Vidám arcok, kipirosodott orrok, csillogó tekintetek. Megkezdődött a borfesztek szezonja, a Budavári Borfesztivál már mögöttünk, nem ez volt a legsikeresebb, annyi bizonyos, RMP majd beszámol a többnapos borozásáról, mi inkább előre tekintünk. Olyan nagyon nem is kell, lévén ma megkezdődött a Szekszárdi Szüreti Napok, holnap pedig a Pécsi pezsgő Borfesztivál startol. Egy kis kedvcsináló, hol, mit, miért.

Vörös aszúk, ürmösök, sillerek címmel jelent meg Mód László és Simon András néprajzkutatók könyve. A kiadvány azokra az időkre kalauzolja el az olvasót, mikor hazánk még Európa bornagyhatalmai közé tartozott. A trianoni békeszerződés után a szőlőültetvények harmada az új határokon kívül rekedt, és olyan több évszázados múlttal rendelkező borvidékek kerültek elcsatolásra, mint a szerémségi, ménesi, érmelléki, küküllő- vagy marosmenti. Az 1875-1920 közötti időszakot bemutató kiskalauz segítségével az olvasók képzeletben bebarangolhatják a Trianon előtti Magyarország bortermő vidékeit. 

Van ez az új rendezvénytér Villányban. Keresik még a helyüket, én úgy látom, de vannak jó ötletek is a tarsolyban, néhány már most bejött, van amit jobb elfeledni, néhányon még szabni kell. Időt kell adni a talán havi rendszerességgel meghirdetett tematikus kóstolóknak is. Voltam olaszrizlingezni az elsőn, nem véletlen volt a csend utána. Aztán pár kimaradt, de most a portugiesert megint nem tudtam kihagyni.

Szabó Zoli barátunk megjárta Bulgáriát, a kadarka/gamza nyomában utazgatott a nyáron, hozott nekünk négy gamzát kóstolóba, nem utasítottuk vissza. A bolgár borok tekintetében kevés ismeretünk van, bár kenszei kolléga most éppen ott szüreteli a rozénak valót. Majd ha ideje is lesz, ír is onnan, addig négy bor a Borovitza pincészetből.

A jelen trendösszeállításunkban azokat a különleges kezdeményezéseket vagy akár megvalósult termékeket mutatjuk be, melyek a bor készítése során keletkezett tapasztalatokon, összetevőkön vagy éppen melléktermékeken alapulnak, vagyis egyfajta márkakiterjesztéssel próbálja a termelő megtartani/bővíteni vásárlóit egy teljesen más piac meghódításával. 

Bár a hét közepére még esőt mondanak, szerdán elkezdődik a Budavári Borfesztivál. Mi is csak reménykedünk benne, hogy az eső nem lesz tartós, mert az első napon kezdjük el terjeszteni a Pécsi Borozó őszi számát. És ha már arra járunk, biztos kóstolunk is valamit.

Volt ez a monarchia, az Osztrák-Magyar. Abban az országban jártunk nemrég, ahol világháborút kirobbantva ölték meg a trónörököst, de ugyanitt nosztalgiával emlékeznek arra korra. A jelenkori borászok is, mert abban az időszakban térképezték fel a szőlőtelepítésre alkalmas helyeket és telepítettek is nem kevés szőlőt, készítettek nem akármilyen borokat, teremtettek máig élő hagyományt. Bosznia és Hercegovina egy borban.

Sauska Cuvée 5. Ezt a bornevet fogja az elkövetkező hetekben mantrázni a hazai média. És minden bizonnyal nemzetközileg is ez lesz a legismertebb magyar bor egy időre. Bizony sokan felkapják a fejüket. Odakinn, idebenn. Odakinn azért, mert még nem is hallottak erről a borvidékről, a magyar borról is alig, tán az országot ismerik. Idebenn meg azért, mert divat lett Villányt divatjamúltnak nevezni, lenézni, lesajnálni, túlárazottságot és avítt stílt emlegetni. 

Van egy igen jó tulajdonsága a nyárnak az időnként már-már elviselhetetlen meleg ellenére, mégpedig hogy programban soha nincs hiány. Az ember nem győzi kapkodni a fejét, hogy épp melyik rendezvényre menjen, miről tudósítson. Épp csak vége lett a Kadarka-túrának, már Pakson találtuk magunkat a Szent Iván-éji Mámoron. 

Ágyat szereltünk. Ikeás ágyat, sok csavarral, lécekkel, fiókokkal, sínekkel. Csavaroztunk három órán át, mígnem kész lett. Egy könnyű vacsora és egy bor. Legyen valami különleges, legyen vörös. Egy kedves barátomtól kaptam ajándékba ezt a palackot, eltettem egy megfelelő pillanathoz. Most jött el.