Szóval megint a 19 – Bar&Shop-ban kóstoltunk skót párlatokat, Rektenvald Attila tulajdonos ez alkalommal a „hordóerősségű” viszkiket vonta a fókuszpontba, ezek közül is 5 érdekes, nehezen elérhető tételt. A tárlatvezetést ismét Fülöp András, a WhiskyNet munkatársa végezte, akit már-már barátunkként üdvözöltünk megérkeztekor.

Másodszor rendezte meg a Pécsi Borvidék Hegyközségi Tanácsa a Borfarsangot, a Jókai Rendezvényház volt a „tett” helyszíne. Persze, nem kellett beöltözni valami jelmezbe, sőt, ezt a borászok sem tették, csak úgy lehetett kóstolni a finom borvidéki borokat. 14 pincészet mintegy 50 bora vett részt a kóstolón, amely a 2018-as tételeket, illetve a 2019. elején forgalomba került új tételeket volt hivatott bemutatni. A tervezett szereplők közül egyedül a bólyi Ivik Borászat nem jött el, betegség miatt.

Valódi idő- és gasztronómiai utazásban lehetett részünk február 16-án, amikor a Hetényi Pincészet meghívására Mecseknádasdra látogattunk. Grand Opening elnevezésű borvacsora estjük egészen a ’20-as évekig repített bennünket, a korhoz igazodó díszlet, csillogás, zene és dress code pedig alkalmat adott arra, hogy belesimuljunk ebbe a jó pár éve reneszánszát élő és szezonok óta tartó vintage-őrületbe.

Két bort bontottam nemrég - nem volt egy kerek évforduló, de mégis születésnap -, egyiket szándékosat, a másikat véletlenül. Aztán milyen jól tettem, pont így, ebben a sorrendben, elszállhat ugyan napközben a kocsi világítása, de este finom a vacsora, vidám a család, tetszenek a borok, mi kell még?

Jakab Tamás barátunk irigylésre méltó és toszkán utazásának második részében folytatjuk kalandjait Bolgheriben és Chiantiban, ahonnan hazahozott és félretett kincseit előbb-utóbb előcsalogatjuk egy közös kóstoló erejéig. Addig elégedjünk meg a fényképes útibeszámolóval.

Amikor Jakab Tamással legutóbbi toszkánai utazása előtt találkoztunk, a toszkán borokról beszélt lelkesen, majd utána is, csak még több lendülettel. Úgyhogy kértünk tőle egy talán megkésettnek tűnő, de azért így is élmény és beszámolót, (jórészt) toszkán csavargásokról.

Amikor a 10. Furmint Február rendezvényére igyekeztem a Városligetbe, kellemes, ünnepélyes izgatottság lett úrrá rajtam. Ezzel alighanem sokan így lehettek rajtam kívül, egyik ismerősöm például a négyórás nyitáskor már a ruhatárból ezt posztolta közösségi oldalán: „a Mennyország kapujában vagyok”. Valóban mennyei körülmények fogadtak: 110 pincészet több száz furmintja várta a nagyérdeműt.

Valamikor 2013 őszén volt szerencsém pár napot eltölteni Pugliában, annak is Salento térségében, ami ugye az olasz csizma sarka. Szakmai út volt, de azért volt időnk körülnézni, kóstolgatni, mert hét mégiscsak az itáliai életérzés, ugye. Bejártuk Salentót autóval, biciklivel, gyalog, vannak emlékek, amiket hirtelenjében felidézett az Aldiban található olasz borsor. Kettőt lekaptam a polcról, frissiben meg is kóstoltam őket.

Amikor a képembe vágják, hogy mekkora baromság nem francia meg olasz, netán spanyol vagy menő újvilági (most épp új-zélandi a trendi) borvidékekkel foglalkozni, és hogy mit is akarok én Villánytól, Isztriától, Szerémségtől, vagy miért járom a világot csupán Suchá nad Parnou lankáitól a macedón hegyekig, csak azt tudom válaszolni: mert közép-európai vagyok.

Felfedezhető egyfajta történelmi vonulat abban, hogy a kávéházak élete időről-időre összefonódik a kultúrával, vagy éppen sorsfordító eseményekkel. A feketekávé atmoszférája maga köré ülteti a tehetséges, agilis embereket, az ötleteket, és úgy tűnik, hogy az illékony ihletet is. A közelmúltban ennek már láthattuk újraéledését, mert találhattunk kávézót a városban, ahol számos irodalmi est és kiállítás is zajlott. Ezt a feladatot mostanában a Caffé Grande Italia Pécs (továbbiakban CGI) érzi sajátjának leginkább, így a fennállása szűk másfél évében, sanzon estek, különféle adománygyűjtések „fordultak” meg a falai között, most pedig Szőke Zita kávéval festett képei tekinthetők meg egy-egy kiváló kávé és/vagy izgalmas édesség társaságában.