A borversenyek kérdésében természetesen mindannyiunkban él egy kis szkepticizmus. Akik gyakorta kóstolunk, tudjuk, hogy a bor hogyan változik, alakul, fejlődik, netán esik szét. A borversenyen adott 5-10 percben kell teljesítenie egy bornak. De hát van ez mással is, ha más nem lát, én is megugrom a dupla Rittbergert, de közönség előtt még sosem sikerült. A nemzetközi versenyekben az a jó, ha van néhány olyan borunk, amelyik jól szerepel, mert akkor talán határon túl is felfigyelnek, hogy van magyar bor, majd aztán félóra múlva megint elfelejtik, de legalább addig ott voltunk a kollektív tudatban. Meg aztán azért is jó egy-egy külhoni arany, mert akkor plecsnizni lehet a bort és marketingelni ezerrel. És ez így van rendjén, kivetnivalót én nem találok benne.

A VII. Budapesti Pálinkafesztivál idei főszereplője a barack volt, így a hamvas gyümölcsből készült párlatok és ételek központi helyet kaptak a rendezvényen. A látogatók egy külön Barackos kertben kóstolhatták meg a finomságokat, többek között az Év Barackpálinkáját is, amely tizenegy párlat házasításából készült. Az eseményt számos koncert és előadás kísérte.

A Pannon Borrégió Egyesület és a Pécsi Borozó szerkesztősége 2012-ben ötödik alkalommal rendezte meg a Pannon Borrégió TOP25 borversenyt. A régió négy borvidékének (Pécs, Szekszárd, Tolna és Villány) legjobb borai mérettetnek meg a versengésen, ahol a nemzetközi zsűri döntése alapján alakul ki a régió borválogatottja. A zsűrizést 2012. május 15-én, kedden rendezték meg a harkányi Dráva Hotel Thermal Resortban. A válogatottba 11 szekszárdi, 9 villányi, 3 tolnai és 2 pécsi bor került be.

Nemrég egy esőbe és érdektelenségbe fulladt borfesztiválon járva találkoztam ezzel a borral. Egy palackot hazahoztam belőle, a hétvégén elővettem, hogy az ismét esőre váltó időjárásba hozzon valami vigaszt. Olyan volt, amilyenre emlékeztem abból a két kortyból, a múlt hétről. Friss, gyümölcsös, csúszós. 

Szemes József azon kevés, kisbirtokos villányi borászok közé tartozik, akinek borai az egyik legkeresettebbek a hazai piacon. A Szemes-borok nemcsak kedvező ár-érték arányuk miatt népszerűek ennyire. Egyedi, már kezdő borfogyasztó számára is felismerhető, azonosítható és szerethető illat és ízvilága van.

A malvaziják mellett a legnagyobb hangsúlyt a helyi érdekességek, ismeretlen, autochton fajtákra fektettük zágrábi kirándulásunk alkalmával. Örömteli volt, hogy szinte minden egyes kiállítónál találtunk legalább egy, csak az adott (bortermelő) tájra jellemző fajtát, sok helyen persze többet is. Többségük számunkra is az újdonság erejével hatott, esetleg kóstoltunk már belőle egy-két alkalommal, de komoly ismereteink biztosan nem voltak velük kapcsolatban. Jöjjenek a borok, ismételten fesztiválos szűkszavúsággal, ábécé sorrendben.

Halas nemzet vagyunk, s ha az Olvasó egy tisztességes borivás második felében erősen a távolba réved, talán azt is vizionálhatja, ahogy Őseink a szélrózsa valamely irányából csikóhalakon benyargalnak édes hazánkba. Persze nem kívánok történelemhamisításba kezdeni, hiszen amúgy is temérdek az aktus körüli bizonytalanság, nem is beszélve anyanyelvünk szétszaladó eredetelméleteinek bojtos gyökérzetéről. Így még mielőtt bárki élne a gyanúperrel, egyéb bizonyítékokat cincálok a papírra, hátha igazam lesz.

Rejtett értékek minden borvidéken találhatóak, de a Pécsi borvidék két egészen kivételes kisbirtokossal rendelkezik. Egyikük a nyugdíj unalmát elűzendő vett magának területet és azt telepítette be. Az elmúlt években sorra nyeri a különböző helyi borversenyeket. Másikuk munka és család mellett gondozza a nagyapai örökséget, ráadásul minderről még egy blogot is vezet. Két pécsi kisbirtokoshoz, Almási Józsefhez és Szabó Csabához látogattunk el.

Amikor a szerző lemarad az autóbuszról és hirtelen képződik egy szabad délutánja, hirtelen nem is tud mit kezdeni a szabadsággal. A szerző már megszokta, hogy telezsúfolja minden percét és üresjárat nélkül próbálja felépíteni, majd rohanva túlélni a mindennapokat. Nincs megállás, mert hajtani kell, ez a kor jelszava. És rohanunk, és gyorsítunk és észre sem vesszük, mi van körülöttünk.

Legalábbis a régió két legismertebb biogazdája szerint mindenképpen. A Wassmann és a Hárs pincészetek nem ismeretlenek egymás számára. Tudnak a egymásról, figyelemmel kísérik a másik tevékenységét. A Hárs testvérek azonban még nem voltak Pécsdevecseren, pedig már évek óta tervezték. A Pécsi Borozó most elvitte Hárs Tibort és Hárs Józsefet Susann Hanauerhez és Ralf Wassmannhoz, hogy kiderüljön: tényleg olyan misztikus és különleges dolog e a biogazdálkodás.