Mindig örömteli, amikor borászok összefognak, és olyan időpontban próbálnak boros rendezvényt tartani, ami nem megszokott – mégha kötődik is hozzá komoly boros hagyomány. Különösen a Balaton vidékén akut ez a probléma, hiszen a július-augusztusi fürdős főszezon a tóparti borászok (sőt, egyre inkább a kicsit beljebb lévők esetén is) a készletek egy részének a gyors fogyását megoldja. Ezért a többi borvidék átlagánál kevesebbet kell tennie az itt elő borásznak: minden elképzelés, stratégia, törekvés ellenére nincs a Balaton partján olyan hely, pláne több is, összefüggően, ahol egyrészt, a július-augusztusi forgalmat ne a fürdőturizmus generálná, másrészt, a főszezonon kívüli időszakban, még a május-júniust, valamint a szeptember-októbert tekintve is, nem feltétlen a borágazat szereplői által kreált vonzó események láncolata vezérli a turizmust…

Ha Balatonkeresztúr kerül szóba a Balaton-parti települések közül, akkor sokan bizony megállnak – a település Budapesttől már közel 170 km-re, még, ha autópályán is, de végig kell menni a Balaton déli partján, minek is, amikor előbb is van már tó-strand-lángos? Akiknek valami rémlik, azoknak nagyjából annyi, hogy, „jah, ez az a település, ahol minden Balatonmárián történik, hogy is van ez, nem egy ez a kettő?” Igen, volt, amikor egy volt, de alapvetően kettő, még, ha az ottlakókon kívül kevesen is tudják, hol van egyáltalán a határ.