Kis késéssel indult el a kóstoló, de szerencsénkre Szabó Zoli remek előadói képességekkel rendelkezik, hamar „üzemi hőfokra” hevítette a népes egybegyűlteket. Kezdésnek a hazai syrah-k helyzetéről tudhattunk meg érdekességeket, kiderült, hogy nagyon sokan Villányban és Szekszárdon (de említhetnénk Sopront és Egert is) igenis fontos szerepet szánnak ennek a Rhône völgyi fajtának, a képzeletbeli polcon egyenesen a cabernet-k mellett képzelik el valahol. Ez természetesen árkategóriában is megmutatkozik, sokan tartanak egy kicsit a syrah-k árának túlpozícionálásától is. Ezután hetényi borászunk – az időbeli lemaradást kompenzálandó – a húrok közé csapott, érkezett az első tétel.  

Rögtön Hetényiék 2011-es Szekszárdi Syrah-jával kezdtünk, és tökéletes bevezetésnek bizonyult ez, kellemes, gyümölcsös illatokat, lekváros ízeket tapasztalhattunk, közepes alkohollal, jobb indulást nem is kívánhatnánk. ***+

Ezután következett a beharangozott meglepetés-vendég bora, Házler Enikő kezében nemcsak a borospalackok, hanem a mikrofonnyél is jól állt, sok kis műhelytitkot megtudhattunk a syrah-készítésről, s nem sokkal később az is kiderült, hogy a „borvidéken kívül” is csinálnak jó borokat. A Bakócáról származó syrah-kat sok asztalnál láttuk viszont a rendezvény utójátéka során.

Magát a 2011-es Syrah-t még egy kissé nyers állapotban lévő, de nagy potenciállal rendelkező alapanyagnak láttuk, egyelőre még idő kell neki, emiatt még nincs is forgalomban természetesen. **+

Harmadiknak a Vitis Pincészet Pannon Syrah 2009-es példányát kóstolhattuk, s első szippantásra is lehengerlőnek találtuk, illatorgia a köbön, nem túlzó, gyümölcsös, lekváros aromák, mégis hűvös, talán mentás egyben, szinte kívánjuk a kortyot, ízében nem sokkal, de visszafogottabb, fűszeres, elegáns, igazi syrah, a csúcson van még mindig, árban meg még inkább. ****

A Lelovits Pince 2011-es Syrah-ja egy picit megosztotta az embereket, elsőre egy kicsit zavaros és bizonytalan illatú, rendkívül hűvös syrah benyomását keltette, aztán az egyik kedves pincér kisasszony véletlenül újratöltötte a már lekóstolt tételt. És milyen jól tette! Öt perccel később teljesen más arcát mutatta a bor, sokkal letisztultabb, „syrah-sabb” lett, paprikás, fűszeres jegyekkel illatában és ízében egyaránt, Pici kávé, jó arányok, az este egyik legjobb élményévé vált. Érdekes, hogy néha mennyit számít, ha adunk a bornak egy kis időt. ****

A Szeleshát 2011-es Syrah-ja sem indult egyszerűen, dugós tételbe botlottunk, szerencsére az egészséges szelesháti bor már igen szép tulajdonságokat mutatott, színben sötétlila, szilvás illat és íz, néhol talán füstölt hatással, jól strukturált, szép syrah, lehetne egy kicsit mélyebb, tartalmasabb. ***+

Házler Enikő második tétele 2009-es volt, s ennek megfelelően sokkal összetettebb képet mutatott, mint a 2011-es, illatban itt is érett gyümölcsök, dzsem érezhető, ízben hűvös, somos, mindenképpen simulékonyabb savakkal, könnyű kortyolni. Kicsit nehezen nyílik, talán mintha egy kicsit visszafogták volna, talán még egy kicsit lehetett volna fektetni is. ***

Ikonikus bor következett a boglári borvidékről, a 2011-es Shiraz merőben szokatlan tapasztalatokat hozott, nemcsak a közönségnek, hanem mi magunknak is. Kusza illatokkal nyitott, s nem is tisztult ki teljesen, ízében viszont egy tisztességes shirazt ismerhettünk meg, végig erős animális jegyekkel, egy kis (nem feltétlenül negatív értelemben vett) illóssággal. Talán vakon is felismernénk, hogy „messzebbről” érkezett. **+

Két nagyobb névvel zártuk a sort, először a Takler Pincészet 2012-es Syrah-ja került a poharakba, még kóstolás előtt rögtön meg is kérdőjeleztük egy tavalyi syrah létjogosultságát. De aztán kitöltve nagyon meglepődtünk… Igen intenzív cseresznyés-hordófűszeres illat, s ízében is egy testes-ütős syrah. Jó struktúra, nem lóg ki se az alkohol, se a sav. Kétségtelenül érezni rajta még a hordót, kicsit még nyers is, de remek alapanyagot kaptunk aznap este Szekszárdról. Megnéznénk nagyon egy év múlva ***+

Utolsónak Kisjakabfalvát szólították, Jackfall Syrah 2011. Rendkívül érdekes tétellel zártuk a sort. Illatában hűvös bordói, ízében tüzes mediterrán. Mintha két teljesen különböző bort kóstolnánk, ha az illatot és a kortyot vesszük figyelembe. Illata fekete gyümölcsökben, meggyben tobzódik, ízében konyakos, fűszeres, csak úgy árad belőle a tűz és a szenvedély. Kicsit olyan, mintha nem is syrah lenne a poharunkban. Egyedi, különleges bor, méltó zárása az estének. ****

A borsor végén meg is szavaztatták a közönséget, a Vitis toronymagasan nyert (ebben valószínűleg a botrányosan jó ára is közrejátszott), a Takler és Szeleshát syrah-k előtt. Mi a Jackfall syrah-ból még feltétlenül visszakóstoltunk, s eközben azt is észrevettük, hogy végig Lovasi András mellett ültünk. Háttal.

Érdekes kezdeményezésnek lehettünk tanúi tehát a Kalamárisban. Az első állomás sikeresnek tűnt, kíváncsiak lennénk, hogy a sok ember Szabó Zoli személyiségének vagy magának a syrah-nak volt köszönhető. Alighanem a kettő együtt. A következő állomáson ez is kiderül.