Borturisztikai helyzetképet igyekeztünk felvázolni a korán ébredő és jelentós fórral rendelkező, ám még mindig fejlődő Villányban, illetve a bor mellett most már borturisztikai szolgáltatásokban is felzárkózó Szekszárdon. Négy, viszonylag fapados kérdéssel próbáltunk utánajárni a dolgoknak (Miért jön a borturista? Mi változott az elmúlt években? Mit mutatnak a számok? Milyen fejlesztésekre lenne szükség?), és meglepődtünk, mert egyáltalán nem fapados válaszokat kaptunk.  Az első részben íme a villányi válaszok.

Aktuálpolitikai tétel (sajnos), a Krím-félsziget szőlőskertjeiből, az apropó az ismert ukrán-orosz-krími helyzeten felül kenszei kolléga néhány hónapos ideiglenes távolléte volt, amit a pannon térségtől és a Krímtől egyaránt távol, az Újvilágban tölt el némi borászkodással. A hetven éves bort félve nyitottuk meg, dekantáltuk, szelőztettük, és volt egy olyan érzésünk, hogy inkább csak (bor)történelmi értéke lesz a kóstolónak.

A múltkor két részre kellett bontanom a keddi kóstolós beszámolómat, most erre nincs semmi szükség. Volt ugyanis két-három termelő, akik vagy sajátos pincevakságban szenvednek, vagy csak nem érzékelik a borhibákat és betegségeket. És ennek ellenére borokat küldtek be. De belefutottunk vagy három dugógyanús borba is, sajnos nem volt másodpalack. Szerencsére voltak jobb tételek is, a gyenge borok miatt csalódott és egyben szigorúbb volt a csapat. De most jöjjön, aki megérdemli.

Rendkívül kiegyenlített fajtakóstolónak bizonyult a Kalamáris Étterem és Vinotéka Szabó Zoli nevével (és arcával) márkázott második rendezvénye. A legutóbbi syrah-kóstolóval ellentétben nem volt teltház a Rákóczi úti vendéglátóhelyen, de azért így is sok érdeklődőt vonzott a rendezvény, ahol a vendégborász ezúttal Horváth Zoltán volt, a mohácsi Planina Borházból. 

Hagyományaihoz híven a Kadarka estet 2010 óta a Mészáros Borházban rendezi meg a Polip Ifjúsági Egyesület. Ezúttal lengyel, finn, angol vendégek is részt vettek a kóstolón, akik a kadarka fajtát nemigen ismerik, de nem csalódtak a szekszárdi borokban. Remek tételeket kóstoltunk kiváló szekszárdi borászoktól, melyek szépen mutatták a fajtajelleget és a borvidéki sajátosságokat.

Múlt pénteken újabb pincészet mutatkozott be a Kalamáris Borbisztró és Vinotékában, ezúttal a Szekszárdi borvidék egyik dinamikusan fejlődő üstököse, a Szeleshát Szőlőbirtok tartott előadással egybekötött borkóstolót. Külön-külön már mi is kóstolhattuk a boraikat, azonban egyszerre a komplett borsorukat még sohasem, most ezt a hiányosságunkat is pótoltuk a listáról.

A Pécsi Borozó hetedik évfolyamába léptünk, nem szakad meg a megjelenések sora, bár változik, kétségtelen. A körülmények olyanok, amilyenek, összementünk kicsit, most éppen 16 oldalon próbáljuk meg negyedévente bemutatni az aktualitásokat régiós borfronton. A weboldalunk persze folyamatosan frissül, a hírek és programajánlók mellett továbbra is írunk kóstolókról, borokról, éttermekről, élményekről, aki itt olvas bennünket, ezt tudja. Aki papíron szeretne olvasni, keresse a Made in Pécs városmagazint.

Nem hagytuk ki havi pezsgőházas fajtakóstolóink sorából a cabernet franc-t sem, de most kevésbé Villányra koncentrálunk, inkább a többi borvidéket térképeztük el. Egy külföldi nem érkezett meg, így a helyére egy szekszárdi tétel ugrott be, különben minden borvidékről egy-egy bor szerepelt sorban. Nagy csalódás kevés volt, meglepetésekből is csak kisebbek jutottak.

Nagy lépéssel kerültünk közelebb a furmint múltjának alaposabb megismerésében. Ennek az apropója egy olyan adat, ami úgy látom elkerülte mind a szakma, mind a bormédia figyelmét, szóval a honi elsőség valószínűleg a Pécsi Borozót illeti.

Az talán kevésbé meglepő, ha február lévén többet foglalkoznak a furminttal, az utóbbi években szerencsésen beindult a fajtanépszerűsítő kezdeményezés, ezúttal viszont akad egy külön apropó is - de azt csak egy későbbi bejegyzésben fejtem ki. Addig is előtanulmánynak íme egy régi írásom, ami azóta elveszett az internet süllyesztőjében.