Néha - csak részben viccesen - jegyzem meg, hogy két dolgot (biztos) nem szeretek a bor világában: a pincét és a parafadugót. Megkóstoltam volna ugyanis egy bort, ajándékba kaptam egy barátomtól. De dugós volt. Nincs ennél dühítőbb csalódás. Nem az ára miatt, nem a bor jelentősége miatt, de abban a pillanatban pont azt a hónapokig őrizgetett palackot szerettem volna kinyitni, és tessék, élvezhetetlen.

Ez lett volna a címe - Tompa Imre barátom javaslatára - annak a cikknek, amit még 2013-ban írtam a Borigo Magazinnak, és ami BGB vigyázó tekintetének súlya alatt „Borok a piros lámpás negyedből“-re szelídült.

Az év elejére még egy tavalyi élmény, méghozzá nem is akármilyen: a Nivegy-völgyi olaszrizlingeknek szerveztek egy tematikus napot Szentantalfán. Ami nem Pécs szomszédjában van, de ha olaszrizling, indul az autó. A mesterkurzuson és a nyílt kóstolón ott voltunk, az utolsó kompot hazafelé még pont elcsíptük.

Ha Magyarország olyan boldog hely lenne, mint Ausztria, Horvátország vagy Németország, a borbloggerek-borszakírók a két ünnep között/előtt nem hobbiból kóstolgatnának és ajánlgatnának pezsgőket, hanem azért, mert nem győznék teljesíteni a napi- és hetilapok felkéréseit: mit vegyen az olvasó, melyik a legfinomabb? Hát a legjobb ár-érték arányú? És: az elérhetőség és a minőség szempontjából a legjobb kompromisszum? Pécs szerencséje, hogy ha a magyar sajtó nem is, a Cornel’s borbár érez magában némi felelősséget törzsvendégei pénztárcája iránt, így egy kóstolón megmutatta a városban elérhető (szinte) összes pezsgőt, hogy választ lehessen találni az előbbi kérdésekre.

Elegáns, fesztelen, lüktető, új energiát ajándékozó találkozó – ezzel a néhány szóval jellemezhetnénk az idei Adventi Borszalont. Több mint száz kiállító, több mint 400 kóstolásra váró tétel, a számok azonban csak a matematikai keretet adják. A valódi keretet, formát a tartalomhoz a nemrégiben épült új pécsi Vásárcsarnok biztosította. És mielőtt belekezdenénk a boros-gasztrós kulináris kaland taglalásába, nem mehetünk el szó nélkül a helyszín mellett sem, merthogy abszolút telitalálatnak bizonyult.

Holnap este érkeznek az angyalok nagy szárnysuhogással, megszületik a kis Jézus, öröm költözik a szívekbe és ajándék kerül a feldíszített fenyőfa alá. Lehet, hogy éppen egy pincészet lesz az?

A göncruszkai református gyülekezet gondolt egy nagyot, és a hidegen sajtolt méz után 2020-ban már éttermet nyitottak. A cél egy olyan hely megalkotása volt, ahol tartalmas beszélgetések alakulhatnak ki a terített asztal mellett és végső soron ez kovácsolja egybe a családokat, a közösséget. Az elmúlt két évre visszatekintve úgy tűnik sikerrel jártak!