Lassan elmúlik a második szemeszter is legújabbkori tanulmányaimból, a kismartoni FH-Burgenland nevű szakfőiskola (University of Applied Science, ahogy szép angolosan ezt mindenhol hívják) Internationales Weinmarketing nevű MA képzéséből. Több spontán, és több terv szerinti (mármint tanterv szerinti…) kóstoló mellett erről a június utolsó csütörtökjén megrendezett eseményről azért számolok be, mert amellett, hogy elég komplex képet nyújtott ennek az új (mega)trendnek a burgenlandi terméséből, a kiállító borászok termékpalettájuk egy tekintélyes részét magukkal is hozták. Ezért főként a burgenlandi fehérek (naja, június vége van, kérem) idei állásáról is egész jó keresztmetszetet lehetett kapni.

Úri hóbort vagy tudatosan választott, egyedi út? Van-e, ha igen, milyen létjogosultsága hazánkban? A napjainkban sokat emlegetett „utolsó pillanatban vagyunk, hogy megmentsük a Földet” szlogen ad-e megfelelő választ, a pesszimistáknak? Jobb-e a bio, biodinamikus bor/élelmiszer a többinél? A biodinamika szó hallatán joggal merülhetnek fel kérdések többekben is. Egyelőre nincs minden kérdésre válasz, megnyugtató pedig végképp nincs, így ezen írás végén sem jön el a „mindenre tudom a megoldást” érzése. A cikk célja, hogy az érdeklődő olvasónak segítsen eligazodni abban a témában, amit a biodinamika jelent.

Miután a 11. napon már csak annyi maradt hátra, hogy Nagybányáról hazáig vezessek, így az utolsó fejezetet olvashatjátok az erdélyi útinaplómban. Címszavakban: Máramarossziget és némi haszid történelem, aztán Nagyvárad és festészet minden mennyiségben.

Május utolsó szombatján a festői környezetben lévő Gyöngyöspatán a helyi borászközösség megszervezte az első Kékfrankos Fesztivált. Az ország számos borvidékéről érkezett közel harminc termelő szebbnél szebb borokat töltött a vendégek poharaiba. Bár a jó idő ellenére a tömeg elmaradt, a szervezők biztatóan nyilatkoztak jövőre nézve…

Ez már valójában nem is Erdély, hanem Máramaros, mondjuk korunk utazóinak édesmindegy, nekik a Bánát/Bánság is Erdély, ahogy a Partium is. Nem tudom van-e értelme küzdeni ez ellen, mindenesetre én megpróbálom. Tehát, Máramaros…

Születésnapra kaptunk meghívást, a köszöntés és a torta közé 25 év borterméséből is ígértek válogatást, már csak ez is elég izgalmat ígért az estére, no meg a Szende Pince az őszülésünk előtti időkből sztenderd és megbízható állomása a pincesori borozgatásainknak, így aztán a villányi borászokkal és a borász barátaival együtt köszönthettünk fel az ünnepeltet.

Ez a két nap a feljegyzéseimben logikai egységet alkot, hiszen a bukovinai festett kolostorokról szól, amiről elöljáróban csak annyit (hátha valaki csak a lead-et olvassa el), hogy egyszer az életben mindenképpen látni kell őket!

Bevallom őszintén, a meghívások ellenére még soha nem jártam a Nagyvárad melletti Família Darabont birtokon, de a boraikat már volt szerencsém kóstolni, legalábbis egy részüket.