Négy éves lesz idén az Ördögkatlan Fesztivál. Augusztus 3–7-e között a megszokott hangulatban és környezetben átváltoznak művészeti központtá a villányi borvidéki falvak. Augusztus 3-án este a nagyharsányi focipályán Kiss Tibiék lépnek a mikrofonhoz, tehát mint minden évben Quimbyvel indul a Katlan, és záródik augusztus 7-ről 8-ra virradóra Lovasi Andrással, meg a Kiscsillaggal.

Bonyhádot elhagyva, Bonyhádvarasd felé fokozatosan alakul át a táj. Lassan dombok vesznek minket körül, és ahogy az autóval vesszük a kanyarokat, egy hatalmas szőlőültetvény magával ragadó látványa fogad minket. Rögtön meg is fogalmazódik a gondolat, hogy visszafele itt mindenképpen lőni kell néhány fotót. Ekkor még csak nem is sejtjük, hogy ez a százhektáros terület ad otthont a bonyhádvarasdi Bernát Pince szőlőjének is. A 450 lelkes falu kicsi és barátságos. A templommal szemben az asztalosműhelybe fordulunk be iránymutatásért, ugyanis sehol egy tábla, ami jelezné a Bernát Pincét. Egy idős néni rögtön mondja is, hogy jó helyen járunk, már várnak ránk.

A nyári szám tesztgyőztes borai mellé készítettek vacsorát az Enoteca Corso konyháján. A borbírák pontjai alapján három villányi pincészet négy bora lett győztes, egy habzóbor, egy rozé, egy cabernet franc és egy fehér házasítás mellé készült könnyed nyári vacsora.

Már éppen temetni akartuk a Citrom utcát, pedig vannak itt jelek arra nézve, hogy lehet ezt máshogyan, elég csak az újranyitott Caprira gondolni, mely simán üti a többi fagylaltozót és cukrászdát a városban. De most nem a profiterolért jöttünk ide, hanem a Rundó kerthelyiségéért, mely a maga elszigeteltségével és nyugalmával igen vonzó célpont egy zsúfolt nap közepén.

Hagyományos nyílt kóstolóprogramjaik következő eseményén most borlekvárokat lehet kóstolni a Sipőcz Házban pénteken, a koraesti óráktól.

Annyi kávézó, étterem nyílt vagy nyílt újra az elmúlt hetekben, hogy rövid időn belül nem is lehet mindet felfedezni magunknak. A Jókai utca az egyik nagy vendéglátó eltüntető, a jelenséget rá lehetne fogni az Árkádra, de ennyi erővel az Irgalmasokra is, hogy hiába ez az összekötő utca a tér meg a posta között, sok minden nem él itt meg. (Csak a gaz a térkövek között.) Lehúzta a rolót a Winston, meg a Hemingway is, utóbbi helyén nyílt most egy új játékos.

Szlovén barangolásaink alkalmából volt persze kötelező természeti örökség és kultúrtáj, miegyéb. Postojna Szlovénia talán legismertebb barlangja, kisvasúttal, sok turistával. A Škocjanske jame az UNESCO világörökségi listáján szerepel vagy 25 éve, sokkal védettebb, sokkal vadabb és izgalmasabb. Lipicában mi mást néztünk meg, mint a lipicai ménest, a lipicai lovak eredeti származási helyét és egy igazán új, interaktív kiállítást, gyerekekkel is ajánlott, valóban jó időtöltés. Ha szeretjük a korosodással fehéredő, gyönyörű lovakat. Aztán egy kertkövetkezett, amely a karsztvidék, a Kras egyik kis díszkertje, a londoni kertkiállításra készült, díjat is hozott el. Az eleredő, majd hosszasan szakadó esőben (itt március óta nem esett egyébként) annyira nem nézelődtünk sokáig a Pepa’ Karst Gardenban.

Tikkasztó, forró nyári napokon nincs jobb desszert, mint egy nagy adag fagylalt. A nyár gazdag gyümölcskínálatából magunk is könnyen készíthetünk igazán finom, adalékanyagoktól mentes házi fagylaltot. Senkit ne tántorítson el a fagylaltkészítéstől az, hogy nem rendelkezik fagylaltgéppel, mert anélkül is finom jeges csodákat készíthetünk. Az alábbi fagylaltok és a szorbet is gép nélkül készültek, málnából, ribizliből, még aktuális.

Nagynyárádon rendezik meg a Falus Vendégfogadók sütő-főző fesztiválját július 30-án, az Országos Kékfestő Fesztivállal egy időben. A hagyományosan jó hangulatú verseny fő témája a grillezés lesz, a főzőversenyre még lehet jelentkezni.

Végül Pécsre is megérkeztek a romkocsmák, mondja kollégánk a Ti-ti-tában, és igazat kell adnunk neki, mert az ingerküszöböt elérő vállalkozások az utóbbi időben szaporodtak csak meg. Persze ki mondhatja meg, hogy mi romkocsma, és mi nem, mikor a fogalom és jelentése mindenhol és mindenkor változik. Ezt nem is határoznánk meg, hanem sokkal inkább két szélső értéket, amikor nekünk már nem romkocsma a romkocsma. Az egyik véglet a putri, a másik pedig az elitizált, a sznob. Előbbi az igénytelenségét takargatja a kategóriával, utóbbi így akar eladni nagyobb szorzóval a tehetősebbnek. Viszont az egykori Stuncorgóval viszont a legjobb történt, ami csak történhetett.