Fotók: Gáll Orsolya

Egy klasszikust idézve: 

Mindenkinek ott volt az orra előtt. Az Irem kertje csak rámutatott. Mindenkinek ott volt a nyelve hegyén. Az Irem kertje csak kimondta. Miért ne lehetne egy dzsámi formájú sütink?! És megcsinálták, a Mandulás Workshop és Desszertműhellyel. Sokszögű tészta alapon egy türkizzöld mousse kupola - épp csak a kereszt és a félhold hiányzik a tetejéről.

Ezek után a süti ízére már mondhatnám, hogy mindegy, vagy eshetnék túlzásba és leverhetném rajta, azt, hogy minden jelenjen meg az ízében is ám, ami pécsi! Mielőtt bárki beleélné magát a boros-mandulás-fügés ízbe elmondom: nem olyan. A bevonata szerintem pisztáciás, és egyben a pisztáciamassza adja azt a színt, amitől ez a mousse minitorta maga lesz a dzsámi. A piskóta meglepően és markánsan tökmagos, feldobja a tésztát, ami önmagában unalmas lenne. Tökmag van a mousse-ban is, de a sok fehércsoki kellően féken tartja az umamit. És akkor hirtelen egy rózsaszín villan! A dzsámi közepében erdei gyümölcsös cremeux rejtőzik, krém a krémben, érzés az érzésben. Szerintem ez az a rejtett világ, ami akkor tárul fel egy turista előtt, ha hagyja, hogy egy város hasson rá, amikor eltéved, amikor bőrig ázik vagy annyira melege van, hogy utcai ivókútból iszik, vagy szökőkút mellett kezeli a feltört sarkát, és közben hagyja magát beleolvadni Pécsbe. Nagyon kell ebbe a sütibe ez a mélyrózsaszín rejtett pötty! Korrekt minitorta, fehércsoki-rajongóknak pedig abszolút ajánlott. Én persze rögtön álmodozni kezdtem a dzsámi sötét ikertestvéréről, aminek gesztenyés-fehércsokis mousse belseje egy igazi, étcsokis cremeux-t rejt…

Trend a szabálytalan alakú tányér és a türkiz-fekete kerámia, de ezt a sütit illetően az ovális forma és a szín csak még jobban kiemeli a dzsámi szépségét.

1500 Forintot fizettem érte, ami azért vicces, mert a dzsámi mint dzsámi 1560-tól létezik (előtte egy kis keresztény templom volt a helyén, aminek nem volt kupolája). Ami a hátránya, az az előnye: ez a süti szerintem csak nehezen szállítható, vagyis csak annak lehet benne része, aki elzarándokol a Széchenyi tér bal felső sarkába, és ott eszi meg, az Iremben. Ha pedig a tartalom helyett pécsi formában és süteményben gondolkodunk, akkor jelezném a pécsi városháza-szelet leendő megalkotójának: legyen ám majd benne robbanócukorka a 1896-os eseményekre emlékezve!