, riesling, sauvignon blanc, viogner; cabernet franc, cabernet sauvignon, kalecik karasi, mavrud, merlot, papaskarasi, petit verdot, pinot noir, xinomavro. Ezek tőkéinek hektáronkénti sűrűsége 5.000 - 6.600 közötti, de van olyan dűlő is, amelyben jóval nagyobb.

A fajtaösszetétel most a kadarkával tovább bővül, a fajta fűszeres pécsi klónja (P9) a Tozakli falu melletti dűlőkbe került, ahol a talajösszetételben a kvarcos vörösagyag dominál. Arrafelé az április-október közötti napos órák száma eléri az 1.600-at. A telepítés sortávolsága 2 méter, a tőtávolság 1 méter. Öntözni az első két év kivételével ezeket a tőkéket sem fogják, mint ahogyan egyiket sem a többi ültetvényen.

A borászat a közelmúltban egyébként azzal is felhívta magára a figyelmet, hogy a Django 2016-os évjárata (cabernet sauvignon, alkohol: 15,0%) az első olyan török bor, amelynek angliai polci ára meghaladja a 100 fontot. Ebből 200 karton került piacra és hat hónapon belül el is fogyott. (A szőlőt szeptember végén szüretelték, a must vadélesztővel spontán erjedt acéltartályban, majd 24 hónapot töltött 400 literes francia tölgyfahordóban, utána szűretlenül és derítetlenül palackozták.)