Mindig is úgy tartottam, hogy egy igazi írónak vannak olyan pillanatai – nevezzük ezt áldásnak vagy átoknak – amikor csak úgy elkezd írni. Amikor előveszi a klaviatúrát, leül kedvenc fotelébe és hagyja, hogy az ujjai vezessék a gondolatait. Egészen tegnapig úgy gondoltam, hogy én erre egész egyszerűen nem vagyok képes. 

Villányi borvidéki léptékkel mérve is jelentős, Palkonya határain belül pedig látványos és példa nélküli borászati és turisztikai magánberuházást valósított meg a Mokos Családi Pincészet. A borászat már beköltözött az egykori kőfejtőben felépített új épületbe, mely ugyan látványában és hangulatában élesen elüt a palkonyai pincesor hagyományos présházaitól, de a látképet nem zavarja meg és új lehetőségeket ígér a térségnek.

Amikor leteszteltük, hogy kerül a pálinka a tűzhelyre, a vártnál is több pályamű, recept érkezett. Sokan éreztek kísértést, hogy kipróbálják, milyen is pálinkával főzni. Idén is lehetőséget adunk, ismét pályázatot hirdetünk, főzzünk együtt gyümölcspálinkával, törköllyel vagy éppen zöldségpárlattal!

Új sorozatunkkal a borpiacon fellelhető marketingtrendeket mutatjuk be elsősorban a fogyasztói/vásárlói magatartáson keresztül. Célunk a borászok, borértékesítők és borrajongók látókörének, eszköztárának szélesítése trendpéldákkal, valamint ezekkel a példákkal az inspirálás. Kiindulópontunk, hogy a bor marketing szempontból egy ugyanolyan termék, mint bármelyik más, melyet ugyanúgy el kell tudni adni, mint bármi mást. Mégis a bor, az bor… melyet rajongva, kíváncsian, élvezettel, történettel, ár–érték aránnyal, hangulattal, ízekkel és illatokkal iszunk, kóstolunk, dugózunk ki, fogjuk meg az üvegét, olvassuk a címkéjét.

A mai világban nem egyszerű a borászatok élete. A nagyok nem ritkán hitelekkel tudják csak fenntartani magukat, míg a kicsik sok esetben a minőség oltárán áldozzák fel az életben maradást. Nos, a versendi Kovács-Harmat Pince egyik csoporthoz sem tartozik, mindent saját erőből vagy pályázatok segítségével oldanak meg, s mégis jól működik a gépezet. Az alapító, Kovács László a házigazdánk.

Megisszuk a levét, de vajon tényleg érdemes a szőlő magját is fogyasztani? Dr. Márk László, a Pécsi Tudományegyetem Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet analitikai laborjainak vezetője, egyben a villányi borászokkal közös, szőlőmaggal, törköllyel és vörösborokkal kapcsolatos kutatások résztvevője szerint igen.

A kicsi szilvafácska gyümölcséből készült első pálinkáját kezdetben szinte szégyenkezve töltötte vendégei poharába Lovasi András zenész, énekes, de néhány év pihentetés után ma már bátran kínálja. A veteményes kertjét a háza tetején gondozza, és a nagy neveknél többre értékeli a mindennapokban is megfizethető, minőséget termelő, kisebb családi borászatokat.

Lazulunk. Nincs mit tenni. Kánikula van. Harminc. Harmincöt. Celsius. Nehéz összefüggő mondatokat alkotni. Amúgy se megy sokszor, dünnyögik most jóakaróink, de most végképp nem. Csak annyi erő marad, hogy bort nyitunk. Fehér legyen, most az, és ne túl sok. Kezembe akad egy cserszegi fűszeres. Legyen.

Szokásos Duplacsavarnak indult ez a riport is, de aztán mégis más lett. Miközben mégsem lett más. A kóstolt tételek kölcsönös megfejtése és a kapcsolódási pontok keresése adta az este vezérfonalát, miközben még ettünk is egy jót. Pécsről indulva kora délután érkezünk Günzer Tamás nem is olyan régen átadott pincészetéhez. Körbenézni nem nagyon van idő, egy karton válogatott borral és a szomjas utazóknak szánt extra üveg rozéval, no meg poharakkal felvértezve már indulunk is úticélunk felé.