Egy esti kóstoló és egy korzózás egy közeli plázában, ez fért bele ebbe a részbe. Sok borleírás és néhány velős megállapítás következik, amiért a bolgárok nem biztos, hogy szeretni fognak…

Állítólag Orfeusz is trák volt, tudjátok, a világtörténelem első rocksztárja, aki minden állatot, köztük az alvilág őrét is megszelídítette a zenéjével, sőt, el tudta érni, hogy a halott feleségét az istenek visszaengedjék az alvilágból. Ennek próbáltam utánajárni, kevés sikerrel.

Elnézést kérek néhai Moldova Györgytől a suta címlopásért, de tényleg nem volt tervezett, tényleg csak szembejött, és tényleg úgy megcsapott, hogy majdnem elsodort. Életem fordulatai az elmúlt időszakban úgy alakultak, hogy hirtelen adódott egy lehetőségem, hogy a magát szerényen a világ hivatalosan elismert legnagyobb borversenyének (the largest officially recognized wine competition in the world) címző AWC Vienna záró gálarendezvényén részt vehettem.

Homokkőből kipreparálódott tornyok és középkori kolostorok, édes vörösborok és görög kereskedők nyomai, ez volt az első nap.

Boros szemmel, az ajánlott vidéki éttermeket a borvidéki határokkal összevetve, borlapjaikra ránézve rendkívül izgalmas a Michelin Guide idei magyarországi listája. Lokálpatrióta elemzés! 

Rég volt már hogy a drótszamár kóstolás ürügyén a Búza tér felé vegye az irányt. De véget értek a kancsó fröccsöket elnyelő meleg esték, behúzódtunk fedett helyre, így Memi pasa egykori fürdője sarkánál nem fordultam le a „Fröcsi” felé, hanem beleálltam a tempóba, és a szitin átsuhanva meg sem álltam a Cornel’s Borbárig. Borpárbaj levezénylése várt rám.  Nem is akármilyené!