Hasonló érzésekkel érkeztünk meg mi is Spanyolországból (mely katalán kalandokról itt olvashat). Aztán rövidesen mégis Burgenland pincéit jártuk, igaz csak egy köpésre a magyar határtól, Anna rokonainál tett látogatásunk melléktermékeként (a burgenlandi kiruccanásról itt olvashat).

Most már aztán tényleg ideje lenne megülni egy időre a hátsónkon - gondoltam én - amikor is megcsörrent a telefonom…

Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője hívott, s kérdezte, nem lenne-e kedvem egy last-minute olasz úthoz?

Egy hét múlva már a nevem kerestem a Nápolyi Nemzetközi Reptéren álldogáló sofőrök kezében tartott táblákon. Miután „egymásra találtunk”, Luigi gyorsan betessékelt az autóba, s megkezdtük, számomra életveszélyesnek (Magyarországon az ilyen „kamikaze” robogósok közül tízből kilencet biztosan elgázoltak volna) tűnő utunkat a tengerparton lévő, Vezúvra néző szállodába, az Eurostars Hotel Excelsiorba. Itt szervezték meg ugyanis Nápoly egyik legjelentősebb boros eseményét, az Anteprima VitignoItalia-t.

Bár Zoli ezt nem tudta, de éppen a születésnapom időpontjában, november 27-én, délután három órakor lógattam a kóstolópoharat és a Press kártyát a nyakamba, s vetettem bele magam a legfontosabb olasz pincészeteket felsorakoztató rendezvénybe. Több, mint 100 borászat és borkonzorcium, több, mint 500 tételt pakolt ki a fehér abrosszal terített asztalokra.

Délután öt óráig kizárólag az újságírók, sommelierek, vendéglátósok, kereskedők és a borágazat egyéb fontos szereplői számára volt szabad a bejárás, hogy mielőtt a hatalmas tömeg betódul a szálloda alsó szintjén kialakított három grandiózus kóstolóterembe, legyen idő elmerülni a pohárban és a pincészeteket képviselő kiállítókkal való beszélgetésben.

Én magam is kihasználtam ezt az időt és több termelő borsorát is végigmustráltam, többek között a Tenuta Sant’ Agostino amfórás csodáit. A borok Campania régióban készülnek. Kifejezetten emlékezetes maradt számomra a Bucce D’uva (szőlőhéj) fantázianévre hallgató malvasia, trebbiano házasítás. A mustot héjon áztatják, majd 12 hónapig méhviasszal bevont agyagamforában érlelik. Az aranysárga bor nagyon elegáns, illatban sok érett gyümölccsel, kandírozott narancshéjjal, előkelő ásványossággal. Ízében a finom gyümölcsösség határozott savakkal párosul, igen magas, 13,5 %-os alkohollal, méltón hosszú lecsengéssel.A pugliai Van Thiel pincészet standjánál nem volt nehéz választanom, ugyanis mindössze egyetlen tételt kóstolhatunk náluk, az viszont valósággal mesél. A Squinzano-ban működő borászat több százéves pincéjében készíti a nemes egyszerűséggel csak Primitivo névvel illetett borukat. A holland származású család komoly terméskorlátozás után, kézi szürettel gyűjti be az érett szőlőt, majd az irányított erjesztést követően 3 hónapig érlelik kishordóban, később palackban a bort. Rubin szín, gránátos reflexekkel, illatában robbanó piros gyümölcsök és rózsa. Gigászi ízspektrum az érett cseresznyétől az édes fűszerekeig. Bársonyos tannin, lecsengésben aszalt szilvás, lekváros jegyek 15,5 %-os alkohollal. Rendkívül elegáns primitivo.

A piemonte-i Giovanni Rosso 1907 óta termeszt szőlőt, különböző területeken. Számomra az Etna lejtőin készült borok voltak kiemelten izgalmasak. A vulkanikus talajnak és a speciális mikroklímának köszönhetően a borok szépen mutatják a terroir sajátosságait, főként a régi, nagyon mély gyökérzettel rendelkező ültetvényeken. Az Etna Rosso boruk nerello mascales-ből készült. Intenzív aromatika jellemzi. A gyümölcs mellett bergamott, ibolya, ázott köves illat és egy kis fehér bors. Finom tanninok, élénk savak és kellemes sós mineralitás. Igazi felfedezőút.

Az utolsó pincészet, amit kiemelnék, a campaniai Cantine Villadora, melyre Chiara Giorleo hívta fel a figyelmem, ezúton is köszönet neki. Vincenzo Ambrosio nagyapjától örökölte a Vezúv lejtőire telepített 12 hektáros szőlőterületet. A 250-300 méteres tengerszint feletti magasságon lévő ültetvények napos és szellős mikroklímát élvezhetnek, mely tökéletes éghajlati egyensúlyt teremt az itt termő fajtáknak, kiegészülve a speciális talajadottságokkal. A borászat hosszú macerációkkal és gyakori bâtonnage technikával dolgoznak és csak a teljes palackérés után bocsájtják piacra boraikat. Tételeikben fajtától függően markánsan, de roppant elegánsan jelenik meg a mineralitás, a gyógy- és fűszernövényes jegyek. Az ásványos sós érzet finoman vezet minket a friss gyümölcsök között. Minden borukat kötelező végigkóstolni. Nem véletlenül kaphatták meg a neves Vitae 2024 díjat.

Délután öt órakor aztán megnyílt a kiállítás minden érdeklődő számára, így este nyolc óráig összesen több, mint 1000 vendég fordult meg a termekben. A csúcsidőben szinte alig lehetett az asztalokhoz férni, így a legjobbkor kaptam az üzenetet, utam csodálatos szervezőitől, Kenneth Smith-től és Manuela Chiarolanza-tól, (örök hála nekik mindenért!) hogy vár minket a vacsoraasztal az Antichi Sapori Partenopei éttermében. Az asztaltársaság olyan neves szaktekintélyekből állt, mint az izraeli Yair Koren Kornblum, országának egyik legjobb borszakírója, valamint a londoni Jason Millar, a római Luca Grippo és a belgrádi Zdenka Kostic. Megtiszteltetés volt, hogy ezzel az „elit” csapattal tarthattam másnap reggel Sant’Agata Dei Goti városába is, ahol a történelmi Mustilli borászat város alá vájt pincelabirintusában kalauzolt minket végig a cég tulajdonosa. Az alagutak több, mint 2000 palackot őriznek az általuk újra felfedezett és termesztett régi fajtákból (melyek közül az egyik legjelentősebb a Falanghina) az 1979 évjárattól kezdve.

A túra a montesarchioi archeológiai múzeum és Benevento római kori amfiteátrumának megtekintésével folytatódott, majd a Sannio Conzorcio Tutela Vini borkóstolójával zárult, ahol betekintést nyerhettünk többek között falanghina és az aglianico del taburno fajtákból készült tételek és tradicionális olasz fogások párosításának fortélyaiba.

Nápolyból rengeteg új tapasztalattal tértem haza, és ismét olyan borokat és pezsgőket kóstolhattam, olyan szakmabeliekkel találkozhattam, amik és akik újabb lökést adtak ahhoz, hogy még magasabbról akarjak fejest ugrani, (így merülve még mélyebbre) a borok csodálatos világába.

Köszönöm Zoli, jó kis szülinapi programot szerveztél!