Most ez olyan, mintha a Kereskedőház, pardon, a Grand Tokaj borát ajánlanám Tokaj kapcsán: snassznak tűnhet. De ha egyszer jó?!
A Vina Laguna a horvát Isztria messze legnagyobb bortermelője, a borai minden horvát szupermarketben ott figyelnek a polcon, gyakran kocsmákban is, legalábbis pár hete Fiumében a sarkon először ebből akartak nekem fröccsöt készíteni, persze lehet, jobban jártam volna vele, mint a kutjevóival. (Nem a borral volt persze a hiba, hanem a horvátok fröccsről alkotott képével, a sós-minerális Jamnica ásványvízzel öntik fel a bort, rombolva a Gemišt brandet.) Poreč/Parenzo a borászat központja, Isztria nyugati felén vagy 600 hektárt művelnek, de a tulajdonos cégnek van tejüzeme és olajfeldolgozója is, konszernileg pedig a horvát élelmiszeripar kulcsszereplőit tömörítő Fortenovához tartoznak, amit Mészáros Lőrinc is meg akart volna venni idén nyáron, de a horvátok ettől megijedve inkább a Podravkának adták el.
Szóval ez nem egy kis pince, nincs benne semmi romantika, de a bor jó. Mi az, hogy jó. Itatja magát. Aki hozzám hasonlóan szereti az isztriai malvaziját, annak a fajta borai eleve itatják magukat, de míg az itthon is elérhető nagyobb nevek, kisebb pincék a csúcsot ostromolják, a Vina Laguna semmi mást nem akar, mint visszafogott trópusi gyümölcsökkel, citrusokkal és egy picike fanyarsággal szórakoztatni és itatni, nem is drágán. Kifogástalan, hibátlan, a konyha elől a show-t nem ellopó, de a halakat szépen kísérő ház bora lenni egy étteremben. A boltokban egy palack ára kb. 8 euró, ez a tökéletes bor Pag-szigeti vagy a kevésbé intenzív, de ugyancsak jó ún. isztriai sajt, az ottani sonka és buđola, olívaolajos focaccia, pláne a frissen, a fiumei halpiacról hozott zseniális skorpióhal/sziklahal (škrpina) vagy a legsallangmentesebb aranydurbincs (dorada) – sóval és citrommal – mellé.
(Fiumében járva ezért az egyért már érdemes nem hotelt, hanem apartmant foglalni: reggel ki lehet már sétálni a mólóra és kávézgatva nézni, ahogy hozzák a halászhajók a halakat és viszik őket hűtött kocsikban a két sarokkal arrébb lévő halpiacra. Délelőtt kb. 10-ig lehet figyelni a műsort, aztán venni halat – vannak árusok, akik magyarul is beszélnek –, és otthon megsütni. A piacon természetesen kapható mellé Neretva-völgyi citrom, már idei környékbeli olívaolaj és kiskertekből származó mangold is. Ha nincs felszerelve az apartman konyhája: minden boltban van Pag-szigeti só, a Mlinarban teljesen oké a focaccia, és a csarnok melletti Simčič nevű borkimérésben is meg lehet kockáztatni egy pohár malvaziját, szokott néha nem ecetes lenni, de nem túl jó, tényleg csak a piaci hangulat miatt idd, de akkor már illik venni egy La Voce del Popolót is, a horvátországi olaszok itt kiadott napilapját, azzal együtt teljes a kép. Télen is jó a város, csak a helytörténeti múzeumban 2-3 órát simán el lehet tölteni.)
A korábbi évjáratok messze nem tűntek ennyire meggyőzőnek, az aktuális forgalmi tétel, a 2023-as évjárat azonban szintlépés, valószínűleg érezték, hogy a címkefrissítéshez kicsit magasabb minőség dukál. Nem csoda, hogy a fiumei belvárosi Konzumból el is tűnt napok alatt a bor, és a 2022-essel töltötték fel a polcokat. Rajtatok ne fogjanak ki, igenis a 2023-asat keressétek a horvát boltokban, jól jártok vele. Annyit fogtok csak megjegyezni, hogy miért nem vettetek egy palackkal többet. Ha Fiuméban laknék, mindig tartanék belőle egy kartont behűtve. De tartok így is.
A szerző amellett, hogy Hosszúhetényben művel szőlőt, a közép-európai és balkáni dolgokkal foglalkozó Gemišt hírlevél alapítója, ez a cikk is ott jelent meg.
