Rókavadászat, másodszor

A siller mintegy 300 éves múltra tekint vissza hazánkban. Amennyire divatban volt még a megelőző századfordulón, olyan lendülettel kopott ki a köztudatból és tűnt el a borfogyasztók asztaláról. A ‘90-es évek után szinte teljesen a feledés homályába merült ez a fajta könnyed, jól iható bor, helyét pedig a kevésbé magyar vonatkozású rosé vette át. 2011 azonban újra a siller évének bizonyult  Szekszárdon. Egyfajta tradíció teremtő szándékkal Heimann Zoltán kezdeményezésére - aki maga már régóta készít sillert fuchsli névvel - összeverbuválódott egy kisebb csapat, hogy újrateremtsék és divatba hozzák a szekszárdi sillert.

„Már régóta gondolkodtunk valamilyen csoportos projektben, de konkrétan nem fogalmazódott meg, hogy ez pontosan miben fog kimerülni. 2011 végére azonban realizálódott, hogy egy közös siller bort készítünk. Természetesen mindenkinek külön bora van - sőt mindegyik bor teljesen más -, a “közös”  a marketingen, a borok megjelenésén, illetve a saját magunknak felállított szabályrendszeren alapszik. Igyekeztünk meghatározni a bor minőségét fajta valamint alkoholtartalom szempontjából. Előbbinél a min. 50 %-os kárpát-medencei fajtaösszetétel a kikötés, tehát lehetőség szerint egy kékfrankos vagy kadarka alapból kell kiindulni, utóbbinál a max. 13%-os alkoholtartalom. Tavalyelőtt ezt még sikerült tartani, a 2012-es évjáratnál azonban ez már elég nehézkes volt.” - árulta el Posta Péter, a borkóstoló egyik vezetője.

A kezdeményezést kezdetben kétkedve fogadták a borászok. A fő kétségek valójában a fajtával kapcsolatban jelentkeztek, mivel az elmúlt években a siller koránt sem tartozott a pincészetek sikerborai közé. De a kereskedők és fogyasztók között sem aratott osztatlan sikert az ötlet. Ettől függetlenül a kis csapat úgy gondolta, hogy megpróbálják, hiszen sok veszteni valójuk nemigen van. Mivel nem volt szó nagy palackszámról, a sillert pedig mindegyikük szereti, így azt gondolták, legrosszabb esetben saját maguk isszák meg a borokat. Erre azonban korántsem volt szükség. Miután sikerült igazán jó borokkal, a hátuk mögött pedig egy profi marketinggel kijönniük, a fuxlik nem várt sikert arattak már az első évben. Ezen felbuzdúlva egyre több borász kapott kedvet a csatlakozáshoz.

Természetesen kíváncsiak voltunk, hogy lehet bekerülni ebbe a csapatba, így Pétert erről is faggattuk. „Az első fordulónál ez még könnyű volt, hiszen mindenkit külön megkerestünk, próbáltunk minél több borászt beszervezni. Idén tizenketten indultunk, ebből kilenc bor kapta meg az engedélyt, hogy palackba kerüljön. A szabályzat szerint mindig az előző évben részt vevők zsűrizik a borokat, és 75%-os egyetértés kell ahhoz, hogy a bor megfeleljen. Két vakteszt volt. Az elsőnél még próbáltunk ötleteket adni az esetleges hibákra, a második viszont már élesben ment.”

A legtöbben közülük még tanulják a sillerkészítést. Most ismerkednek a fajtával és próbálják kialakítani azt a képet, amit egy siller bornak kell mutatnia színében, illatában, ízében. Ez pedig egy vörösbor felé hajló, színében világosabb, jó savakkal és kellő gyümölcsösséggel rendelkező bor. A legfontosabb kritérium azonban, hogy nagyon jól iható legyen. Olyannyira, hogy az ember kívánja a második, harmadik, sokadik pohárral is. A cél pedig, hogy olyan bort tegyenek az asztalra, ami minőségben a szekszárdi borok színvonalát mutatja, árban azonban nem túl magas, hogy könnyebben megvehessék az emberek.

                                                                                                                    ^{Fotók: Kovács Viktor}

És hogy milyenek az idei fuxlik?

A tavaly alkalmazott marketing szempontok alapján narancsszínű csavarzárral és kapszulával ellátott palackok, egyforma méretű és színű címkék, egységes FUXLI felirat jellemzi őket.  Amiben mindenki szabadkezet kapott, az a saját logó, valamint  az egyes borászokra jellemző róka-motívum. Ha egymás mellé tesszük az üvegeket, egységes képet mutatnak, viszont a kóstolásnál kilenc teljesen különböző, de nagyon jó bor kerül a poharakba.

Heimann Fuxli: Fele-fele arányban kadarka és kékfrankos házasítás, így mind a fűszeresség mind a gyümölcsösség egyaránt felfedezhető benne. Illatában és ízében bogyós gyümölcs - főként eper - és földes jegyek jellemzik. Jól iható, könnyed, mégis tartalmas bor. Alkohol: 12,5%.

Hetényi Fuxli: 85 %-ban kadarkából, 15 %-ban kékfrankosból készült jó ivású siller. Illatában és ízében rendkívül intenzív, cseresznyés ízvilág, szép savakkal. Alkohol: 14 %.

Márkvárt Fuxli: Kékfrankos (50 %), zweigelt (35 %) és kadarka (15 %) násza. A fajtánként külön szüretelt és feldolgozott, 1-1,5 napos héjon áztatásból és az acéltartályos érlelésből egy pirosas árnyalatú szedres-cseresznyés, friss siller született. Alkohol: 13,5%.

Merfelsz Fuxli: Kékfrankos alapú házasítás, mely kis részben kadarkát és merlot-ot tartalmaz. Egynapos héjon áztatás után acéltartályban érlelték. Színre világosabb, illatában gyümölcsös és fűszeres, ízre bogyósgyümölcs, némi földes jeggyel. Könnyű, mégis tartalmas. Alkohol: 14,5%.

Neiner Fuxli: 40% kadarka, ugyanennyi kékfrankos és 20% merlot házasítása. Másfél napnyi héjon áztatást követően, hordóban és tartályban érlelve. Halványlilás szín, szép gyümölcsös illet jellemzi, bár mindez kissé visszafogott jelenzkezik. Ízre eper, vékony fűszerességgel. Alkohol: 13%.

Németh Fuxli: Fele-fele arányban kadarka és kékfrankos házasítás, melyet külön erjesztettek, négyhónapos érlelése során pedig mind az acéltartályt mind a hordót megjárta. Gyümölcsös, intenzív illatú siller, színében lilásabb árnyalatú. Alkohol: 12%.

Pósta Fuxli: 80%-ban kadarka és 20%-ban pinot noir házasítás, melyet előbbi esetében 3, utóbbinál 2 napos héjon áztatást követően 3 hónapig acéltartályban érleltek, majd szűrés nélkül palackoztak. Ízre főként cseresznye és málna, egy kis fűszerességgel és fanyarsággal megbolondítva. Intenzív aromák, frissesség, tartalmasság, kifejező illat és szín jellemzik. Alkohol: 13,5 %.

Sebestyén Fuxli: 80 %-ban kékfrankos, 20%-ban kadarka házasítás, melyet hagyományos módon készítettek. Kétnapos héjon áztatás után három hónapig 5 hl-es fahordóban érlelték. Klasszikus siller mind színre, mind ízre - sötétebb árnyalat, koncentrált illat, a bogyósgyümölcsök és fűszeresség kifejező teltsége jellemzi. Alkohol: 12,5 %.

Tringa Fuxli: Teljes mértékben kékfrankos felhasználásával, reduktív eljárással készült. Színre sötétebb árnyalatú, kellemesen gyümölcsös illatú, meggyes-cseresznyés ízvilág, borsosság jellemzi. Alkohol: 14,5 %.

Szumma-szummárum jó volt kóstolni a fuxlikat. Hiánypótló színfolt a szekszárdi borok között. Ahogy többen megjegyezték, „ahol a vörös már sok, a fehér még kevés, na ott a helye a sillernek”. Nem mellesleg egy remek összefogás eredményeként született meg. Mint mondtuk, mind a kilenc bor külön egyéniség, de vitathatatlanul fuxli a javából. Jó rókavadászatot mindenkinek!