Interjúzni jártunk pár hete Hőgyészen, egy fiatal borászt kerestünk fel. Horváth Lászlónak hívják, tehetséges srác, azért ne bízza el magát, de már most akad egy-két izgalmas bora, pedig még csak az ötödik saját szüretét kezdi. Bővebben róla a Pécsi Borozó őszi számában, most egy borát kóstoltam újra és bizony legalább annyira tetszett, mint a pincében. Jöjjön a szürke, ami nem szürke.

Az utóbbi években felkapott dolog lett ország tortáját készíteni. Az elvadult ötletek közül általában sikerül is valami nagyon nehezen megvalósíthatót és megszerethetőt készíteni. Idén azonban más a helyzet. Tavaly a köles miatt már az elején elment a kedvem a kóstolástól, annak számomra takarmány jellege miatt, az idei viszont egyből felkeltette az érdeklődésem. Szabolcsi almás máktorta, ez 2012-ben az ország tortája.

Tavaly Pécs lett a legkedveltebb borvidéki nagyváros. Idén Pécs város napján címvédésre készülünk! Tavaly rendezték meg először országos szinten a koccintás napját. A verseny egyszerű: az nyer, ahol a legtöbben koccintanak egy adott pillanatban - ez az idén szeptember elseje, 16 óra lesz. Tavaly mintegy kétszázan jöttünk össze a Tettyén, idén ne elégedjünk meg ennyivel, hiszen meg kell védeni a legkedveltebb borvidéki nagyváros címet. Várunk mindenkit szeretettel szeptember elsején, Pécs város napján a Tettyére a Tüke Borházba! Koccintás pontban 16 órakor, érkezés-regisztráció 15 órától. A koccintáshoz a cirfandlit a Matias Borászat ajándékozza, poharat a helyszínen lehet kölcsönözni vagy mindenki hozhatja a saját kedvenc koccintós poharát! A Koccintást követően borpiknik pécsi borokkal a Tettyén, Babarci Bulcsú zenél: borozzunk együtt a borházban, a teraszokon, a szőlőben (ha hozol magaddal pokrócot).

Úgy adódott, hogy egy estén három pinot noirt is megkóstoltunk, nem ez volt a fő cél, de ha már egyszer előkerültek, nem jutottak vissza a pince mélyére. Azt mondják, a pinot noir nem szereti a magyar délt, lévén hűvösebb vidékekhez szokott. Viszont a déliek meg szeretik a pinot noirt és folyton-folyvást kísérleteznek vele. Mi meg kóstoljuk rendületlen, mi mást tehetnénk.

Amikor kézhez kaptam a Bayer meghívóját a kilencedik borversenyükre, legalább két érvet soroltam fel magamban, miért is írok vissza egy elfogadó választ. Az első, hogy kunsági borok tekintetében nagy a lemaradásom és még élnek az előítéleteim. A második, hogy még sosem jártam Kiskőrösön. A borversenyt sikerrel abszolváltam, alig volt több negyven bornál a bizottságban, a részleteket már közzé is tettük tegnap délután. Este viszont három borászat tucatnál is több tétele került a poharamba. És eljutottam Petőfi szülőházához is, rendes turista vagyok.

Egy fesztivál, ahol a helyi ízek a főszereplők: minden augusztusi hétvégén lehetősége van megismerni a garantáltan közeli forrásból származó ételeket és készítőiket. A Slow Food mozgalom mára Magyarországon is egyre népszerűbb – az Olaszországból indult kezdeményezés fontos célkitűzése, hogy az „őszinte”, helyi ízeket, a fenntartható élelmiszertermelést támogassa a nagyüzemi gyártással szemben.

Néha bennünket is tesztelnek. A Pezsgőház minden negyedévben az adott szám legjobb, legmagasabban értékelt borához ajánl ételt, de ezúttal azt ajánlották fel, főzzük meg magunk az ételt, próbáljuk ki a konyhát. Megfutamodni nem lehetett, aki kétszáz kilométeres körben volt, eljött hagymát aprítani, odakozmált edényt mosogatni. Bár ezek közül egyiket sem kellett, azért aktív szerepet vállaltunk a marhapofa elkészítésében - de nem csak elkészítettük, meg is ettük, bizony.

Mostanság valahogy úgy adódtak a dolgok, hogy több időt szánok mindenre. Nem is én, de valahogy így jön ki. Átgondoltabban írok, mondhatnám. Vagy csak lassabban. Egy pohár bor időnként túllendít a holtponton. Nem gyakran, még csak nem is minden este, pedig az éjszakába nyúló párbeszéd a monitorral minden éjjel adásban van. Ma éjszaka fehérborra gondolok, délelőtt interjúztunk, egy korty vöröset kóstoltam csak, milyen jólesett, magam is meglepődtem, de ma éjjel mégis fehérre vágyom.

A Pannon Borrégió TOP25 előestéjén az érdeklődő zsűritagok egy különleges kóstolón vehettek részt. A borújságírók, borászokból összeállt mikrobusznyi csapat a Belje Pincészethez látogatott el, a szemerkélő eső ellenére kibuszozott a szőlőbe, szemrevételezte a tavaly ősszel átadott új borászati üzemet, majd az 1526-os építésű pince feletti kóstolóteremben tíz olaszrizlinget kóstolt meg. Magyarok, horvátok, szerbek a rögtönzött zsűriben, vakkóstolón mérettetett meg hét hazai és három vendég bor.

Amikor az estét egy pastis indítja, a grill felől húsok és fűszerek illata száll, és már az első rozé fröccs is (természetesen jól behűtve) az asztalon terem, ráadásul némi pétanque is kilátásban van, nem panaszkodom. A hétvégén a Schaár Erzsébet Múzeum kertjében rendezett francia grillpartit a Pezsgőház, megnéztük, megkóstoltuk.