Lassan egy éve írtam meg a biodinamikus borokról és a mohácsi Galán Géza, Vaskapu Kastély Pincészetéről szóló cikkem, amivel a 2023-as Web Wine Writing Contest kategóriagyőztese lettem. Ez volt az első cikkem, amelyet publikált a Pécsi Borozó, sőt, igaziból ez volt az első boros írásom. Jó nagy fenékbe rúgás volt ez (a legjobb értelemben), ami folytatásra ösztökélt. Azóta rendszeresen írok a Pécsi Borozónak és igyekszem képezni magam, gyakorolni, amennyit csak a lehetőségem és kedvem engedi. Az elmúlt egy évben sokfelé jártam, sok bort és pezsgőt kóstoltam, de a biodinamikus tételekre nem igazán koncentráltam. Így egy év után, épp itt az ideje egy ilyen írásnak. 

Kell jobb apropó egy frankó kis pezsgő pukkantására, mint Örs öcsém 29-dik születésnapja? Nem. Sőt, egy átlagos hétköznap is megfelelne, de azért így mégiscsak stílszerűbb.

Helyszín, a családunk erdősmároki parasztháza, melyet szüleim az elmúlt néhány évben igyekeztek felújítani, rendbe hozni annyira, hogy kényelmesen el lehessen tölteni itt egy-egy éjszakát. Ez annyira jól sikerült, hogy ők az elmúlt két évben gyakorlatilag kiköltöztek ide, és innen járnak be Mohácsra dolgozni. A házat nevelőapám, Robi ősei építették, valamikor az 1800-as évek közepén. Természetesen vályogból, így a cél sem a modern átépítés volt, sokkal inkább az autentikus, vidéki hangulatot kölcsönző atmoszféra megteremtése, mindez persze a legfontosabb kényelmi faktorok figyelembevételével. Na jó… a szauna talán kilóg ebből a minimális kényelemből, de az épp elfért az istálló melletti régi cipőtárolóban, így miért is ne? Édesanyám szépérzékét dicséri, hogy nincs a háznak szinte egy olyan pontja sem, ahol ne lehetne felfedezni valami apró, tudatosan megtervezett ízléses részletet.

Mikor itt vagyok, sokszor jut eszembe, hogy olyan szép ez a tér, hogy érdemes lenne másoknak is megmutatni, valamilyen programot szervezni ide. Aztán hamar rájövök, hogy akkor épp az idillnek az az esszenciája veszne el, amit a legjobban szeretünk benne. Az, hogy ez csak a miénk. Nem mondom, az istállóba belépve azért forognak a kerekek, lenne pár ötletem, de ez majd a jövő zenéje. Meglátjuk, talán egyszer…

Na, de vissza a részletekhez… Nem csak a ház, de a bemutatni kívánt pezsgő is tartogat meglepetéseket. Ezt a tételt már a múltkori Pannon Borboltos pezsgőkóstolónál kinéztem, de akkor kimaradt a sorból, viszont azóta is kattogott a fejemben, hogy rá kellene lesni.

Orsogna Lunaria: Pecorino Pet Nat 2023 

(Olaszország, Abruzzo)

A Bio Cantina Orsogna története 1964-ben kezdődött, amikor 35 borász összefogásából, Olaszország egyik legnagyobb bortermelő vidékén szövetkezetet alapítottak. Ennek ma 450 aktív tagja van, akik kb. 1400 ha szőlővel dolgoznak, méghozzá ökológiai gazdálkodás formájában. Az erre való átállás már 1995-ben megkezdődött és 2022-ben érte el a 100%-ot. 2003 óta több tagvállalat kezdett biodinamikus termeléssel foglalkozni, így ma már a területek 45%-a Demeter tanúsítvánnyal is rendelkezik. Az Orsogna égisze alatt számos brand fut, melyeknek közös pontja a minőségi bortermelésen túl, a környezettudatos gazdálkodás. Olyan apróságokra is odafigyelnek, mely nem sok termelőnek jut eszébe. Elhagyják többek között a műanyagkapszulákat, illetve olyan címkéket helyeznek a palackokra, melyek könnyedén, akár kézzel is eltávolíthatóak, így csökkentve a hulladékképződést és hatékonyabbá téve az újrahasznosítás folyamatát. Érdekesség még, hogy a helyi növényvilág virágporából készítenek speciális pollenalapú élesztőket, valamint ősi szőlőfajták megmentésében is részt vesznek. A sort hosszasan lehetne folytatni, érdemes körülnézni a honlapjukon.

A pezsgő 100% pecorino szőlőből készült. A szóról legtöbbünknek elsőre az azonos nevű juhsajt jut eszünkbe, azonban az egyetlen közös köztük az, hogy mindkettő a pecora (juh) szóból származik. Állítólag a Sibillini-hegységben, a juhlegelők magasságában lehetett ennek a szőlőnek az ősét megtalálni, amit a birkák is előszeretettel fogyasztottak. Innen a név. Hogy igaz-e, nem tudom, de marketingből megadom az ötöst, ráadásul így egyből értelmet nyert a palack nyakára tekert vékony gyapjúfonál, melyről a kis matrica büszkén hirdeti, hogy a helyi jószágok bundájából készül. A pecorino egy ősi (első írásos emléke 1526-ból származik…nálunk mással voltak elfoglalva ebben az évben…), korai érésű, kishozamú fajta, cserébe viszont rendkívül ellenálló, így kiválóan alkalmas az ökológiai művelésre.

Nézzük, mit is jelent a Pet Nat, vagyis pétillant naturel?  A bort még azelőtt lepalackozzák, hogy az első erjedés teljesen végbe menne, tehát a szőlőben természetes módon jelen lévő cukor alkohollá bomlásának melléktermékeként jelenik meg a szén-dioxid a palackban. A vegyszerek és gombaölők ebben az esetben kifejezetten károsak lennének a szőlő héján található baktériumflóra számára, ami gátolná a sikeres spontán erjedést. Itt nincs tirage likőr (cukor és élesztő keveréke) és még valami „hiányzik”; a degorzsálás, vagyis a seprő palackból való eltávolítása. Ezáltal több íz- és zamatanyag marad a pezsgőben, ami a szemmel látható opálosságot is eredményezi. Ez a pezsgőkészítési metódus egyáltalán nem egyszerű és nem is rizikómentes, ugyanis a borásznak nincs lehetősége utólag beavatkozni a palackban zajló folyamatokba. Nagyon komoly szaktudásra van szükség ahhoz, hogy ilyen minimális kontroll mellett ennyire élvezetes pezsgő születhessen. 

Opálos, szalmasárga szín, finom, tartós perlage.

Édesanyám szerint illatában - nagyon kifejezően - kaszált rét. Valóban szépen hoz egy száraz gyógynövényes, herbális vonalat. Anna mediterrán zöldfűszeres, friss sajtot érez, nagyon jól. Határozott élesztő, kakukkfű, rozmaring, finom sós tengerillattal. Örs felesége, Rebeka egyből mondja a „füstöt” és a kenyérhéjat. Enyhén pirított toast kenyér, mellé persze gyümölcs, citrusok. A csajokkal összeszedtük, ahogy kell. Öcsém és Robi inkább csak kértek még egy pohárral.

Azt gondolom, ez a pezsgő még azoknak is tetszeni fog, akik alapjáraton nem annyira kedvelik az ilyen „funkys” natúr borokat. Érdemes próbálkozni velük, hiszen kincsekre lehet „pukkanni”!