Na már mindjárt kössön belém valaki, hogy az nem is syrah (szírá), hanem shiraz (siráz). Pedig ugyanaz ám. Csak amíg egyik fő szülőterületén, francia nyelvterületen inkább az első verzió dívik, addig az angolszász/búr világban (elsősorban Ausztrália vagy Dél-Afrika itt a húzóágazat) a második verzió a tetszetősebb. Nálunk meg kinek hogy puffant. Merthogy nem egy hungarikum, annyi szent, sokan perzsa eredetűnek mondják, mások ősfranciának, felmerült egy albán szál is - mi az ismerkedésre kiválasztottunk véletlenszerűen 16 palackot. És először fordult elő a klub történetében, hogy ketten is ugyanazt hozták. Ráadásul a későbbi „nyertest”.

A magyarországi elismerés után a dán Vinbladet bormagazin is a 2008-as év borászatának választotta a Vylyan Pincészetet, az év borászának pedig Debreczeni Mónikát. Külön öröm, hogy a kifejezetten borokra specializálódott Vinbladet teljes februári-márciusi számát a magyar bornak szentelte. Aki nem tud dánul, annak sem kell búsulnia, mert a képek magukért beszélnek.

Két család, akik a gazdaságilag sokszor eltemetett Ormánság szívében sajtot készítenek. Megélhetésből, kézműves szinten, hűséges és lelkes vevőkörnek. Németh István – a címben szereplő mondat tőle származik – pólóján és autóján a felirat: „Gazdasajt – Ormánság”. Rövid idő után kiderül, ez teljesen természetes: a sajtkészítés ott van az élete középpontjában. Mesterségbeli, megélhetési és gasztronómiai értelemben egyaránt.

Pénteken napközben még Villányban váltottuk meg a világot, borrégiós stratégiát alkotva, pince helyett projektor, viszont délutánra már egynehányan újra találkoztunk Pécsváradon. A köd ellenére másfél tucatnyi férfiember jött össze Walter Gyula pincéjében, apropóként mondhatunk Vince-napozást, de jó az, csak úgy összejönni, bort kóstolni, töltött káposztát enni, beszélgetni, bort inni.

Többnyire a borvidékek, hegyközségek, faluközösségek belső ünnepe a Vince-nap, az idei ünneplés több momentumáról már be is számoltunk. Vince-napon született szerzőnk viszont eddig tartozott a szekszárdi ünnepség tudósításával.

Még nem késő olvasni.

Svartli, hurka, kolbász az asztalon, mellé fehér kenyér és savanyúság, desszertnek hájas. Mindenki üveggel, pohárral a kezében beszélget, járkál, a saját borát kínálgatja, miután megkóstolta már a másikét. Majd szentelés és áldáskérés, utána pedig a pincék végiglátogatása. Percig sem kételkedtünk abban, hogy a Vince-nap élő, „érintetlen” hagyománya borvidékeinknek – mégis leginkább a borász társadalmon belül. Beszámoló, és alant Vince-napi kisokos, hogy felkészültek legyünk.

A Pannon Borrégió február 26-án és 27-én rendezi meg – a Pécsi Tudományegyetemmel, valamint a Pécsi Borozó gasztronómiai és bormagazinnal együttműködésben – hetedik szőlészeti-borászati konferenciáját. Az évente megrendezett, hagyományokkal bíró tanácskozás ezúttal azonban többszörösen is megújul. Az eredetvédelem és borturizmus címet viselő konferencia ezúttal túllép a régió határain és nemzetközivé válik.

Réges-régen, időknek előtte, a Tenkes-hegyen túl, de a Szársomlyón innen élt az Ördög. Belzebub unokaöccse, lápi lidércek nagybátyja. De a mi ördögünk nem volt hatalmas alvilági herceg, és mivel háromnapi szekérjárásra más pokolbéli lény nem illegette magát a dombok között, hát az emberek egyszerűen Ördögnek nevezték. Hogy mióta élt itt jó ég tudja, de már az öregapák ükapjának is a mellére ült lúdvérc alakjában, amikor azok gyerekként lázasan feküdtek télvíz idején. Ősi öreg volt a vén patás, idősebb a falu nagytemplománál. Még akkor pattanhatott ki Lucifer fejéből, amikor az angyali és sátáni seregek vívták ádáz küzdelmüket a határban, s egy isteni sugallat villám formájában fejbe kólintotta a főördögöt. Az Ördög kicsi volt az alvilág urai között hatalom és méret tekintetében, elfajzott rokonai pedig nem kedvelték, mert az isteni gondviselést látták benne. Ezért mikor a pokol legyőzött seregei visszakullogtak a föld alá, ő megbújva egy barlangban a felszínen maradt.

Pofán röhögtük a telet. Hidegtűrő képességünket nem teszteltük tovább, mexikói életérzésért mentünk a Teréz utcába, a Tex-Mex Étterembe. Egy teremnyi nyár az ónos eső meg a csúszós utak városában. És igen, köszönjük Isten, hogy nem volt az étlapon chilis bab!

Többszörös apropója volt annak, hogy január 17-re vendégjárást szervezett a kisharsányi Vylyan. Vince-napi ünnepséget tartottak, eredményt hirdetettek a mondapályázaton, és a klasszikus borcsalád címkéinek többsége is debütált.