Ezen a héten pénteken, azaz július 3-án 17 órától várnak mindenkit Siklósra, A Borozóba, a Szarvasgombás különlegességek kóstólójára, ahol Dunszt Zsolt barbecue világbajnok mutatja be az Aranyszarvas-gomba Kft. termékeit, amelyek mellé siklósi borokat kínálunk. A rendezvény folyamatos, így a később érkezők is meg tudnak ismerkedni mangalicakocsonya, a szarvasgombás libamáj, a tárkonyos ananászlekvár és a további különlegességek ízeivel.
Belestem egy főutcáról nyíló udvarra, megnéztem az éttermet. Nem voltak már sokan, a déli roham háromra elcsendesedett. Egy lány ült egy napsütötte asztalnál. Felhúzta térdig a nadrágját. Jó lába volt, csak sápadtfehér. Furcsán meleg lett hirtelen. Ilyenkor az osztrákok rögtön szandiban masíroznak a flaszteron, még öltönyhöz is azt húztak, mezítlábaztak, én meg a meditterráneum északi csücskén még elő sem vettem az enyém.
Erre vártunk tavaly óta. Hogy ismét eljöjjön a nap, amikor a Cella Septichora megnyitja kapuit a borkedvelők népes tábora előtt s a római romok fölött a legjobb pannóniai borokat kóstolhatjuk meg. A pátoszt azonban félretéve, június 19-én, pénteken 16:30 órakor mutatkoznak be a pécsi (és Pécsre látogató) publikumnak a TOP25 idei nyertes borai. Némi statisztikával és persze a csúcsborok listájával készültünk mára:
Egy igazi meglepetés volt számomra az e heti borklub, írja beszámolójában Borturista Sanyi barátunk. Már régóta vártam erre a pillanatra, amikor sorra nyílnak a palackok, és egyre jobb borok kerülnek a pohárba. Méghozzá nem olyan borok, amiket már régóta ismerek, hanem valami új, kicsit ismeretlen. Amikor az ember beleszagol, és önkéntelenül is belehümmög a pohárba, elámul az illatoktól, aztán félve belekortyol, mert ilyen illatok után csak remélni meri az ember, hogy hozzá méltó íz következik, és igen! És ott van! Ez a bor nem más, mint az isztriai félsziget fő fajtája, a malvazija (malvázia).
„… a legszebb megye Baranya” – szoktuk bíztatni a pécsi csapatot idegenben, de amikor én utoljára meccsen szurkoltam, még nem hittem volna, hogy ez a határ másik oldalán is igaz lehet. A hónap gasztrokulturális sztárja: a Szurdok fesztivál!
Kapkodjuk csak a fejünket, aranyeső hull a Pannon Borrégióra, telexen jönnének az eredményen, persze nekünk is csak e-mailünk van már. Aki még nem olvasta volna másutt, összefoglaljuk a lényeget. Annyit azonban ki merünk jelenteni előzetesként: az idei év legnagyobb dobásait a Sauska pincészet mutatta be. Hogy miért? A folytatásban kiderül!
Időben szólunk, a mostani hétvége túlzsúfoltságára való tekintettel: a jövő héten s azután is lesz borélet. Pécsett a POSZT-ot a Sétatér Fesztivál követi, a téren fröccsözünk, de június 19-én a Cella Septichorában a helyünk. Délutántól estig itt mutatkoznak be a Pannon Borrégió legjobb palackos borai, azaz amelyeket a szakmai zsűri kiválasztott. 25 bor, elvileg mindegyik mellett a borász tölt s mesél, jó kis rendezvény ez. Ráadásul alig egy hétre rá, június 25-én Budapesten lesz a repríz, az Ybl Palotában vendégeskedik a TOP25.
Szinte az utolsó pillanatban kapcsolunk, hogy ha már nyár eleje, akkor a versendi Juh és Juhfark Fesztivál, amiről pedig jó szívvel nem maradnánk le semmi pénzért. Mert a két szembenéző domboldalon nyitva van ilyenkor minden pince, a levegőt tambura szólam, és a birkapörkölt illata tölti meg.
Ha Szabadka, akkor legtöbbeknek a szabadkai piac jut eszébe. Egy időben igazi kultusza volt a Pécs-Szabadka bevásárló-buszoknak, de azért még ma is sok magyar rendszámmal találkozni, pedig már csak emlék a piac olcsósága. Nekem sokkal inkább Palics. A tó, az egykori monarchiát idéző Női Fürdő, az állatkert. Újabban pedig a két város között (az alig 10 kilométer felénél) egy oázis: a Shiraz étterem.
A szekszárdi kört vasárnapra időzítette a szerkesztőség, s mivel eleve lehetetlen lett volna minden nyitott Pünkösdi Pannon Pincét meglátogatni, rábíztuk magunkat a véletlenre. Az egész nap fenyegető vihar ellenére mindenhol vendégseregbe ütköztünk. Mondjuk ha valaki először látogatott Szekszárdra, fel volt adva neki a lecke, mert a belvárosból taxi vagy helyismeret nélkül bajosan lehetett kijutni a pincékhez. Szerencsére a térképtelenséget pótolták a barátinál is alacsonyabb tarifával dolgozó szekszárdi taxisok, de azért sokaknak mégiscsak hiányozhatott a centrum információs szolgáltatása. Sokan persze nem jutottak tovább a belvárosnál, de azért akadt néhány eltévedt csoport a dűlők között.