Nyitókép: Vannak egészen kicsi bulik (fotó: Fortepan / Erky-Nagy Tibor, 1928.)

A sztártoxikológus szinte minden témában kifejti a véleményét, foglalkoztatott médiaszemélyiséggé lett. Elsőre gondolhatnánk azt, hogy ennek oka laza megjelenése, közérthető, kérlelhetetlen, ámde emberközeli megnyilvánulásai. Biztosan ezek is számítanak, de úgy vélem, hogy van egy másik, ennél sokkal nyomósabb ok is: nagyon passzol a korszellemhez, amit képvisel. Egész pontosan ahhoz a túltolt egészség- és környezettudatosnak nevezett attitűdhöz, amit sokkal inkább neveznék kényszerességnek, szorongásnak – ami az addikciók melegágya –, pózolásnak, jóemberkedésnek – ami ki nem alakult vagy torzult személyiségről árulkodik. Ahol a magukat haladóként definiálók dogmatikusan gondolkodnak és korlátozásokban, tiltásokban, kulturális kiközösítésben látják az üdvözítő megoldást a társadalmi párbeszéd, az edukáció helyett. 

Budapest, Szinyei Merse utca 4. (fotó: Fortepan / Vincent Till Baumgartner, 1931.)

A WHO 2010-ben egy húszéves tervében az alkoholfogyasztás 20%-os csökkentését tűzte ki célul. Azóta jelennek meg sorra tanulmányok, miszerint nincs egészséges alkoholmennyiség és forma, hovatovább brit tudósok az alkoholt már egyenesen a legveszélyesebb drogként tartják számon, a heroint és a cracket is megelőzve. Az Egyesült Államokban, a pénzvallás őshazájában pedig azzal érvelnek, hogy egy alkoholista rehabilitációja nyolcszor többe kerül, mint egy cannabisfogyasztóé, az egyik serpenyőbe a függés szélsőértékét, a másikba a legmérsékeltebb változatot pakolva. 

Panaszkönyv a kocsmában (fotó: Fortepan / Hunyady József, 1962.)

Ezen a ponton azért felsejlik a kilógó lóláb. A legszebb az egészben pedig az, hogy a (könnyű?)drogok legalizálásáért síkra szállók jellemzően abban az áldozati pózban tetszelegtek, hogy a tabusítás, tiltás, a kriminalizálás helyett edukációra, empátiára vagy éppen segélyszolgálatok létrehozására lenne szükség. Vagy rövid a memória, vagy kettős a mérce.

Az egészségtudatosság globális áttörését a covidjárvány hozta meg, ahol az emberek minden reggel esetszámokra, halálozási adatra (hovatovább szennyvíz-koncentrációra!) ébredtek a kütyüik kézhezvételekor. Ha romlottak a mutatók, el volt baszva a napjuk. A média lubickolt önnön fontosságában, megtalálta az aranytojást tojó tyúkját, minden cikk felett a legfelső sorban hozták a legfrissebb eredményeket és kapaszkodtak az újabb aranykorba tíz körmükkel, mígnem az orvosi Nobel-díjjal indokolatlanul ki nem tűntetett Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin fel nem fedezte a kór ellenszerét, a vakcinák vakcináját: egy ütősebb hírt, egy konkrétabb parafaktort.

"A jó baráthoz" bor- és sörcsarnok, Nagy Templom utca 29., Budapest (fotó: Fortepan / Vincent Till Baumgartner, 1912.)

Nem múlt el viszont nyomtalanul a kétéves konstans retteg(tet)és, az emberek nagyrésze traumatizálódott, elkezdte jobban félteni a tyúkszaros életét, mint annak előtte. Éberség, elvtársak, a ragály mindenféle formában leselkedik ránk, bármelyik utcasarkon megbújhat, most már tényleg nem babra megy a játék! Tudatosság minden téren! Némi ellentmondással többnyire azok mutatnak erre fogékonyságot, akik amúgy az intuíciót és az emocioaniltást vallják inkább sajátjuknak, talán egyfajta kompenzációképpen.

Emberi borospalackok Mádon, Tokaj-Hegyalján (fotó: Fortepan / Vojnich Pál, 1934.)

Életmód, táplálkozás. Csupa szemetet, csupa szart fogyasztunk, mindenféle vegyszert akarnak lenyomni a torkunkon, ezzel egyet is értek, csak az arra adott válasszal nem. Nem a nagyipar mohó profitmaximalizálását, az EU-szerte is lazának mondható magyar élelmiszeripari előírásokat, illetve a hatóságok korrumpálhatóságát pécéztük ki magunknak és bojkottáltuk a gusztusosan csomagolt ipari hulladékot, hanem mindenféle bűnbakokat kerestünk pótcselekvés, önfelmentés gyanánt.

Ez az a pont, ahol egymásra talált a woke hipsztergeneráció és a médiadoktor. A mindenmentesség lett az új vallás. Fel nem foghatom, hogyan kerülhetett át egy alapvetően negatív előjelű jelző (mentes: valaminek híján van, hiányzik belőle) a pozitív tartományba. Korábban koffein, nikotin, aztán zsír, hús, laktóz, glutén, vagy éppen a kén (a sor hosszan folytatható), de most újra az alkohol a public enemy. 

Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár (fotó: Fortepan / Bauer Sándor, 1958.)

Ezt pedig egyszer már lejátszottuk. Mikor is indultak meg a szesztilalmak, hol és kik indították meg ezen mozgalmakat? Többnyire a földgolyó északabbra eső felén gondolták úgy, hogy az általános tiltás lesz az üdvözítő az egész társadalomra nézvést. Mind közül a leghíresebb az amerikai szesztilalom, a háttérből egyfelől az iparmágnások szerették volna a munkásokat termelékenyebbé varázsolni, a frontvonalban pedig a bigottabb protestánsok hasznos hülyéi munkálkodtak, illetve a nemrégiben választójoghoz jutott nők legszélsőségesebb szervezetei szerették volna megvonni férjeiktől azon jogot, hogy máshol, mással érezzék jól/jobban magukat.

Bor, sör, pálinka (fotó: Fortepan, 1930.)

Beszédes, hogy jellemzően északon léptek életbe az alkohol minden formáját tiltó rendeletek, ahol a sötétség kiváltotta szorongás és depresszió ellen nyúlnak előszeretettel magasabb alkoholtartalmú italokhoz. Onnan nézvést értelmezhetetlen a délszaki népek ebéd mellé elfogyasztott, érdemben nem tudatmódosító mennyiségű pohár borának funkciója, a differenciált gondolkodás - etéren mi is “északinak” (valójában sokkal inkább kelet-európainak) számítunk, lásd a többségi társadalom heves bólogatását a zéró toleranciára. Az említett USA mellett Kanada, Izland, Norvégia, Finnország élt még a szesztilalom eszközével, jellemzően mind a XX. sz. első felében, szerencsétlen Feröer-szigetiek számára viszont mindez 1992-ig tartott.

Az oroszok kétszer is megpróbálkoztak az alkoholizmus visszaszorításával: az első alkalommal a cárság kora ért véget, második nekifutásra a Szovjetunió hullott darabjaira. Idehaza pedig a Tanácsköztársaság idején volt közel fél évnyi szesztilalom. Hiába no, a szélsőséges nézetek könnyen megtalálják egymást.

A Füvészkert és a Tömő utca sarka Budapesten (fotó: Fortepan / Homoródy Károly, 1937.)

Ilyesmik felé tartunk manapság is, nagyjából félúton járhatunk: underground ellenirányzatból mainstream nézet, hatalommal való visszaélés, túlkapás, majd legvégül bukás, és mindent vissza. Javaslom, spóroljuk meg magunknak ezeket a lefutott köröket és húzzatok inkább vissza a frusztrált kurva anyátokba a társadalmi megosztás helyett, köszi! Arról nem is beszélve, hogy az autoriter faszkalapok legitimitását is elsősorban ezzel teremtik meg, akik az ún. normalitás zászlaja mögé bújva, szintén a hatalom bűvöletében kérnek mind több és több felhatalmazást a néptől a túltolás megfékezése érdekében.

A Pécsi Borozó főszerkesztője is reagált Zacher Gábor videójára

Zacher Gábor pedig azon gondolkodhatna el a saját szempont- és érvrendszerénél valamivel távolabbra is tekintve, hogy amióta ember az ember, mindig használt valamiféle tudatmódosítót, mindennemű veszély vagy tiltás ellenére is. Ennek tükrében talán mégse olyan szerencsés a törvényileg szabályozott, ismert, kulturálisan, társadalmilag beágyazottabb, elfogadottabb változatnak a legkevésbé kártékony formáját (is) támadni, ami nem mellesleg közösségépítő, kultúrateremtő, gazdaságélénkítő szereppel is bír. Persze értem, szivacsosra telefonozott agyú, közösségimédia-függő embereket nem visznek be hozzá a detoxba, ahogyan hatalommániás szociopatákat se, így az a fajta addikció nem szúr szemet a doktor úrnak…

A  Fröccskönyvben még így írt a nemzet toxikológusa (fotó: Homolya Dániel)

Mindezektől függetlenül nem szeretném mosdatni vagy relativizálni az alkoholizmust és annak veszélyeit, remélem kevés melója volt Szilveszterkor, és csak megivott egy-két pohár pezsit otthon a családdal. Remélhetőleg alkoholtartalmút, a mentesek szarok, az alkohol ugyanis nem csupán bódító funkciót lát el, hanem a struktúra, az ízérzet elhagyhatatlan része.