Már legalább hét éve, hogy az első blogbejegyzést megírtam egy Matošević-borról. Az is az Alba volt, most is arra készülök, hogy este bontunk egyet borszakkörön. Mivel az egykori bejegyzés egy másik oldalra került még fel, itt az ideje visszaemlékezni, milyen is volt akkor. És persze hogy látom a most aktuális bort.

A régió 122 bora, már eleve válogatott tételek kerültek szerdán a TOP25 zsűrije elé. A húsz bíráló négy bizottságban kóstolta végig a tételeket és hozta meg döntését, melyik kategóriában milyen borok kerülhetnek be a Pannon Borrégió idei válogatottjába. Idén sem volt könnyebb, mint a korábbi években, ez már a hetedik régiós borverseny volt, a borbírák döntését június 21-én tesztelheti a nagyközönség.

A jóformán édes borairól híres Tokaji borvidék egy egészen új arcát mutatta be a legutóbbi szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetemen. A borközönség nagy részének Tokaj neve ma még mindig egyet jelent az aszúval. Erre azonban a kereslet igen csekély, az átlagfogyasztó nem igazán engedheti meg magának az 5 és 6 puttonyos aszúkat a mindennapok során. Jó ha ünnepekkor előkerülnek ezek a tételek vagy akkor sem. Tokaj természetes édes borai a magas áraik miatt nehezen állják a versenyt a borpiacon, a mesterségesen édesített borok ugyanis kielégítik a nagy többség édesborok iránti igényét.

A vörösök mindig népszerűek, a syrah-nak meg divatja is van talán. Szép számban összejöttünk ismét a borszakkörön, hogy ezt a fajtát kóstoljuk meg szisztematikusabban. Nyolc bor volt a tervben, tíz lett belőle. Nem bántuk meg, sőt mindenki talált kedvencet. 

A borszemináriumok történetében első alkalommal kellett várólistát kialakítanunk, mivel több mint 120 érdeklődő jelentkezett be előre a villányi merlot lehetőségeiről beharangozott előadásra és kóstolóra. Bock József neve, a merlot híre, vagy Villány kedveltsége okozta, nehéz megtippelni, de végül mindenki befért a tervezett 100 hely megtoldásával, bor is jutott elég, az apróbb szervezési malőrök ellenére talán jól is érezte magát minden résztvevőnk.

A keddi kóstolók sorát folytattuk nemrég, bár a Húsvétot követő pár nap igencsak húzós-szervezős volt (borszeminárium, Portugieser du Monde és zárásnak egy borszakkör), így csak most jutottam el odáig, hogy a jegyzetekből olvasható változatot írjak meg. Az eleje még nagyon jónak tűnt, a végére bepunnyadt a sor, a vörösek nem voltak kiemelkedők.

A Portugieser du Monde-ra jelentkezett a Lantos Borászat Soltvadkertről, nyertek is egy ezüstöt, de nem is annyira mellesleg küldtek még pár tételt, kóstoljuk meg, mi is készül a házuk táján. Nem voltuk restek, s bár SzabóZé épp nem volt itthon, nekiestünk a főleg fehér sornak. Csalódás nem igazán volt, talán csak egy-két bornál hümmögött a kóstolótársaság.

Az egyik keddi kóstolóra érkezett egy karton bor Tokajból. A Holdvölgy Pincészetet jómagam kevésbé ismerem, azt viszont tudom, hogy a borászuk Gincsai Tamás, aki egykori vylyanosként részt vett egy-két pécsiborozós kóstolón is. A borok vakon érkeztek, de hát Tokajt illik felismerni egy bármilyen sorban, harminc bor közt is. 

Másodszor rendeztük meg a Portugieser du Monde-ot, a portugieser-termelők és borok nemzetközi szemléjét: a borversenyre hat országból 72 minta érkezett, míg a nyílvános kóstolón több mint 20 pincészet boraival találkozhatott a közönség. Az egyre több szálon nemzetköziesedő szemle zsűrije megismerkedhetett Péccsel és Villánnyal, mi pedig eddig ismeretlen borvidékek és termelők oportóival. Három champion, 19 aranyérmes, no meg az ezüstösök, a teljes lista a hajtás alatt.

Még két nap és indul a Portugieser du Monde, hét ország portugiesereinek megmérettetése, majd zárásként egy közönségkóstoló a pécsi Zsolnay Negyedben. A nemzetközi zsűri három kategóriában oszt ki egy-egy champion–díjat, valamint arany- és ezüstérmeket, a legtöbb díjazottat meg is kóstolhatjuk szombaton.