Első nap

Zuhog az eső. Induláskor még nem esett, de ahogy a szlovén autópályára kanyarodtunk, Lendvától szórványosan, Maribortól kopogva esett. Az eredeti terv az volt, hogy megállunk Ljubljanában, de gyors újratervezés és a pihenő Postojnában volt.

Arra gondoltam, esőben, télben, ki lesz az aki egy barlangot szeretne megnézni? Nos, rajtunk kívül több százan vártak a beutásra, úgyhogy valahogy el kellett ütnünk a turnusunkig másfél órát, pont belefért egy Cockta és egy bledi krémes. Amit itt is lehet kapni, négy és fél euró és legalább finom. Semmi extraklasszis, de több mint öt óra vezetés után kimondottan jólesik.

Postojna sokadszorra is gyönyörű. Velünk van a család legkisebbje, a hatéves még nem járt itt, kicsit tartunk tőle, mennyire bírja majd a cseppköveket másfél órán át, de felnőtteket megszégyenítő érdeklődéssel tolta végig a túrát. Kétségtelen megérdemelte a végén a plüss barlangi sárkányt.

Az édesapja meg egy pohár bort, de azt már csak Portorozban érdemelte ki. Mivel talált parkolót. Merthogy itt is teltház van a hotelekben, a parkolókban méginkább. De találunk egy kedves portást és még egy magyar autóstárssal beszorítjuk a járműveket másfél autónyi helyre.

Jöhet a bor. Előre szólok, nincsenek extra tételek, amit az éttermekben és kocsmákban kínáltak, amivel a turista találkozhat, abból válogattam.

Klet Brda Quercus Rebula 2021

Nem kifejezetten tengerparti bor, de Brda a legészakibb mediterrán pontja Szlovéniának, ahol még olajfák teremnek. Fűszeres, inkább zöld, frissítő illat, grapefruit és zöldalma. Elég jó struktúra, a fűszeresség és gyümölcsösség játéka, mellette könnyedség és citrusos, éppen csak virágos zárással. 88/100 pont.

Második nap

Egy helyben nem maradunk, a medence várhat. Irány Trieszt, kultúrséta, Miramare-kastélynéző, kávé a Caffè degli Specchiben.

Visszafelé megálló Koperben, a helyi nagy borászat, a Vinakoper borboltja önmagában is élmény, elég sok tételt poharaznak is, de most csak veszünk pár palackot.

Ha lett volna több időnk, akkor még egy kis kóstoló az Okusi Istre borbárban és vinotékában beleférhetett volna, zseniális választék, csak helyi borok, no meg nem messze onnan a Kulinarični Študio, kiemelkedő pékárú és zseniális bisztrófogások.
De most a medence nyert, megszavaztuk demokratikusan, így csak este kóstolok a bárban olyat, amit délután Koperben vásároltam.

Vinakoper Refošk 2020

Illata könnyed, gyümölcsös, meggyes és mindenféle friss bogyós gyümölcs jön még. Kortyban telt, kerek, jön az érett szeder és áfonya, jó savak, élénk savak, kis bőrösség. 86/100 pont.

Harmadik nap

Ha itt jár az ember Piran kimaradhatatlan látványosság, busszal mentünk át, tíz perc se, séta a Tartini téren, csokibolt, barangolás a szűk utcácskákon és a parti sétányon, mászkáltunk a sziklákon és megéheztünk, itt bőven akad étterem, nagy különbség nem lesz, a rákok, halak, kagylók rendben is voltak mind.

Ha egyhamar nem tervezünk visszajönni, akkor még egy kis autózás belefér délután és Izola is megért egy sétát. Meg egy-két pohár bort a Zaro borozóban, amit a Manzioli téren találunk (fölötte, a palotában rendezik az éves narancsbor-fesztivált, csak jelzem a rajongóknak!).

Zaro Malvazija 2020

Telt, dús, illatos. Az illat érett gyümölcs, van benne egy kis héjon tartás, legalábbis, ezt érezzük, barack és datolya, fűszerek, kortyban egy csettintésnyi cseresség, sárgabarack, vérnarancs, jó savak. Bejövős nagyon, 90/100 pont.

Este aztán sétáltam még egyet a parton, nyáron itt iszonyú nyüzsi van, most alig találkoztam emberekkel, persze a kedvenc kiskocsmámban voltak, teraszmelegítés, kiültem, bámultam a tengert, a parti sétányt és kortyolgattam egy Vinakoper malvaziját, szóda hiányában szénsavas vízzel kértem ki, a pincér nem csodálkozott, itt is fröccsöznek rendesen, jólesett. 1,70 volt euróban az esti fröccsöm, ami bőven megéri.

Negyedik nap

És akkor indulás haza. A hotelben elköszönünk a már ismerőssé vált arcoktól, például a szabadkai szakácstól, aki a kislányom szerint egy nap alatt tanult meg magyarul, de van olyan sejtésem, hogy azt a tudást már hozta magával...

Hazaúton persze napsütés, úgyhogy megállunk Ljubljanában. Én személy szerint nagyon kedvelem a szlovén fővárost, folyó, hidak, élő partok, sok-sok kávézó, vár, siklóval, hangulatos utcácskák. Barátokra, ismerősökre nem marad idő, megtesszük a vártúrát, sétálunk a piacon, a folyóparton, meglessük az épp ott úszkáló, majd napfürdőző nutriát, aztán eszünk valamit a Tunaholic Fish Barban, az én tonhalas burgerem kiváló volt. Némi shopping, kávé, puszi, Ljubljana!

Rojac Refošk 2020

Intenzív illat, feketeribizli, meggy és bors, aszalt szilva. Érett anyag, jó test, határozott, de finom érzetű tannin. A savérzet nem túlja túl, szamóca, piros ribizli, szaftos, telt, szép fűszerességgel dúsított, leheteltnyi sóssággal is bíró hosszú bor. 90/100 pont.

Az utolsó bort már itthon bontom meg, nincs csalódás. Szlovénia megér egy hétvégét, évente legalább egyszer. Borokat kóstoljatok, úgyis hozni fogtok haza is.

Fotók: https://www.slovenia.info/