Lengyelország, a borkultúra és boros hagyományok nélküli ország, változni próbál. Borászaink mindent megtesznek, hogy elismert és felismerhető bort készítsenek. Ebben a folyamatban sok akadály tornyosul előttük. Sikerülhet nekik? Lengyel munkatársunk írása a tavaly nyári számunkban jelent meg.

Az élet határozottan más mederben folyik, mint néhány hónapja. Nincsenek kóstolók, se borvásárok, amit lehetett, mindenki igyekszik átterelni a digitális térbe. A Heimann Családi Birtok egy új borcsalád bemutatására készült márciusban és áprilisban. A Heimann & Fiai borcsalád premier előtti premierjére a borászat online felületein került sor.

A véletlennek köszönhető, hogy a Pécsi Borozónál ketten is, egymástól függetlenül, rajongunk a monori Strázsahegyért. Sok újdonságot már nem tudok írni róla, hiszen Tüske Gyöngyi mind a lapban, mind az online felületen sokszor bemutatta, és én is írtam beszámolót a tavalyi Borvidékek Hétvégéjének első napjáról.

Sebestyén Csillával egy szakmai együttműködés kapcsán ismerkedtem meg, melynek megvalósulása a koronavírus miatt ugyan kicsit várat magára, de a borok és ételek párosítását, az abban rejlő lehetőségeket és nehézségeket kifejezetten izgalmas témának tartom. Különösen aktuális ez most, amikor az emberek rengeteg időt töltenek otthon, és a közösségi média tanúsága szerint sokan kötik le energiáikat sütéssel, főzéssel. Mindemellett a helyzetből adódóan talán most van lehetőségünk kicsit lelassulva, a hétköznapi rohanásból kiszakadva valóban élvezni az elkészülő finomságokat. Nem mindegy azonban, hogy a rengeteg energiával elővarázsolt ételkölteményeket mivel öblítjük le.

A Pécsi Borozó tavaszi számában – melyet a Pannon Borbolt webshopjából házhoz rendelhetnek – kiemelt témánk az Alföld. Szülőföldem lévén ez a híres-hírhedt Borrégió közel áll hozzám és magam is fontosnak tartom azt a küldetést, melyet az ott tevékenykedő borászok is zászlójukra tűztek, hogy népszerűsítsem az alföldi borokat, ezzel is eloszlatva a sokéves negatív sztereotípiákat, miszerint az Alföldön csak „homoki folyóborok” készülnek. Ékes példája a minőségi borkészítésnek és a helyi összefogásnak Monor és az ő Strázsahegye, ahol az „ezer pince” borászai vállvetve azon munkálkodnak, hogy egyre jobb borokkal örvendeztessék meg a fogyasztókat. Karantén bornaplóm következő fejezete.

Közös borpromóciós kampányt indított a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT) és az Agrármarketing Centrum (AMC) április első hetében, amely az online termelői borrendelést népszerűsíti a fogyasztók felé. A Palackposta 2020 élénk reakciókat váltott ki a közösségi médiában, rákérdeztünk borászatoknál, borkereskedőknél és a szervező HNT-nél is, mit gondolnak a programról.

Sorozatunk záró epizódjában már nem fárasztok senkit történelemmel, naplórészletekkel, maximum egy kis irodalmi kapcsolódás várható. Ezzel szemben mindenkit arra bíztatok, hogy ha vége lesz ennek a Covid őrületnek, tárazzon be tokaji borokból, keresse fel Hegyalja zsidó emlékeit és ha marad ideje és kedve, keresse fel Galícia nyugati és keleti felét, Lengyelországban és Ukrajnában. Ez jószerével csak elhatározás kérdése!