Kis helyesbítés, hogy tizenkilencedikként, hiszen a Leithaberg területén a ruszti „aszúnak” kreáltak egy külön „kasztot”. Ugyanakkor a Bergland pedig gyűjtőfogalom, minden, ami nem Steirerland, Burgenland, Weinland, az ide tartozik. Bár, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, de azért figyeljünk a karintiai Lavanttal területre – aki akar szépet is látni a fejlődő borászaton kívül, és nem akar egzotikus helyekre, messzire utazni, mint Hollandia, Norvégia vagy Svédország, hogy ott is kóstolhasson helyi bort, annak bőven elég idáig elutazni is…
De vissza a címhez. Igen, nagy volt a küzdelem, a tanakodás, de végül kompromisszum született. Csakúgy mint Wachau vagy Wagram esetében, alulról felfelé építkezve hagynak el az itteni „sógorok” szőlőfajtákat és területeket, hogy egy logikusnak ható, marketing szempontból jól kommunikálható, ugyanakkor a helyi termelési feltételeknek is még megfelelő rendszert hozzanak létre. Nézzük ezt meg most felülről lefelé.
A dűlőszelektált borok (Riedenweine) esetén az engedélyezett szőlőfajták a két „tősgyökeres” ikon, a Zierfandler és a Rotgipfler mellett a burgundi fajták, azaz a Chardonnay, a Pinot Blanc (itt lehet Weissburgunder), a St. Laurent (kedvenc Szentlőrincem…), valamint a Pinot Noir (aka Blauer Burgunder).
A középső szinten, a települési jelzettel ellátható kategóriában (Ortsweine) már lehet a Szürkebaráttal (Grauer Burgunder) és a Zweigelttel (barátkozzunk a Rotburger névvel, egyszer, talán nem is a távoli jövőben a miértre is sor kerülhet) is kezdeményezni, és ilyen fajtákból készült borokat is forgalomba hozni. Ha már települési szint, akkor felvetődik a hol kérdése is. Nos, a most bevezetendő szabályozás szerint Perchtoldsdorf, Gumpoldskirchen (nem kéne ide egy második osztrák testvérvárosi kapcsolatot kiépíteni, kedves pécsiek, pécsi borvidékiek? – szívesen segítek…), Tattendorf, Wiener Neustadt, Bad Vöslau neveit lehet felcímkézni ezekre a borokra.
Az alapszinten (Gebietsweine) pedig belép még a Neuburger, a Gemischter Satz és a Blauer Portugieser is, mint DAC borok címkéjén feltüntethető, azaz a rendszerbe bevett fajták, illetve házasított borok.
Jelentés Magyarország, azon belül különösen Pécs-Villány irányába: jövőre a Portugieser du Monde versenyen már találkozhatunk DAC borokkal, révén a rendszer az idei, azaz a 2023-as szürettől „élesedik”, magyarán a 2023-as szüretben, illetve utána készített borokat lehet majd ebben a kategóriában szerepeltetni.
Egy szomorú hírem is van sajnos hazafelé: a Thermenregiont mélyebben ismerők bizonyára már észrevették, a Welschriesling itt is csatát (és így lassan háborút is…) vesztett, nincs benne a rendszerben…
Aki a borászati részletekre is kíváncsi, annak slágvortokban az ide vonatkozó szabályozás. A Gebietswein alapszintjén minimálisan 12% alkoholtartalom lehet, lényegében csak tartályos érlelés („domináns fa hangsúly nélkül”), és száraz borok. Rozé nem engedélyezett.
Az Ortswein esetében (és még eggyel feljebb is) már 12,5% a minimális alkoholtartalom, a száraz mellett az Auslese-Beerenauslese-Trockenbeerenauslese hármas is engedélyezett, a száraz borok forgalomba hozatali engedélye legkorábban a szüretre következő március elseje, a többi esetében pedig május elseje lehet.
A Riedenwein esetén visszatér, hogy csak száraz lehet a bor (a vörösök esetében max 4g/l maradékcukorral), és legkorábban a szüreti évet követő július elsejétől lehet találkozni velük. Mindegyik szinten engedélyezett az engedélyezett fajtákból a küvék forgalomba hozatala is.
Ezzel, no és a középső szinten engedélyezett Auslese „hármassal” egyelőre a patinás borvidék patinás nemesédes bortermelése is túlélhet, talán még újult erőre is kaphat.
Hogy aztán ez a rendszer meddig lesz stabil, meglátjuk, a Thermenregiont egyelőre elég jól elkerülik a globális felmelegedés Ausztriát is elért hullámai, amely miatt az erősen a fajtszortimentre épülő rendszer éppen a kirakatfajta, a Grüner Veltliner tekintetében egyre nagyobb bajban van.
De, ez is már egy másik történet.
Egyelőre ismerkedjünk a Gumpoldskirchen Zierfandler DAC kifejezéssel.
Fotók: austrianwine.com