A nyitókép Cardet katalán falucska oltár-antependiumának egy részlete. Ha nem lenne világos, Jézus születését ábrázolja, méghozzá a XIII. századból. Idén ősszel jártam arrafelé, a Boí-völgyben, ahol a katalán románkor gyöngyszemei maradtak meg, a Pireneusok ölelésében. Nem véletlen, hogy a völgy felkerült az UNESCO Világörökségi listájára.

Perszonálisan nézve amúgy nem volt rossz évem, felfedeztem egy szuper slow food éttermet Palermo belvárosában, kompoztam a dalmát szigetvilágban, álltam a felhők fölött Motovun bástyáin, pezsgőztem Lendván, elvesztem az egri tufapincékben és rácsodálkoztam Somló nagyságára, kísértek kommandósok Mexikóban és repültem helikopterrel Szardínián, bóklásztam Gyöngyöspatán, Egerszóláton, Badacsonyban és Tállyán, forgattam Miskolcon és Sant Sadurní d’Anoiában, bejártam Tolnát és Baranyát. Ámultam többször bécsi kiállításokon és szurkoltam a Partizán kosárcsapatának Belgrádban, kóstoltam szerb kadarkát Negotin mellől és sváb oportót Villányból. Még felsorolni is fárasztó.

Idén Máltán is voltam a családdal, ezt ki is felejtettem a felsorolásból

A külső szemlélő számára igazi szakmai sikertörténet, hogy nyáron én lettem a Pécsi Borozó megbízott főszerkesztője, emellett még ott van az angol nyelvű WineSofa, a Lecsengés mint videós platform, a magyar állami bormarketing, a BORIGO, ahol a boros karrierem elkezdődött és ahol minden print lapszámban olvashattok tőlem valamit, továbbá számtalan kisebb-nagyobb hazai és külföldi felkérés szövegírásra, közös gondolkodásra, borvidéki kommunikációra. Ez lenne a siker? Mert ha igen, bevallom kételyeim támadtak, hogy akarom-e én ezt! Ennyi dolgot csinálni ahhoz, hogy anyagilag is talpon tudjunk maradni, elég fárasztó. Évről-évre többet vállalok, kevesebbet alszom, szinte sosem vagyok otthon, mégis a hó végén felmerül Molnár Ákos kérdése, hogyan lesz pénz a gyerek tandíjára?

Győrffy Zoli barátommal Mexikóvárosban, egy piac melletti kávézóban beszélgettünk

Persze tudom, hogy ezzel a problémával nem vagyok egyedül, sőt! Úgyhogy nem is szaporítom tovább a nyavalygások özönét, inkább hagyom, hogy átjárjon a karácsony szelleme, és igyekszem felkészülni a következő évre, amikor minden bizonnyal ugyanaz vár rám, amit már az előbb felsoroltam. Szerencsés vagyok, hogy van munkám és azt csinálom, amit szeretek. Sokat utazok, ez igaz, de szeretek utazni. Idén kevesebb időm jutott az olvasásra (megjelent végre Rushdie új regénye, a Diadalváros, azt ki ne hagyjátok!), de jövőre ezen is változtatni fogok. Volt egy szívmelengető beszélgetésem Debreczeni Mónikával és egy gondolatébresztő disputám Szende Gáborral, sőt, még az is lehet, hogy meg tudtam győzni Nikola Mladenovic Matalj-t, hogy palackozza le önállóan a negotini kadarkáját. Ettem néhány szuper tacót Győrffy Zolival Mexikóvárosban és nagyon remélem, hogy jövőre Kínában együtt eszünk grillezett skorpiót. Egészséges mindenki a családomban, szeretjük egymást, és ennél végeredményben semmi sem fontosabb. Tegyetek ti is így, szeressétek egymást, ne csak az ünnep alatt és ha tehetitek, kóstoljatok 2025-ben sok grillskorpiót.

Áldott karácsonyt mindenkinek!