Nem mindig egyértelmű, ilyenkor ki is a hiba. Gondolhatjuk azt is, ez a bor elfáradt, már nem jó vagy az se volt soha, olyan fénytelen, ízetlen, tompa. A dugósságot egy fokkal intenzívebben úgy fedezzük fel, hogy dohos, penészes szagot, ízt érzünk. Mi történt a borunkkal?

Az a bor bizony dugós, dugóhibás, azaz áldozata lett a TCA-nak. TCA nem egy borra kártékony rapper, hanem egy vegyület, egész pontosan a 2,4,6 triklór-anizol.

Ezt a cucc a parafát nagyon kedveli és bár a gyártók szerint jelentéktelen százalékban fordul elő, személyes tapasztalatom alapján túl sokszor ahhoz, hogy ne tornássza fel rögtön kétszázra a vérnyomásunkat.

A hibáról a borász nem igazán tehet – legfeljebb annyiban, hogy parafadugót választott csavarzár vagy más alternatív technológia helyett. Értelemszerűen az olcsóbb parafadugóknál gyakrabban, a nagyon drágáknál ritkábban fordul elő, bár voltam már olyan kiállításon, ahol 30 százalékos volt a dugós bontási arány egy tízezer forintos tételnél.

Hát ezért mondom azt, hogy a parafa (és az épített téglapince vagy netén tufa…) a múlt és már van jobb (vagy mondjuk biztonságosabb) technológia a bor lezárására. Nem is egy.  Apró bosszúságoknak tűnnek ezek a nyavalygások, de mennyivel jobb lenne, ha senkit nem érne ez az ellenségemnek se kívánt meglepetés.

A kereskedők és borászok azt szokták mondani, kicserélik a dugós bort, de hát csak ritkán visszük vissza. Egy ajándék bort meg hogy vigyek vissza Olaszországba. Ráadásul erre a barberára nagyon rákészültem tegnap este. Nincs mit tenni, a lefolyó itta meg. Én meg két sört bontottam, szintén ajándékba jött, karácsonyi szezon van, ezeket épp Belgrádból.

A Salto söröket tíz éve készítik, öt éve Belgrádban (előtte bérfőzésben Belgiumban). Jelenleg öt sör kapható náluk, pale ale, lager, stout (ami a London  World Beer Awards-on lett pár éve a legjobb stout), no meg amiket most kóstoltam, wit és IPA.

A wit (0.33 palack, 185 din, ami 625 forint). egy nagyon korrekt búzasör, könnyed, csúszós, kiválóan jön belőle a Curacao narancshéj édeskesernyéssége, nem vagyok sörszakértő, de jólesett írás mellé.

Az igazi kedvencem a Belgrade IPA (0.33 palack, 255 din, ami 860 forint). Pár éve Újvidéken kóstoltam, egy szerb borász ismerősömmel mentünk el valami burgert vagy pljeskavicát enni és pont kézműves sörök voltak csapon is, palackosan is, mind közül nekem ez jött be leginkább. Azóta is keresem. A szakik szerint az Amarillo, a Cascade és a Centennial komló kombinálásának köszönhető, hogy egyszerre könnyed, ivós, gurulós, harmonikus karakterű sört kóstolhatunk, amiben vannak virágos, vannak gyümölcsös aromák is, és mindez tökéletesen passzol a könnyű karamell-kekszes testhez. Hát, nekem bejön, szóval, ha Szerbiában jártok, Belgrádban és Újvidéken biztosan érdemes a Salto söröket keresni.

Ja, és garantáltan dugómentes ízek!