Új sorozatunkkal a borpiacon fellelhető marketingtrendeket mutatjuk be elsősorban a fogyasztói/vásárlói magatartáson keresztül. Célunk a borászok, borértékesítők és borrajongók látókörének, eszköztárának szélesítése trendpéldákkal, valamint ezekkel a példákkal az inspirálás. Kiindulópontunk, hogy a bor marketing szempontból egy ugyanolyan termék, mint bármelyik más, melyet ugyanúgy el kell tudni adni, mint bármi mást. Mégis a bor, az bor… melyet rajongva, kíváncsian, élvezettel, történettel, ár–érték aránnyal, hangulattal, ízekkel és illatokkal iszunk, kóstolunk, dugózunk ki, fogjuk meg az üvegét, olvassuk a címkéjét.

A mai világban nem egyszerű a borászatok élete. A nagyok nem ritkán hitelekkel tudják csak fenntartani magukat, míg a kicsik sok esetben a minőség oltárán áldozzák fel az életben maradást. Nos, a versendi Kovács-Harmat Pince egyik csoporthoz sem tartozik, mindent saját erőből vagy pályázatok segítségével oldanak meg, s mégis jól működik a gépezet. Az alapító, Kovács László a házigazdánk.

Megisszuk a levét, de vajon tényleg érdemes a szőlő magját is fogyasztani? Dr. Márk László, a Pécsi Tudományegyetem Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet analitikai laborjainak vezetője, egyben a villányi borászokkal közös, szőlőmaggal, törköllyel és vörösborokkal kapcsolatos kutatások résztvevője szerint igen.

A kicsi szilvafácska gyümölcséből készült első pálinkáját kezdetben szinte szégyenkezve töltötte vendégei poharába Lovasi András zenész, énekes, de néhány év pihentetés után ma már bátran kínálja. A veteményes kertjét a háza tetején gondozza, és a nagy neveknél többre értékeli a mindennapokban is megfizethető, minőséget termelő, kisebb családi borászatokat.

Lazulunk. Nincs mit tenni. Kánikula van. Harminc. Harmincöt. Celsius. Nehéz összefüggő mondatokat alkotni. Amúgy se megy sokszor, dünnyögik most jóakaróink, de most végképp nem. Csak annyi erő marad, hogy bort nyitunk. Fehér legyen, most az, és ne túl sok. Kezembe akad egy cserszegi fűszeres. Legyen.

Szokásos Duplacsavarnak indult ez a riport is, de aztán mégis más lett. Miközben mégsem lett más. A kóstolt tételek kölcsönös megfejtése és a kapcsolódási pontok keresése adta az este vezérfonalát, miközben még ettünk is egy jót. Pécsről indulva kora délután érkezünk Günzer Tamás nem is olyan régen átadott pincészetéhez. Körbenézni nem nagyon van idő, egy karton válogatott borral és a szomjas utazóknak szánt extra üveg rozéval, no meg poharakkal felvértezve már indulunk is úticélunk felé. 

Volt itt vagy hat hét szünet. Mondhatnánk azt is, hogy végtére nyáron nyaraljon is az ember, de nem ezért volt. A folyamatos változás alól nincs menekvés, változnak az igények, emberek, tervek és lehetőségek. Hogy csak néhány példát említsek. Ez a hat hét inkább volt újragondolás, letisztulás, babrálás, gondolati és technikai szinten, rápihenés, átgyúrás. Most benyomtuk a zöld gombot, aki eddig is követte a Pécsi Borozót, szerves folytatást fog tapasztalni, hogy ilyen komolyan fogalmazzunk. A leállást egy kéknyelű kóstolás előzte meg, most visszatekintünk.

Amikor a rendezvény előtti napon azt láttuk a jegymester-kimutatásban, hogy 178 jegy elővételben elkelt, megszűnt az aggódás, hogy nem leszünk elegen. Aztán másnap záráskor meglett a végleges szám, 320 karszalagot adtunk ki, ennyien még sohasem voltunk TOP25 kóstolón, a bor elég volt, az E78 kellemes hőfokon zsibongott, ha a végére nem fáradunk el, nem is az igazi. De a Sétatérre még eljutottunk, hagyomány ez, bár a Cella Septichorából csak ki kellett lépni a térre, de kellett a lazítás. Huszonöt bor csodálatos élete a Zsolnayban.

Bár a szekszárdihoz hasonlóan régi hagyománya van a szőlőművelésnek és borkészítésnek a tolnai részen is, maga a Tolnai borvidék még csak röpke tizenöt éves múlttal dicsekedhet. Ha egy kicsit letérünk a „sárga útról” és kiszakadunk a betonutak és panelházak rengetegéből, felfedezhetjük a Tolnai dombság szelíd lankáit, az általuk övezett bűbájos kis falvakat és városkákat, ahol szőlőültetvények és takaros kis présházak sorakoznak katonás rendben, múltat idézve, magukon viselve letűnt nyarakat, szüreteket, fűszeres és bársonyos borokat, beszélgetős délutánokat.