Évvégén, főleg az utolsó napon illik valamiféle számvetést készíteni. Mi is volt a legjobb az elmúlt évben? Van ugye egy objektív rangsorunk, legalábbis a borokhoz. Neves zsűritagok, izgalmas bírálatok végeredménye tükröződik a pontszámokban. És van természetesen egy szubjektív lista is, a saját kedvenceink nevei sorjáznak rajta, pontszámok nélkül. Mindkettőt közzétesszük, és várjuk azt is, hogy olvasóink is hozzátegyenek a listákhoz.

Éttermet választani: mint a karácsonyi ajándékvásárlás. Túlzott ideg, aztán biztos a rossz lóra teszünk, de bontáskor (többnyire) szebbnek látjuk a valót. Nagyon nem pörögtünk fel a Dóm Vendéglőn a Király utcán, de a mézeskalács házikó dicséretes lépés volt.

A Déli tél, mandulával receptpályázatra a megadott karácsonyi határidőre is sok recept érkezett be, de mivel többen jelezték, ez eléggé elhavazós időszak volt és jobb lenne, ha volna még idő a leadáshoz, így meghosszabbítjuk a leadási határidőt. Aki már beküldte, leadta, nagyon köszönjük és automatikusan jutalmat érdemel - aki még nem küldte be, itt az újabb lehetőség: tegye meg azt január 15-ig! Azt még egyszer hangsúlyozzuk, sok kérdés volt erre vonatkozólag: nem ragaszkodunk a Déli tél során publikált receptekhez - mandulás recepteket várunk!

„Ne felejtsük el, hogy a gasztronómia nem egyszerűen az étkezés, hanem a minőségi vendégül látás, az étkezési kultúra tudománya” vallja Skrut György, a pécsi Kalamáris Vendéglő 47 éves szakácsmestere. A pályán eddig eltöltött majd' harminc év könnyen indul, bár a szülők először más pályát jelöltek ki . Végül engednek, hiszen egy „étteremben mindig jókat lehet enni”. A leendő szakácsmester akkor sem hátrál meg, mikor az ijesztő orosz nyelvóra helyett francia nyelvlecke várja, és orvosa javaslatára pincérkötény helyett szakácsruhát kell magára öltenie, számára ugyanis „mindig komoly, tekintélyes személynek tűntek a szakácsok”. Élesben előbb a Dömörkapuban, majd a Misina étteremben veti be magát, ahol rátalál az életét sok tekintetben meghatározó Rippl Béla barátságára.

Már régóta készültünk Bussay doktorhoz borkóstolóra, de sajnos valami mindig közbejött és sorra hiúsultak meg az időpontok. A hónap utolsó hétvégéjén aztán teljes létszámban érkeztünk meg a csörnyeföldi birtok udvarára. Ekkor még nem sejtettük, hogy milyen különleges élmények várnak ránk a délután (este) folyamán.

A pécsi Enoteca Corso második borvacsorájának sikerére Polgár Zoltán és borai jelentették a garanciát. Ha van olvasóink között, aki nem ismerné: a mai boros Villány egyik megalapítója, az egyik első családi pincészet létrehozója, Év Borásza és nem mellesleg szenvedélyes vadász. Talán éppen emiatt szerepelt a menün annyi vadság, hiszen volt itt fácántól vaddisznóig sokféle erdei-mezei állat. Izgalmas ételek, és többször próbált, remek borok, mi kellett még: ott voltunk a másodikon is.

Lezseren elegáns, élénk bíborszínű bor kerül poharunkba Taklerék 2007-es kékfrankosával. Ezt a könnyed, mégis tartalmas nedűt, idén a „Pécsi Tudományegyetem borának” választották, muszáj tehát próbára tenni…

Karácsonyi interjúnkat ajándékba kaptuk. A Confabula, a pécsi egyetem orvoskarának hallgatói magazinja járt nemrég a szekszárdi Takler Pincében és készített interjút Takler Ferenccel. Az ott elhangzott gondolatokat közöljük le most mi is, hiszen úgy gondoljuk, érdemes végigolvasni ezt a nem rövid, de tartalmas szöveget. Egyúttal boldog, békés, szeretetteljes karácsonyt kívánunk a Pécsi Borozó valamennyi olvasójának!

A Tenkes Csárdában kóstoltuk először. A szomszéd bora, ajánlották. Itt szemben készíti Szél Géza, ahol egy ideje gyönyörű szőlőültetvényt látunk a kukoricás helyén. A pohárban meg egy remek kékoportót, tartalmasat, ízgazdagot, emlékezeteset. Másodszor az éves portugieser vaktesztre hozták be, egyszerre ketten is. Tetszett akkor is. A Janus Borházban jártunk, a Tenkeshegyen.

Néhány dologból pusztán azért lesz legenda, mert keveset tudunk róla – így van ez a szarvasgombával is. A szarvasgomba (még) nem része a magyar gasztrokultúrának, és sokak számára pusztán egy túlmisztifikált luxus, sznobéria, ami csak egy szűk réteg kiváltsága. Pedig a valóság ennél sokkal „egyszerűbb”.