Áprilisban hetedik alkalommal zötyögnek Pécsre csomagküldőkkel, postával, személyesen a világ minden tájáról a portugieserek. No jó, leginkább Közép-Európából, de volt már kivétel. Az idén március végéig lehet jelentkezni és borokat küldeni, az első osztrák, német és szlovák fecskék már a dolgozómban raktak fészket, én viszont egy villányit bontottam magamnak, emlékeztetőül, milyen is egy portugieser.

Összesen három olyan rendezvény van, amin igyekszem minden évben ott lenni. Ráadásul ezek közül kettőt már meg is tartottak idén, az egyik a Furmint Február Nagykóstoló, a másik pedig a Bikavér Párbaj volt. Utóbbi idén még a februárba csúszott, így annak 22. napján ismét összejöttek Eger és Szekszárd borászai, hogy megmutassák a borkedvelőknek, mit jelent a bikavér 2019-ben.

Mi köti össze Deutsch Anita színművésznőt, Micheller Myrtill jazz-, és swingénekesnőt, Lics Judit borásznőt és Salamon Judit projektmenedzsert? A borok szeretete és a Budafoki Pincejárat szervezése. A három évvel ezelőtt indult rendezvénysorozat színes boros és kulturális programokat kínál az Európában egyedülálló, közel 100 km hosszú budafoki pincevilágban. A 2019-es tervek mellett a Lics pincészet boraiba is belekóstolhattunk a pincészetnél megrendezett pincesétával egybekötött sajtótájékoztatón.

A cirfandli talán sosem volt egyszerű téma a pécsi borvidéken. Ha valaminek van ismertsége innen, akkor azt ez a fajta hozza. Eladható, keresett, érték. De vajon jó bor-e? És minden esetben? Az elmúlt évek során elég sok cirfandlit kóstoltam már, pécsit és osztrákokat is természetesen. Nem sok igazságtartalma lenne, ha azt állítanám, a megoldás következik az alábbiakban.

Hatodik alkalommal sorakoztak fel február 22-én a Corinthia szálló dísztermében a szekszárdi és egri bikavérek, ezúttal a Borjour csapatának szervezésében. A nagyszabású megmérettetés előtt a hotel egyik különtermében, békés „terepasztal” mellett a borszakírók megbeszélést tartottak, hol is tart ma a bikavér. A kerekasztal beszélgetést Mészáros Gabriella borakadémikus vezette, aki erre az alkalomra négy-négy olyan szekszárdi és egri bikavért választott ki 2016-ból, amelyek valamilyen szempontból tanulságosak. Ha ilyenek lennének a magyar bikavérek, persze máris fellélegezhetnénk, hogy jó úton haladunk, de azért még sok a tennivaló. A kóstolás közben felmerült legfontosabb kérdéseinket (és lehetséges válaszainkat) összegezzük most.

Meglepő eredménnyel zárult a Kalamáris Borbisztróban megrendezett Cabernet Franc Bor-Boksz a Szekszárdi és a Villányi borvidékek között. Öt súlycsoportban választottunk - két-két tétel közül - kedvencet, és a rendezvény végén abszolút győztest is.

Vettünk részt (ahogy az összes eddigin, kihagyás nélkül), a borjogi és bormarketing kérdéseknek szentelt tavaszköszöntő konferencián, ahol többek között bemutatták a Magyar Turisztikai Ügynökség által kialakított új magyar bor arculatot is. Ami a személyes facebook-oldalamon elég nagy kommentsorozatot váltott ki, de majd később foglalkozunk vele bővebben.

Múlt héten szerdán a Kóstolom borbárban lehullt a lepel a Villa Tolnay új borairól. A Csobánc-hegy lábánál fekvő 20 hektáros borászat, amelynek kóstolópincéje azon az idilli helyen található, ahol Tolnay Klári színésznő és filmrendező férje villája állt, ahová a művész házaspár 1936 és 1944 között járt „feltöltődni a világ zaja elől”, most bemutatta új borait és új arculatát. Bár a népszerű színésznő filmslágerének címünkben szereplő soraira nagyszüleink még elérzékenyülve vágnák rá: „a vágyam csak ennyi” (és erre akár marketing kampányt is fel lehetne építeni), a Villa Tolnay borai mégsem erről szólnak, hanem arról, amit az új címkék is sugallnak, és ami a palackban van: a CSOBÁNC-ról.

Február 23-án már a furmintnak kijelölt hónap utolsó pillanatainak egyikén vettünk részt a Kalamáris Borbisztró Furmint Februárján. A korábbi tematikus kóstolókhoz hasonlóan ezt is Szabó Zoltán vezette le, így a szőlőfajtáról is hallhattunk az általánosságokon kívül érdekességeket. Szerencsére a jó hangulattal nem kellett várni a borok okozta feloldódásig. A legtöbb asztalnál ugyanis nagyobb társaságok ültek, és a törzsközönség is már rutinosan mondta el a véleményét a borokról és Zoli megállapításairól.