Amikor kijelöltük időpontnak június utolsó szombatját, sejtettük, hogy nem fogunk fázni, de a negyven fok azért megdöbbentő volt. A forróságban már-már arra is gondoltunk, hogy idén közönség nélkül maradunk, de aztán örömmel láttuk, hogy a borkedvelő közönség nem hagyott bennünket cserben. A Pannon Borrégió 25 tagú borválogatottjának bemutatkozásán mintegy kétszáznegyven pohárba került bor, sikeresek voltak a délelőtti kóstolókurzusok és az idei újítás, a helyi termékek kóstolója és vására is népszerű volt látogatóink körében.

Egyedi és itthon még különleges módon hívja fel az Eco-Sensus Közhasznú és Nonprofit Kft. a figyelmet a helyi értékek, a szekszárdi helyi termékek és azok fogyasztásának jelentőségére. Külföldön, különösen a mediterrán országokban elterjedt példát követve a város északi határában, az 56-os főút bevezető szakaszán lévő körforgalomban 300 szőlőtőkét telepítettek, az ünnepélyes átadásra június 29-én került sor.

Nos, kérem szépen, összeállt a program, úgy tűnik, haladunk, bár nem szeretnénk elkiabálni semmit sem. A Pannon Borrégió TOP5 Kóstolófesztivál életében elértük az ötéves kort és ahogy négyről ötre egyébként is illendő fejlődni, mi is megpróbáltuk. Legyen nehéz gazdasági helyzet, legyen válság, jó bor akkor is kell, gondoljuk mi. És jó bor mellé jó társaság és pár falat. Mindez biztosítva lesz szombaton, hajtás után jönnek a részletek.

Nemrég volt szerencsénk részt venni a FIJET nyári akadémiáján, amelyet az idén a szlovéniai Mariborban rendeztek meg. Nem véletlenül, hiszen ez a város Európa kultúrfővárosa az idén. Csak egy hétvégét tudtunk maradni, a többiek biztos élvezték az egyhetes nyári egyetemet, de azért jutott nekünk is érdekesség. Például az innovatív street food verseny, ahol természetesen végigkóstoltuk az összes versenyzőt.

A mecseknádasdi borbarátokkal hosszabb ideje tervezgetünk már egy szomszédos, horvát-baranyai bortúrát. A Baranja Fest (korábbi években Surduk Fesztivál) jó apropót nyújtott, hogy végiglátogassunk néhány pincét. A néhányból persze legalább hét lett, kicsi és nagy, folyóbor és palackozott tételek egyaránt kerültek a poharainkba. A legemlékezetesebbekről röviden beszámolunk.

Vannak hétvégék, amikor mindenki családi programon van. Ahogy most is. Nekem délután azért akadt pár szabad órám, lévén a trónörökös születésnapi mulatságba ment édesanyjával, így nem vártam senkire, átugrottam Szekszárdra, az Iván-völgybe, kis kémkedésre. Ha már kóstolni nem is, legalább beleszagolni a levegőbe, szemrevételezni a közönséget, meghallgatni a véleményeket, visszajelzéseket. Az én Iván-völgyi túrám - a többi mosolygós és pirospozsgás arccal ellentétben - szóda-túra volt, de arról elmondhatom, hideg volt és buborékos mindenütt.

A napokban már remélhetőleg mindenhova, a legtávolabbi terjesztési pontokra is eljutott a Pécsi Borozó nyári száma. Ez immáron a tizennyolcadik Pécsi Borozó, négy és fél évfolyam áll mögöttünk, az előkészítéssel együtt öt éve is megvan, hogy az ötletből, a közös kóstolásokból és beszélgetésekből kézzelfogható magazin lett. Most egy kicsit változtatni kényszerülünk - bízunk benne, hogy olvasóink is megértik és elfogadják döntésünket.

A hosszú, fárasztó és dögmeleg nap végén jön a meccs. Végül is fociebé van, mit tehet mást a férfiember, mint besötétít, tévét kapcsol, és tölt. A  többség sört tölt, van aki a radlerre esküszik, nincs ellenvetésem egyikkel szemben sem, de nekem tegnap este gyöngyözőbor jutott. Az ukrán-angolt néztük, a kis férfiember az első félidőt még lekövette velem, bár néha átkapcsoltunk a másik csatornára, ahol a francia-svéd ment, neki ez Disneyland vs Ikea csata volt. Lesgól volt-e a nem megadott gól, nem tudom, de az ukránok talán többet érdemeltek volna, Kassai itt már valszeg nem fúj, a gyöngyözőbor meg majd' mind lecsúszott.

Van, hogy a szerkesztő óvatlan és egy teljes cikk elszáll. És akkor jön az újraírás, ami gyötrelem. Mondhatnánk, hogy legalább átgondoljuk kétszer, mit is írunk le, meg összeszedettebb lesz a szöveg. De nem. Úgyhogy ilyenkor inkább tartunk egy jó nagy szünetet, feltöltünk egy receptet és akkor állunk neki ismét. Mert kár lenne nem megkísérelni visszaadni az első Gere Jazz fesztivál hangulatát, a júniusi programdömping egyik üdítő élménye volt ez a villányi este.

Idén nem fogom kihagyni, annyi biztos. Tavaly sem szerettem volna, de úgy alakult, hogy nem jutottam el az Iván-völgybe. Pedig az ötlet megszületésétől a túrát megelőző napok izgalmáig végigkísérhettem a kadarka-túra fejlődését. Az idén már kétnapos lesz, bővül, egyre többet kínál, egyre több az érdeklődő. Nincs mese, idén el kell menni, szombaton amúgy is névnapom van, koccintsunk Szekszárdon!