A Föld forog, majd a kamera alászáll, és addig közelít, míg egy egészen picinyke helyig el nem jut. (Biztosan láttál már ilyen videót.) Pont ilyesmit várok el egy borszakírótól.

Ez az „egy bor“ tényleg valódi „egy bor“ írás lesz, hiszen olyan pincészetről lesz benne szó, ahol még nem jártunk. Mondjuk ennek a bornak a kóstolása után nem hiszem, hogy sokat kell majd várni a látogatásunkra!

Nem először és nyilván nem is utoljára sértődik meg rám egy borász, vagy egy borvidék, bár főszerkesztői szerepkörömben ez az első alkalom. Történt ugyanis, hogy SzabóZé és Bukovics Martin írtak egy véleménycikket (megoszlanak a vélemények, hogy ez csupán egy kocsmai hőzöngés kefelevonata, vagy egy okosan megírt dialógus, de miután ismerem a szerzők szándékait, hajlok rá, hogy az utóbbi) a Pécsi borvidék állapotáról.

Néhány hete az a szerencse ért, hogy egy igazi legendával, Varga Jánossal csoroghattam át az osztrák Dunakanyaron, Ulmból Újpestre tartva. Ha pedig ott voltunk, nem maradhatott el egy kikötés Dürnsteinben és persze egy palack helyi bor elfogyasztása sem.

Az elmúlt hetekben két olyan grafikon is napvilágot látott, amiről azóta is mindenki beszél, legalábbis a közösségi média felületeken. Mindkettő Kínát veszi szemügyre, az egyik a borimport adatokat, a másik a kínai bortermelést és borfogyasztást. Elképesztőek az adatok, de vajon mi vezetett ide? Lássuk!

Zajos siker egyelőre a magyar borszakírás reformja, az első rész pozitív fogadtatása alapján van igény a helyesen központozott mondatokra: ennek örömére exborász és exborszakíró szerzőink el is temetik a pécsi borvidéket. Olyan eretnek gondolatokkal, mint hogy a zöldideológia tönkreteszi a borászatot és hogy csak szőlőtelepítésért cserébe lehessen kiadni építési engedélyt Pécs északi részén.

Egy exborszakíró és egy exborász vitázik, miután végigitták az estét, hátha értelmesebb anyagot hoznak ide össze, mint a borszakírás nagyjai. Rottyos déli borokról, facebookozó borásztársadalomról, Dél-Olaszországról, történelemről, Jancis Robinsonról. Szakítunk a győrffyzoltáni hagyományokkal, vagy ellenkezőleg, négyzetre emeljük őket? 

„Magamon kívül más ilyen ember ha vajon él-e még ily könnyedén?!“ - énekli Figaro, a sevillai borbély Rossini operájában. Sajnos a hazai bortermelőt nem csak a Szekfü által emlegetett „lelki alkata“ akadályozza meg az ilyesféle pozitív gondolkodásban…

A cím talán kicsit félrevezető, valójában arra céloztam, hogy a CMB pezsgőversenye zajlott az Olaszországhoz tartozó mediterrán szigeten, úgyhogy miután a versenyen megkóstoltam vagy százötven pezsgőt, jöhetett a ráadás a pincészetekben…