Épp Ágihoz készülünk vendégségbe. Az úti cél a katalánok földje, a Penedés-i borvidék 12 ezer lelket számláló városkája, Sant Sadurní d’ Anoia, vagy ahogy Ági nevezi otthonát, „Sansa”. Ugyanis Ági és családja, hét évvel ezelőtt mindent felszámolt (a Szent György-hegyi kis pincét leszámítva) és a spanyol pezsgők, vagyis a cavák fellegvárába költözött, itt kezdve új életet.

Miután megérkezünk hozzá, azonnal körbevezet minket a csinos, tipikusan spanyol, zegzugos kis házban, majd gyorsan welcome falatokat tesz elénk az asztalra. Olivabogyó, kecskesajt, borlekvár, fuet (katalán kolbász) és friss paradicsom kerül a tányérra, közben pedig már pukkan is a pezsgő. Egy brut nature cava egyenesen a szomszédból, három lépésre az ajtótól. Igen, Ágiék szomszédjában kínálja tradicionális pezsgőit a Rosmas családi pincészet. És ez csak egy a város közel 90 pezsgőpincészetéből. Szeretném emlékeztetni a kedves olvasót, hogy egy 12 ezres városkában vagyunk. Így minden századik felnőtt lakosra jut egy pince – ezt a koncentrációt a hét végére már egészen megszokjuk. A második pohárral már a hangulatos kis belső udvaron koccintunk, s miközben macskájuk, Kókusz a lábunk körül sündörög, én faggatni kezdem Ágit.

Németh Ágnes először az akkori Decanter, a mai VinCE magazin elődje, Magyarországi főszerkesztőjeként tűnt fel a boros porondon, ám első valóban komoly szakmai sikereként a VinCE Budapest Wine Show-t tartja. Főszervezőként éveken keresztül jól prosperáló rendezvénysorozatot teremtett. Ezen időszak alatt rengeteg üzleti, szakmai és baráti kapcsolatot kötött Magyarország meghatározó boros szereplőivel, és egyre több lehetőséget látott a nemzetközi nyitás felé is.

Ekkortájt kezdte érezni azt is, hogy másfajta kihívásra és új környezetre vágyik. Férjével Gödön éltek, és egy kis kávézót üzemeltettek, ami, bármennyire is profin csinálták, sajnos valamiért nem találta meg a közegét. Egyre nehézkesebb volt az üzlet fenntartása és nyereséges üzemeltetése. Egy importőr ismerősüknek köszönhetően (aki Spanyolországból szállít pezsgőket) kezdtek foglalkozni komolyabban a költözés gondolatával. Végül döntöttek és nekivágtak. Béreltek egy házat „Sansában”, melyet szépen lassan berendeztek minden szükséges bútorral és Ági elkezdte járni a helyi pincéket, hogy megismerje az új „játszóterét”. Férje azonban csakhamar hazaköltözött, de a válás után Ági tovább kinn maradt a gyerekekkel.

Kisebbik lánya, Emma itt kezdte az iskolát, nem akarta kiszakítani az éppen csak otthonossá váló közegből, és egyébként is tetszett neki a város, és a katalán életstílus. Családjukban, a gyerekeknél is teljesen normális, hogy mindenki legalább 4-5 nyelvet beszél. Magyar, angol, spanyol, katalán és ezekhez jön még az iskolában pluszban tanult latin és francia. Otthon valószínűleg ez nem adatott volna meg.

Ági lelkesen szerkeszti webes és különböző közösségi média felületeit, ám emellett komoly szakmai rendezvényeket, borszakíró versenyt szervez (jómagam is a WebWineWriting-on keresztül ismerkedtem meg Ágival) és persze bor- és pezsgőkostolókat az ide látogatóknak, méghozzá prémium minőségben! Egyszerűen olyat nyújt a vendégeinek, amit máshol, mástól nem kaphatnak meg. Minden fontosabb pezsgőpincészetbe ismerősként lép be, legyen az a gigászi Freixenet, a világhírű Gramona, a nagymúltú Codorníu, a Juvé & Camp vagy épp a biodinamikus prémium pezsgőket készítő Raventos i Blanc.

Ennél is személyesebb kapcsolatot ápol a kisebb családi pincészetekkel. A Blancher-ben (akik híres vásárlói közé tartozott Diego Maradona) és a Jaume Giró i Giró-ban is katalánul társalog a tulajdonosokkal, miközben magyarul, vagy épp angolul tart idegenvezetést a palackok közt. Az utcán is leszólítják az emberek, és abban is segít, melyik étterembe üljünk be, ha finom, helyi fogásokat szeretnénk kóstolni, lehetőleg jutányos áron.

Az öt nap alatt Ági autójával, és a srácok biciklijével bejártuk a Penedés-i szőlőültetvényeket rejtő völgyeket, kiruccantunk a fél óra vonatútra lévő óceánpartra, Sant Vicenc de Calders városkájába, megnéztük a helyi csokigyárat (melynek illatát minden reggel éreztük ébredés után), bebarangoltuk Barcelonát, és fellibegőztünk a katalánok szent hegyén, a Montserraton található kolostorhoz. És persze mindeközben bitang pezsgőket kóstoltunk.

Szóval nem csak a Cavatast vagy a Festa de la Filoxera (ilyenkor azt ünneplik a helybéliek, hogy őseiknek sikerült megfékezniük a filoxéra járványt, az új oltási technológiák által) idején érdemes Sant Sadurni d’ Anoiába utazni. Ági egész évben itt van (már amikor nem repked épp kóstolókra), és olyan csodákat tud mutatni, amire csak az képes, aki valóban itt él, a cavák földjén, mindössze egy órára Barcelonától. Biztatok mindenkit, aki erre jár, látogassa meg Ágit, mert olyan kóstolót szervez neki, amitől úgy érzi majd, valóban a csillagokat issza.

Mi már csak azt bánjuk, hogy fedélzeti poggyásszal repültünk, és ezért nem tudtunk pezsgőt hazahozni. De végül is… a cava úgyis Ági tetőteraszán a legfinomabb.