Úgy volt, hogy lesz egy Schiopettino 2003-ból, nézzünk hozzá méltó versenytársat a pincéből. Aztán a Schiopettino gazdája aznap este mégsem ért rá, Borbás Marcsival főzőcskézett inkább, mi meg már reggel megbontottuk szellőztetni a „véneket”. Persze csak hazai viszonylatban azok, másutt ezek még simán polcon lehetnének, idehaza hol van már a 2006-os, főleg a 2003-as évjárat…
És ha már bontva pihentek a polcon, este megkóstoltuk őket. És bizony nem bántuk meg, az utóbbi kóstolók legszebb élménye volt, örömmel kóstolni, kortyolni, inni vörösborokat.
Vylyan Villányi Zweigelt 2006
Már a szín sokat sejtet, nyoma sincsen barnulásnak, öregségre utaló jegyeknek. Illatát teljesen átjárják az érett, gyönyörű gyümölcsök, elsősorban meggy és cseresznye, aztán meg málna is társul melléjük a levegőn, de mindvégig a gyümölcsök vezetik, magával ragadó. A szájba elsőre a savak tűnnek fel, nagyon élőek, virgoncak, de nem leépült szerkezetet kell a hátukon vinniük, komoly gyümölcskosár vár ránk itt is.
Intenzív az íz, szépen integrálódott fahordós jegyekkel, krémességgel, érettséggel, komolysággal, de ugyanakkor vidámsággal is egyszerre. Lehengerlő élmény, nagyon hosszan szimatolom, próbálom fejtegetni a szerkezet rétegeit, de mindig csak oda lyukadok ki, hogy ez a bor bizony szórakoztat és örömet okoz. Hát ezért termett a szőlő nem? Komoly fricska a szétesőfélben lévő, hasonló korú „nagy” vöröseknek (találkoztunk már jópárral...)!
A pincénk kikezdi a címkéket, a Feketén nem is maradt meg fotózható állapotban...
Fekete Borpince Szekszárdi Kékfrankos Válogatás 2003
A pohárba pillantva megint bajban lennék a kor megállapításával, nyoma sincs az elmúlt tíz évnek. Itt az illat egy kissé lassabban nyílik meg a pohárban, de meghálálja a türelmet. Komoly mélysége van az aromatikának, egyfajta meleg-kedves érzést áraszt magából. Két legmeghatározóbb illatjegye a nagyon finom csokoládé és a hasonlóan nemes paprika.
A szájban egészen selymes tanninok vezetik, nagyon érett a szerkezet, mindene nagyon szépen egybecsiszolva. Nem túlzó a tartalom, de mégis burjánzónak hat a szájban, csokipor, kakaós jegyek és nagyon szép kávés emlékek ugranak be egyszerre. A hordó tökéletesen simul a struktúrába, a korty lefutása lágy örömöt okoz az ízlelőbimbóknak. Gyönyörű állapotban lévő kékfrankos, boldogságot, melegséget áraszt, öröm volt kóstolni.