Kezdjek rögtön egy vallomással. Vida Péter 2004-es és 2005-ös borait nem szerettem. Kóstoltam párat két-három éve is talán, de talán a rossz évjárat hozta így, nekem bizony nem nagyon jöttek be. A megelőző években máshoz szoktatott a szekszárdi borász, így a 2006-osoknak nehéz volt a pálya. De aztán meggyőztek. Nálam stabilan 80 fölé, olykor 85 fölé is csúsztak, és van még olyan tétel, amire kíváncsi vagyok.

Aztán a múltkorjában megkóstolt Pinot Noir 2007 arról győzött meg, hogy érdemes volna az új évjárattal is komolyabban foglalkozni, kaptam is útravalóul egy pakk hordómintát, kóstolgassak otthon, magányosan, a borokra koncentrálva, magamat poharakkal körülbástyázva. Megtettem. Két ízben is - a két kóstolás összetett eredménye következik most. Vida Péter bordeaux-i fajtái, 2007-es évjárat, válogatva, hordóból, csak most, csak itt. 

La Vida Merlot 2007

Szinte visszahőköl, amikor beledugom az orrom. Tömény gyümölcsösség, lekváros, édes meggyes, kis csokoládé. Szájban is intenzív, megmozgat. Jófajta szekszárdi savak tartják, nem kevés az alkohol sem, de mellette van benne valami vibráló energia. Nem az a bársonyos, lesimult merlot ez, még ifjonti lelkesedés feszíti, cseresznyés és áfonyás, sőt tőzegáfonyás és eukaliptuszos ízek jönnek elő, pici kesernyével, de most valahogy ez nem nagyon zavar. Viszont kicsit kilóg a barrique, itt érzem leginkább soknak. A fa felülírja a karamellbe mártott édes kékszilvát, nem tudnak érvényesülni – legalábbis teljességükben biztosan nem – a fűszeres-gyümölcsös ízjegyek. Nem érzem túlontúl sokrétűnek, együtt kóstolva valahogy elnyomja a két cabernet túláradósága. Talán ezért is teszem egyelőre 84-86 pont közé.

La Vida Cabernet Franc 2007

Menta, citromfű és zsenge kakukkfű. Meggy, szeder, málna. Hűvös és mégis édes. Abszolút piros gyümölcsös. Mellette azonban erőteljes alkohol is érződik belőle, ami a bor pohárbéli hömpölygésével hol elnyomja a gyümölcsöket, hol megint azok kerekednek felül. Szájban kis édesérzet bukkan fel, némi vanília suhan át a színen, mögötte frissen őrölt vegyesbors a házi őrlőből és apróra vágott csiperkegomba. Nem hiszem, hogy adat szinten nem a felső tartományokban muzsikálna, de valahogy mégis könnyűléptű a korty, várom a következőt, hogy újabb ízeket, újabb ízkombinációkat fedezzek fel benne. A bor még mindig fiatal, még nem találta meg igazi önmagát, de kétségkívül nagyon erőteljes, komplex és hosszútávfutó. Most azt mondom, olyan 88-90 pont között billeg.

La Vida Cabernet Sauvignon 2007

Fahéjas szilva és némi fura sós, sózott illat. Pici aceton és sok füst. Izgalmas, egyedi. Levegőn erősödik benne a kékáfonyalé intenzív és orrban maradó illata. Már az első kortyban is töménység, sűrűség. Száradó dohány, füstölt szilva, és természetesen itt is kékáfonya. A zárás elég szárító, még nem csitultak el a tanninok, dübörögnek rendesen. Meg hát alkoholilag sem kér kölcsön. Erő van benne, masszivitás és harciasság. Jól kitömött amerikai focijátékos, első kortyra kissé félelmetes a tömörsége és súlyossága, de aztán kiderül róla, hogy bizony nem lomha ez a fickó, sebesen tud futni, azaz vannak itt savak és gyümölcsök, friss szeder és aszalt szilva marad erőteljesebben a végére, a korty nem rövid, hosszan kitart, lehet szálazgatni az ízeket. Kétségkívül az a bor, amelyről talán a legtöbbet lehet e három közül beszélni, de most 86-88 pont. 

Összességében abszolút biztató tételek a 2007-eseket illetően. A pinot noir pár hónapja 89 pontot kapott tőlünk, van utánpótlás, sőt. A kabernék párban előznek és törnek akár feljebb. Innen persze még lehet fentebb is kerülni, de lehet vissza is csúszni. Hogy mi lesz a vége, majd megvárjuk, ha már címkés palackból is kóstolhatjuk, akkor mondhatjuk ki a jobban megrágott végső pontszámot. Ami persze soha nem végső, csak adott állapotot tükröző, de hát a számok mindig könnyebbé teszik az életet. Vagy mégsem?