Elsőre biztatóan tiszta, zöldes reflexekkel itatott sárga színe van, inkább érett sárga ez, van benne teltség ránézésre. IlIatban is ezt erősíti, érett gyümölcs, barack, nektarin, elég dús. Aztán még fűszeres alma, némi szellőztetés után, ez határozottan jól áll neki. Friss, orrbamászó illat, egyszerre rusztikus és kedves.

A korty picit vékonyabb, hideg is a bor még. Ami jön, azok a savak, határozott savak, az érett gyümölcs és az alkohol erősödik fel a korty végére. Pici fanyarságot hagy a szájban. Aztán ahogy ismerkedünk, egyre többet mutat, kicsit édesíti a fűszeresség a korty közepén, pikáns felhangot kap tőle, van benne játékosság, ami tetszik.

Nem túlzottan szofisztikált, de jól eltalált bor, szaftos, karakán, kicsit nyers, de mégis van benne báj. Érdemes még bíbelődni pár évig ezzel a szürkebaráttal a Völgységben, mutat itt sok jót magából. Biztató bor, írom fel magamnak. Amikor másnap ismét töltök egy pohárral, szinte burjánzó vilmoskörte fogad. Illatban még rágyúrt, még több, almakompót és vilmoskörte bizony, harapom szinte. Még egy kis sárgadinnyét is érzek a kortyban, még tetszetősebb, mint bontás után közvetlenül.

A völgységi borokat érdemes most felfedezni, van fordulat, van fejlődés, útkeresés közben vannak nagyon, de találhatunk kisebb-nagyobb kincsekre. Három éve azt írtuk Bernátékról, hogy ráéreztek a Völgység ízére, ám legyen, ha ez az, benne vagyok. Az árát nem tudom, ajándékba kaptam. Ez persze a pontoknál semmit sem jelent, viszont legalább egy pont benne a bizalom. Mert érzem, a pincénél hogyan lépkednek, szerencsére előre. Legyen 86 pont, ****