Az afrikai kontinenssel kapcsolatban az emberek túlnyomó többsége - a szőlőtermesztéshez szükséges alapvető feltételek ismeretében - értelemszerűen nem nagyon gondol a borra, de ha a témában jártasabb szakértőkről van szó, akkor azért a külpiacokon elég sikeres Dél-afrikai Köztársaság szinte mindenkinek azonnal beugrik. Nem kevesen vannak olyanok is, akik tudnak arról, hogy néhány észak-afrikai országban (Algéria, Tunézia, Marokkó) is számottevő a bortermelés, amelynek komoly múltja van és az utóbbi időben ismét fellendülésnek indult.  Azoknak a száma viszont meglehetősen csekély, akik hallottak egyáltalán az egy ideje néhány kelet-afrikai országban (Kenya, Tanzánia, Uganda) már működő és a belföldi piacon sikereket elérő borászatokról is. 

Már jó ideje húzódik, hogy a boraimat otthon rendezzem, a családi béke megkívánta, hogy a babaútvonalakból és a tárolásra alkalmas kevésszámú helységünkből eltűnjenek a borok. Egy szombati nagytakarítást követően minden dobozból, borhűtőből, polcról és bortartóról lekerültek a palackok a keserves számvetéshez.

Nem mindennapi kíséretbe avatott be nemrég közös utazásunkon Somfalvy Gergő barátom, aki mostanság a siklósi Heumann Pincészet ügyeiben is elég bennfentes. Lesz egy sör, amihez villányi törköly, must és hordó is kötődik majd. Izgalmas félmondat, de többet nem árult el, várnom kellett, míg a sör kóstolható állapotba nem került. A sör élő anyag, a lapzárta kevéssé érdekli, de azért pár nappal  nyomdai leadás előtt mégiscsak eljutottam a MONYO sörfőzdébe és belekóstoltam, mi rejtőzik még a tartályban.

A szokásos negyedéves bormustránkat november elején a pécsi Kikelet étterem és kávézóban rendeztük meg, itt kóstoltuk meg azokat a borokat, amelyek az ősz folyamán beérkeztek szerkesztőségünkbe. A tizenhárom kóstoló jó része már az elmúlt két évben kialakított csapat tagja volt, de ezúttal akadtak minden bizottságban borászok, szinte minden régiós borvidékről. A legjobb borokat mutatjuk.

Kedves Olvasó, a téli számunk megjelenésével bizony a negyvenedik Pécsi Borozó látott napvilágot, a tizedik évfolyam zárása. Tíz év elég hosszú idő, van akinél már szokássá váltunk, mások meg még mindig nem is hallottak rólunk. Elég nagyok vagyunk, hogy országszerte jelen legyünk az újságárusoknál, vagy előfizetésben minden postán, viszont elég kicsik ahhoz, hogy a hirdetési piacon szinte láthatatlanok legyünk. Röviden szólva még mindig keressünk a helyünket, bár az utolsó két év már abban erősített meg, hogy jó utat találtunk.

Az első magyar BJCP sörmustrát a Pécsi Borozóban egy speciality Indian Pale Ale nyerte meg. Sokaknak ez a mondat többismeretlenes egyenletnek tűnik, igyekszünk felfejteni, hiszen mi is tanuljuk még bőszen a sörös szakkifejezéseket. Egy biztos: sok tisztességgel elkészített (és egynéhány igencsak gyengus) magyar sörből nem volt annyira nehéz kiválasztani a jobbakat, de a legjobbakat sokkal nehezebb.

Magunk se hisszük, de bizony tíz éve követjük, hogyan alakul a Pannon Borrégió borászata, gasztronómiája, turizmusa. Őszi számunkban arra kértük olvasóinkat, mondják el nekünk, kik a kedvenceik a régiónkban, ami hozzávetőlegesen Baranya és Tolna megye területét jelenti. A harmadik, befejező részben érkezzenek a kedvenc pincék!

A Pécsi Borozó szerkesztősége tíz éve követi nyomon, hogyan alakul a Pannon Borrégió borászata, gasztronómiája, turizmusa. Őszi számunkban arra kértük olvasóinkat, mondják el nekünk, kik a kedvenceik a régiónkban, ami hozzávetőlegesen Baranya és Tolna megye területét jelenti. Vajon melyek a kedvenc éttermek?

A Pécsi Borozó szerkesztősége tíz éve követi nyomon, hogyan alakul a Pannon Borrégió borászata, gasztronómiája, turizmusa. Őszi számunkban arra kértük olvasóinkat, mondják el nekünk, kik a kedvenceik a régiónkban, ami hozzávetőlegesen Baranya és Tolna megye területét jelenti. Szavazatokat vártunk a kedvenc pincészetre, étteremre és szálláshelyre a Pécsi, Villányi, Szekszárdi és Tolnai borvidékeken, miközben lapunk munkatársai is voksoltak. Jönnek az eredmények, először a szálláshelyek.