Bor- és kultúrtörténeti sorozatunkban a Duna menti borvidékeket követjük a Fekete-erdőtől a Fekete-tengerig, Németországtól a Duna-deltáig, Sztrabóntól John MacGregorig, a Spätburgundertől a Gamzáig. Fotelkalandoroknak kedvcsináló, vérbeli utazóknak tuti tipp, borkedvelőknek pedig egy lehetőség, hogy minden pohárral más tájakon találjuk magunkat…
Megérkeztünk Magyarországra, hogy azonnal újra elkalandozzunk, ahogy ezt Esterházy Péter is tette Claudio Magrisnak írt válaszregényében, a Hahn-Hahn grófnő pillantásában:
„Nyilván könnyen képviselhető tézis volna, hogy a Duna nincsen is, Breg van és Brigach! Így a Duna egy fikció. Költészet. Ha száz métert följebb sétálok, már indul is a kis Elz a Rajna felé, Rajna apó felé. A Duna egy szonett, beszédmód, diskurzus. Én az Elzet nézem, ezt most Önnek megvallom.“
A folyót követve Komárom szőlőhegyei az elsők, amik a déli parton a szemünkbe ötlenek. Neszmély valójában évszázadokon keresztül a komáromi polgárság birtoka volt, innen indult világhódító útjára a jól szállítható és eltartható neszmélyi bor és Jókai Mór is.
Szentendre (fotó: Ercsey Dániel)
A Duna némi kanyargást követően délnek fordul, majd Szentendrét elhagyva keresztülvágja Budapestet. A Csepel-szigeten is találunk szőlőket, ezeket a 2013-as Év Bortermelője, Gálné Dignisz Éva műveli, hogy utána palackba zárja a homokos talajon termő könnyed és üde borait.
A Dunakanyar a Prédikálószékről (fotó: Ercsey Dániel)
Pakson már a Tolnai borvidéken járunk (ki ne hagyják a Fabro Pincét), a híres sillerek hazája ez, míg Bátán a Szekszárdi borvidék könnyedebb arcát tárja elénk Sümegi Ákos, javarészt a Duna közelségének köszönhetően. A déli határon, Mohácsnál egy újabb löszdomb fut ki a Duna irányába, ez már a Pécsi Borvidék, a híres cirfandli hazája. A helyi szőlőhegyen a Planina Borházat érdemes felkeresni, a csomorikájuk és a királyleánykájuk kiváló, de a vörösboraik és a pezsgőjük is említésre méltó.
A kép forrása a Csodálatos Magyarország
Tipp: Tudták, hogy Szentendrén is van bor? Hidegkuti Gergely a Kőhegybor projekttel élesztené fel a Jókai Mór által a Rab Rábyban is megénekelt szentendrei borkultúrát.
A kép forrása a hajosiborturizmus.hu
Ha Budapesttől délnek követjük a Dunát, érdemes alaposabban is körülnézni a Hajós-Bajai és a Szekszárdi borvidéken is, mindkettő tagadhatatlanul sváb és magyar egyszerre, némi szerb fűszerezettséggel, amit jól indikál a grábóci ortodox kolostor, vagy még északabbra, a Csepel-szigeten a ráckevei szerb templom. A szekszárdi borok jellemzően testes vörösborok, Hajós-Baján mintha a könnyedebb verziójukat találnánk Nemesnádudvar, vagy épp Hajós pincefalvaiban.
Ráckeve csodálatos ortodox temploma (fotó: Ercsey Dániel)