Tipikus tájkép Madeirán (fotó: Ercsey Dániel)

Madeira, bár Portugália része, valójában egy apró sziget az Atlanti-óceánban, valahol Marokkó magasságában. A Golf-áramlatnak köszönhetően szinte csak egy évszak létezik a szigeten, mégpedig a tavasz! Télen sem hűl 15-18 fok alá és nyáron sem nagyon melegszik 25 fok fölé a hőmérséklet. A másik érdekesség, hogy a mindössze 60km hosszú és 25km széles szigeten számtalan mikroklíma található meg. A sziget központi részén csipkés gerincű hegyek emelkednek, itt nem ritka a havazás és a majdnem alpesi éghajlat.

A sziget központi részén csipkés gerincű hegyek emelkednek (fotók: Ercsey Dániel)

A sziget keleti csücskében kopár dombok és sziklák váltakoznak, majdhogynem zonális sziklasivatagként uralva a környéket. Madeira északi oldalán állandó esők borzolják a kedélyeket, így a hegyek felé haladva, a mély és szűk völgyekben esőerdőhöz hasonlító vegetáció zöldell, míg a sziget déli oldalán sokkal kevesebb a csapadék, itt a teraszokon banán ültetvények terülnek el. Bónuszként a sziget nyugati fertályán, ott is a középső területeken egy nagyobb kiterjedésű magashegyi platón szinte állandó köd üli meg a tájat, itt maradtak fenn azoknak az ősi babér erdőknek a maradványai (a helyiek fanalnak hívják), amelyek egykoron, mintegy 40 millió évvel ezelőtt, egész Dél-Európát beborították. Mára csak Madeirán, az Azori-szigeteken és a Kanári-szigeteken maradt meg foltokban az UNESCO által is védett Laurisilva erdő.

Érdemes autót bérelni, így a legkönnyebb bejárni a sziget látnivalóit

Tipp: A Wizzair jóvoltából közvetlenül is elérhető Budapestről Madeira, de hosszú, majdnem öt órás repülési időre készüljünk. Érdemes az árak miatt összehasonlítani egy átszállásos verziót is. Ha valahogy eljutunk Lisszabonba, onnan naponta több fapados járat is indul Funchal repülőterére, a Cristiano Ronaldo nemzetközi repülőtérre.

Madeirán van eltemetve IV. Károly, az utolsó magyar király. Sírját egészen vicces feliratos zászlók jelzik... (fotók: Ercsey Dániel)

A sziget eleinte támaszpontként szolgált Afrika partjainak felfedezéséhez a portugál hajósok között. Kezdetben bálnavadászok lakták, majd elkezdtek a teraszokon szőlőt telepíteni. A filoxéra után a szőlő visszaszorult és átvette a helyét a banán és a cukornád. Napjainkban nagyjából 450Ha szőlő terem Madeirán, ebből készítik a túlzás nélkül világhírű édes boraikat, de jó tengerészekként a cukornádat sem elrágcsálják, hanem rumot főznek belőle. A madeirai rumok többsége ugyan karcos és kicsit provinciális, de hibátlan és egész jól iható. Ami a banánt illeti, a szigeten 27 fajtáját termesztik. Van közöttük olyan ami főzésre való, olyan ami sütésre, van ami édes és ami egyáltalán nem az, van aminek annyi leve van, mint itthon a Vilmos körtének, de a sziget legismertebb banánja a miénknél kisebb, és sokkal édesebb verzió, amit minden piacon lehet kapni. A bálnavadászatot 1981-ben betiltották, ennek egy Bálna Múzeum őrzi az emlékét Caniçal településen, ahol a kiállított egykori lélekvesztők mellett (belegondolni is döbbenetes, hogy ezekből vadásztak a sokszor kétszer-háromszor nagyobb állatokra) egy szuper filmet is megnézhetünk a helyi bálnavadászat történetéről, illetve egy falon kint vannak a bálnavadász férfiak portréi is, csupa Cristiano Ronaldo, ki tudja, mi lett volna napjaink egyik legismertebb focistájából, ha anno nem tiltják be ezt a veszélyes foglalkozást.

Madeirai hangulatok (fotók: Ercsey Dániel)

Tipp: A Bálna Múzeum mellett a szigeten látogatható egy rumlepárló is, Porto da Cruz településen. Az Engenhos do Norte melletti apró ajándékboltban több féle rumot is kóstolhatunk, de aki vásárolni akar, annak érdemes várni a repülőtérig, ahol a boltokban hatalmas választékát találjuk a madeirai földrajzi eredetvédelmet élvező rumoknak.

Madeira keleti csücskében szinte kősivatagos táj fogad (fotók: Ercsey Dániel)

A sziget a túrázók paradicsoma is. Több száz, tökéletesen jelzett turistaút szeli át a hegyeket és völgyeket, gyakran sziklás gerinceken vezetve. A legfontosabb szó, amit érdemes megtanulni a levada. Ezek az öntözőcsatornák, melyek a sziget központi hegységében leesett csapadékot a parti teraszokhoz vezetik, viszonylag kis eséssel. A legtöbb levada mentén van jelzett turistaösvény, ezekről általában elmondható, hogy nem túl meredek, könnyen teljesíthető túrák, míg a központi hegységben található társaik gyakran embert próbáló, igazi nehéz gyaloglások. Ha ide utazunk, érdemes előtte beszerezni egy Madeira Túrakalauzt.

Vízesések, levada túrák, a ködös Fanal erdő és a turistaház hívogató felirata (fotók: Ercsey Dániel)

Ami pedig a borokat illeti, következzen egy kis gyorstalpaló. A sziget fő szőlőfajtája a tinta negra, ez teszi ki az ültetvények 85%-át. A helyiek által csak „négy nemes szőlőfajtának“ nevezett négyes, a sercial, a verdelho, a boal/bual és a malvasia/malmsey általában a címkéken is fel van tüntetve, de a szőlőfajtán kívül már a borok karakterére is következethetünk belőle. A sercial rossz cukorgyűjtő, savasabb fajta, ebből készülnek a „száraz“ madeira borok, a verdelho-ból a „félszáraz“, a boal-ból a „félédes“ míg a malvasiából az „édes“ borok. Az idézőjel nem véletlen, Madeirán a „száraz“ is egy édes bort jelöl, csak sokkal kevésbé édeset, mint pl. a malvasiából készített nagyon édes bor. Ezek mellett - ritkán - még találkozhatunk terrantez és bastardo szőlőfajtákból készült borokkal is. Amit fontos tudni, a madeirai bor erősített (fortified, mondja az angol), vagyis az erjedést 97%-os alkohol hozzáadásával állítják le, így marad a cukor a borban. Ennek köszönhetően minden bor édes, csak van amelyik kevésbé és a borok alkoholtartalma valahol 19-22% között mozog.

Funchal katedrálisában a gótikus kapu és oltár kiegészül a barokk mellékoltárokkal és a mór mennyezettel (fotók: Ercsey Dániel)

Tipp: A szigeten nyolc borászat található, ezek közül a legismertebb a Funchal belvárosában található Blandy’s. A Wine Lodge komplex turisztikai szolgáltatást ad, borkóstolóval, bormúzeummal, vezetett látogatással, ahol a Blandy család történetével és a borkészítési eljárásokkal is megismerkedhetünk. Bónuszként az ún. Vintage Bárban mindig nyitva van néhány idősebb évjárat is, amit pohárral lehet kóstolni. Érdemes tudni, hogy a madeirai borok a legjobban érlelhetőek az egész világon! Van ismerősöm, aki két éve 1720-ból kóstolt bort és tökéletes állapotban volt! A száz éves boraik kivétel nélkül szuper formában vannak, ezek közül többet is volt szerencsém megkóstolni.

Fotók: Ercsey Dániel

Végezetül egy kardinális kérdés, az étkezés! Nem árulok el nagy titkot, hogy az óceán közepén a halakkal, kagylókkal, rákokkal és egyéb tengeri herkentyűkkel nem lövünk mellé. A legjobban Funchalban, a nagy piac (Mercado dos Lavradores) melletti Peixaria no Mercado étteremben készítik el a tenger gyümölcseit, a séf minden nap frissen válogat az aznapi friss fogásból, érdemes tehát a napi ajánlatot választani és az egészet egy friss és könnyed vinho verdével kísérni. A sziget másik specialitása meglepő módon a marhahús, amit itt nyársakra fűzve sütnek meg. Semmi fakszni, csak a hús és némi só, mellé egy friss saláta, esetleg sült krumpli. Én az O Lagar étteremre esküszöm, szerintem itt készítik el a legjobban.

Aki több vizuális ingerre vágyik, annak jó hír, hogy videót is forgattam Madeirán. Íme: