Ha már külföldi borok voltak minap kóstolóasztalunkon (portugál és montenegrói pincészeteket vizslattunk), még pár bort becsempésztem a sorba, hogy tetszik a csapatnak. És az lehet a következtetés, hogy érdemes odafigyelni minden szélirányba, mert jó borok nem csak nálunk készülnek.
Csütörtökön kóstoltunk, és csütörtököt mondtak a borok. No nem mind, de a kóstolt borok legalább felét nem szívesen látnám vissza a poharamban. Viszont akadt pár jó tétel is, amik miatt mégiscsak érdemes volt jegyzetelnem. Nem lesz hosszú poszt, előrebocsátom…
Egyszer hívtak egy pincebejárásra a pincészethez, ahonnan mostani bejegyzésünk témaborai származnak. Nem mentem, elég messze van. A kollégák később mesélték, hogy repülőgéppel vitték őket körbe, mert nem lett volna idő máshogy bejárni a birtokot. A mintegy 2300 hektár egybefüggő szőlőültetvény Európa-csúcsot tart, pedig egy kis országban találjuk meg, ma Montenegróba utazunk.
Februárban rövid, de lényeges kitekintést tettünk a szekszárdi BorKultúra SzabadEgyetem keretein belül az osztrák borok irányába. “Ausztria - Világbotrányból a világsikerre” címmel négy burgenlandi pincészet mutatkozott be és hozta el borait.
Mindenféle üzleti kapcsolatok keresztjátéka következtében egyszercsak érkezett egy karton portugál bor. A Pannon Borboltba jött, de a srácok megosztották velünk, hat bor után sem lettem viszont sokkal bölcsebb, milyenek is a portugál borok egy viszonylag (legalábbis számomra) ismeretlen borvidékről, Lisszabonból. De találtunk egy gyöngyszemet, abból szívesen vennék egy-két kartonnal nyárra.
Gyakran felmerül a kérdés az emberekben, hogy melyik a jó kávébab?! Ugyanakkor a kérdés gyakorta önmagáért valónak tűnik, hiszen a kérdezők jókora része olyan kávéőrleményekből fogyasztja a napi feketé(ke)t, amelyek gyakorlatilag ellenőrizhetetlenek. Éppen ezért az őrlemények problémájával nem is foglalkozunk. Viszont, hogy milyen a jó bab, azt tudjuk: hibátlan, szerethető, egyedi, függetlenül származásától, fajtájától illetve a pörkölés hosszától.
Az év első olyan Szabó Zoli-féle tematikus borkóstolójára, ahol egy borvidéket próbálhattunk megérteni, egészen márciusig várni kellett. A Kalamárisban az egriek nagyon szépen teljesítettek, bár nem volt hibáktól mentes a sor.
A Kalamáris promóterei újabb borbokszra hívták az érdeklődőket és a Villány-Szekszárd örökrangadó újabbb állomásán a syrah kapta a főszerepet. A teltház teljesen indokolt volt, szép küzdelemben, 3:2 arányban, a szekszárdiak nyerték el a közönség tetszését.
Február 5-én a Vajdahunyad várban közel 150 furmint sorakozott fel, hogy újra megmutassa magát, és azt, hogy mit is tud ez a fajta Magyarországon, mennyire széles a repertoár akár terroirt, akár borkészítési stílust tekintve. Az ország minden területéről jöttek a borászok, pincészetek, hogy bemutassák boraikat mind a szakmának, mind a nagyközönségnek egyaránt. Idén ez 80 kiállítót jelentett. A legtöbb tétel 2012-es és 2013-as volt, de már nagyon ígéretesnek tűnő ‘14-es hordóminták is megjelentek a sorban.